XI. Fejezet

- Nem megyek bele!- vágtam rá de mikor megláttam Kibum szomorú, kérlelő szemeit kicsit megenyhültem.- Na jó... Talán a Te kedvedért...- sóhajtottam.
- Amúgy nem vagyunk közveszélyesek. Minki cuki srác. Szóval én szívesen látom.- mosolyogtam Kevin-re.

-Én is!!!!-szóltam oda, de nem is figyeltem, hogy miről beszélnek. Éppen Minnie-t képzeltem el egy chippendale- műsorban.Olyan nagy hatása volt rám a képzelgésnek, hogy a nyál is kicsordult a számból.
-Bummieeee!-hallottam meg a távolban Kevin korholó hangját, mely sajnos azonnal visszarángatott a valóságba. Gyorsan visszaszívtam a nyálcsíkot.

- Az én drága szívem elkalandozott?- simogattam meg arcát mire nagy szemekkel nézve rám bólintott.
- Na nem baj kincsem. Amint hazajössz olyanban lesz részed, mint még soha.- búgtam csábítóan a fülébe majd ráharaptam.
- Na jó ez nekem már sok. Ha nem haragszol Kibum én a továbbiakat nem nézném végig... Hazamegyek. Már Renci is biztos vár otthon.
- Oh biztos!- vigyorogtam rá sokat sejtetően.- És mennyire fog a rucidnak örülni... Hm...- cukkoltam tovább.
- Szemét. Na mentem drágáim. Majd legközelebb is benézek.
- Akkor majd apácajelmezben gyere!- szóltam utána mire a válasza egy bemutatás volt.
- Miért? Most rosszat mondtam?- néztem nagy szemekkel Kibum-ra, aki csak jóízűen kacagott, majd hozzábújtam.


-Kicsi cicááám!-duruzsoltam. -Alszol velem? Nem kell hazamenni, mert most nincsen semmi indok. Ugyeee?-szorítottam magamhoz. Átvetettem gipszelt karomat a hátán, majd ép kezemet lecsúsztattam, és amennyire hozzáfértem, rácsaptam szerelmem popsijára.

- Nyaj Teee.- haraptam finoman a nyakába mire a fenekemre csapott.
- Maradok. De reggel haza kell mennem. Meg  Eunhyuk szólt, hogy minden nap próba...- sötétült el az arcom.

-Nyájj....-húztam a szám. - Nem fáradsz el nagyon?
Az aggódó anyuka azonnal előtört bennem. 
-De neeee! Mondd meg Eunhyuk-nak, hogy... Hogy... Hogy elestél, és most fáj a bokád, és nem akarsz táncolni! Lééégyszii!!! Nem akarom, hogy valami bajod legyen!-könyörögtem kiskutyaszemmel.

- Sajnálom de nem tehetem.- sóhajtottam szomorúan.- Nem hagyhatom cserben... Legalábbis Eunhyuk-ot nem. És ne aggodalmaskodj! Semmi bajom sem lesz.- pusziltam meg.- Inkább pihenj, hogy mihamarabb meggyógyulhass és hazagyere hozzám.- csókoltam meg.

-Jól van-dörmögtem, majd elhelyezkedtem, nem sok sikerrel. 
-Viszont Neked ez így kényelmetlen... Izé... Ha akarsz, akkor menj haza, és pihenj otthon! Sokkal jobb...- ötleteltem, majd egy nyálas puszit cuppantottam kedvesem telt ajkaira.

- Maradok.- jelentettem ki szigorúan.- Melletted maradok estére.- pusziltam vissza majd úgy helyezkedtem, hogy neki és nekem is kényelmes legyen.
- Aludj szépen szerelmem. Szép álmokat.- csókoltam meg homlokát és megvártam míg lecsukja a szemeit és elalszik. Én csak jóval utána aludtam el.

-Jó éjt!-dünnyögtem, és szép lassan elnyomott az álom.

**

Reggel rendes időben ébredtem. Apró csókokkal, gyengéd érintésekkel ébresztettem szerelmemet.
- Jó reggelt Kincsem.- csókoltam meg dús ajkait.

-Uhmm....  Sütsz nekem pogit, Taeminnie..? -dünnyögtem, enyhén félálomban. -De az nem lehet, hogy máris reggel vannnn.... Hmm....-morgolódtam, és a másik oldalamra fordultam. Illetve fordultam volna, ha a gipsz nem lett volna az útban.

- Ne csináld kicsim.- mosolyogtam kábaságán. Apró csókjaimmal továbbra sem hagytam békén.
- Csak azért keltettelek, hogy szóljak, hogy hazamegyek. Nem akartam köszönés nélkül elmenni. De Te még aludhatsz.- simogattam gyönyörű arcát.- Majd holnap hozok be neked pogit. Ígérem.

-Pogi..-motyogtam még mindig kábán. -Te vagy az én kis pogim!-öleltem magamhoz kedvesemet, majd magamhoz húztam, és édes ajkaira tapadtam.  Addig csókoltam, míg már remegni nem kezdett a légszomjtól. Elhúzódtam tőle, és zihálva néztem gyönyörű szemeibe.
-El ne felejts felhívni!

- Mindenképpen.- cirógattam arcocskáját majd kikeltem mellőle. Összeszedtem magam, gyorsan elmentem a mosdóba, megmostam az arcomat majd a cuccaimat is összeszedtem.
- Pihenj csak angyalkám.- simogattam meg a haját majd még utoljára megcsókoltam és elindultam haza.

-Szia!-intettem utána. Telefonom után kaptam. Nem bírtam ki, muszáj volt rögtön SMS-t küldenem. Kettőt is. 
,,Legyen szép napod!''-ezt Minnie kapta.
,, Szia! Van kedved majd bejönni?'' -Jinki-nek. Miután mindkét üzenet elment, mellkasomra tettem a telefont, és vártam, hogy pittyegni kezdjen.

Amint kiléptem a kórház ajtaján, rezegni kezdett a mobilom. Előkaptam a zsebemből és megnyitottam az üzenetet. Szélesen elmosolyodtam.
"Köszönöm. Neked is, szerelmem! ☺ ♥ "- írtam vissza.
Visszasüllyesztettem a zsebembe a készüléket majd hazafelé szedtem a lábaimat. A lépcsőházban összefutottam Minho-val, a szomszédunkkal.
- Szia hyung!- köszöntem neki szélesen mosolyogva.
- Áh szia Taemin! Hogy vagy?
- Köszönöm megvagyok. Dolgozni mész?
- Igen. Kibum-nál voltál?- válaszul bólintottam.- Jobban van?
- Valamivel igen. De még egy jó darabig bent tartják.- biggyesztettem le ajkaimat.
- Sajnálom. Jobbulást neki.- veregetett vállon.- Be szerettem volna menni hozzá, de annyi volt a munkám...- sóhajtott.- De ígérem, a héten benézek a kórházba.
- Köszönjük szépen.- hajoltam meg mire Ő csak elmosolyodott.
- Igazán nincs mit, de most ha nem haragszol nekem mennem kell... A munka sajnos nem vár.
- Persze persze, menj csak. Nekem a suliba kell bemennem.- sóhajtottam én is.- Örülök, hogy összefutottunk. Minden jót!- fogtam vele kezet.
- Én is. Köszönöm. Szép napot! Szia.- fordult meg majd lefelé ballagott a lépcsőn.
Ezután én is folytattam saját utamat a lakásunkba.

Kettőt pittyegett a telefon. Elvigyorodtam. Már éppen visszaírtam volna, mikor kivágódott a terem ajtaja, és Jinki süvített be rajta.
-Szijja Hyuuuung!!!-integettem vigyorogva.
-Kibum!-biccentett. Ahogy jobban megnéztem, mindkét keze tele volt cuccokkal.
-Miket hoztááál?!-vinnyogtam.
-A vázlatfüzetedet, anyagokat, a varrós dobozodat... A gépet nem tudtam behozni, bocsi... Ja a kocsiban még vannak dolgok, de annak egy része már az én munkám...-sorolta föl, majd ledobálta az ágy szélére a cuccokat, és kirohant. Feltornáztam magam ülő helyzetbe, hogy átböngésszem az anyagokat, amiket hozott. Pont azokat hozta, amikre gondoltam. Még a maszkoknak alapot is vett! Készítettem egy képet mobilommal, melyet azonnal elküldtem szerelmemnek.
,,Kezdődik a munka :-) ''-írtam.

Ahogy beléptem a lakásba levágtam a cuccaimat. Kicsit kinyitottam az ablakokat, hogy szellőzzön a lakás majd a fürdőbe indultam meg lezuhanyozni. Ledobáltam magamról a használt ruhákat, bele a szennyesbe és beálltam a zuhany alá. Langyos vízzel- de inkább hűvösebbel- áztattam testem, hogy felfrissüljek.
Egy szál törölközőben ballagtam a szobába és kifeküdtem az ágyra. Talán egy fél órára el is bóbiskoltam majd ijedten riadtam fel, mert a késés rémképe jelent meg szemeim előtt.
A szekrényhez lépve válogattam meg a ruháimat majd miután elkészültem összeszedtem a cuccaimat és útnak indultam. Úgy terveztem, hogy majd út közben veszek valami reggelire hasonlító, ehető szarságot. A lépcsőházban vettem észre, hogy Kibum megint írt. Mosolyogva nyitottam meg az üzenetet.
" Oh :O Wow! Akkor csak ügyesen, kicsim. Jó munkát! ;-) ♥ :-* "
Vigyorogva léptem ki az ajtón. Örültem, hogy Bummie nincs egyedül és el tudja foglalni magát. Legalább addig sem unatkozik és kettyózik be.
- Szia Minnie!- zökkentett ki egy ismerős hang a gondolataimból. Megugrottam a hirtelen köszöntésre. A falnak támaszkodva, egyik lábát felhúzva várt rám a ház előtt.

-Munkához, főnök! Nem érünk rá a telefonozásra!-futott be Jinki, majd kikapta kezemből a mobilt, és a zsebébe süllyesztette.
-Hyung! Ne már!-nyafogtam, de olyan gyilkos pillantásokat küldött felém, hogy inkább befogtam.
-Na akkor... Mivel kezdjük?
-Hm... Taemin zakójával? Az a legnehezebb, jó lenne hamar végezni vele...-néztem rá az anyagokra.
-Okés!-dünnyögte Jinki.  -Méretei?
-Akkora, mint én, csak a válla nem ennyire széles...-válaszoltam. Jinki kivágta az anyagokat, majd kezembe nyomta azokat. 

- Jonghyun?- néztem rá nagy szemekkel. Mi a francot keres a házamnál? Mióta van itt? Utánam kémked? Vagy mi a fene? Kicsit kiakaszt.
- Gyere. Elviszlek.- biccentett a kocsija felé majd erősen megragadta a karomat és húzni kezdett.- Úgyis egy helyre megyünk.- mosolygott rám kedvesen. Csak elfintorodtam és a karomat kezdtem rángatni.
- Eressz!- húztam ki mikor a kocsihoz értünk.
Durcisan beszálltam az anyósülésre, Jjong is bevágódott és már indultunk is. Csendben telt a rövidke út de láttam Jonghyun-on, hogy tudja, hogy zavar a kialakult helyzet. De azt is láttam, hogy Őt ez kifejezetten izgatja és jót mulat rajta.
Mekkora egy felfuvalkodott hólyag... Talán félreismertem. Azért, mert egyszer "megbotlottam", nem kéne elszállnia magától...
Miután megérkeztünk, én szálltam ki elsőnek és sietősen indultam a terem felé, Jjong alig ért utol.

Már   majdnem kész voltam a zakóval. Éppen a gombokat varrtuk fel.
-Még nem is mondtam, de egy csomóan akarnak felvételizni. Kéne meghallgatást csinálni...-sóhajtott fel Jinki gondterhelten. Az újoncok....
-Nem!-utasítottam el rögtön a gondolatot. Nagyon sok, tehetségtelen kölök akar nálam dolgozni.
-Hm... Gyáva divattervező, aki már csuklóból visszautasítja a fiatalokat...-hallottam meg egy hangon. A-Tom...
-Na takarodj innen, vagy kiszúrom a szemedet!-fortyant fel Jinki hyung, a tűvel hadonászva.
-A harcias kis asszisztenséről ne is beszéljünk...-gúnyolódott az újságíró.  -De az ígéretét nem tartja be... Ugye? Pedig megnézném, hogy milyen vagy az ágyban... -lehelte. Jinki elsápadt a dühtől, majd ledobta a tűt, és A-Tom-ra rontott. Verekedő, szitkozódó gombolyagba keveredtek.

- Szervusztok!- köszöntött Eunhyuk, mikor beléptünk a terembe.- Pont jókor jöttetek. Azt hiszem végleg megvan a zenétek. És a koreo végén egy kicsit alakítottam. Cuccoljatok le és gyertek, megmutatom.- mosolygott kedvesen.
Berongyoltam az öltözőbe és levágtam a cuccomat majd rohantam is vissza a terembe. Ismételten meg sem várva Jonghyun-t.
Mikor mindannyian rendbe voltunk, a tanár úr megmutatta a hátramaradt tánclépéseket.
Órák óta keményen gyakoroltunk de valahogy nekem mégsem akart összeállni ez az egész. Talán túl fáradt is voltam hozzá és meguntam Jonghyun bájgúnár képét.
Azóta... Mióta az megtörtént... Egyszerűen nem tudok rá barátsággal, pozitív dolgokkal ránézni. Minden érintése nyomán testem megfeszül, gyomrom görcsbe rándul. De talán amire még Jonghyun-nál is nagyobb megvetéssel nézek, az a lelkiismeretem.
Talán ezt a belső vívódásomat észrevéve vagy csak a távolságtartó viselkedésemre felfigyelve Jonghyun irányába, Eunhyuk ezt szóvá is tette.
- Oké. Most egy kis szünet.- kapcsolta le a zenét kb két óra gyakorlás után a tanár úr.- Fújjátok ki magatokat. Taemin veled beszédem van. Utána nélkülem folytatjátok. Még legalább ennyit! Nem érdemes lecsalni, mert holnap úgyis észre veszem.- Eunhyuk hangja határozottan visszhangzott a teremben. A munkában, a táncban sosem ismert tréfát. Ezért mindig is tiszteltem. Nem véletlenül Ő az egyik legjobb az országban. Nem csak, mint táncos, hanem mint oktató is.

-Elééég!!!-ordítottam. Semmi reakció. -Megnyomom a nővérhívót!!!-fenyegetőztem, nem nagy hatással. Lenéztem a verekedőkre, és egy remek ötletem támadt. Felültem, és gipszelt lábamat lelógattam, majd vártam a tökéletes pillanatot. Mikor elérkezett, lendítettem, és...
-ÁÚÚÚÚ!!!-ordítottak fel egyszerre. Jinki eleresztette A-Tom-ot, és fájó bordáit kezdte masszírozni. Az újságíró, azonban meg se mozdult.
-Fejbe találtam?-kérdeztem Jinki-t.
-Nem, hanem azon gondolkozom, hogy hány bordámat törtétek most el...-mordult fel az eddig csöndben figyelő A-Tom.
-Egyet sem, de a röntgen arra van-mutattam az utat. 
-Parasztok...-viharzott ki a teremből vérig sértetten.
-Kösz...-sziszegte Jinki mérgesen.
-Mi volt ez... Miért mondta azt, amit?
-Ahj... Hosszú...-legyintett egyet hyung.
-Ráérek...-jegyeztem meg csendesen.

Ahogy a tanár úr ígérte, délután elhagyta köreinket, így magunkra maradtunk a gyakorlással. Már előre rettegtem, hogy mi fog történni. Minden lehetséges borzalmat kivetített az agyam. Már összeszámoltam, kb 8 féle képen erőszakolhat meg majd Jonghyun. És én képtelen leszek menekülni. Ez már több, mint rettegés és paranoia... De tényleg az őrületbe kerget ez a srác.
- Akkor mondjuk az elejétől táncoljuk el egyszer.- javasolta Jonghyun, miközben a magnóval babrált.- Aztán a hetedik nyolcadot átvehetnénk többször, az nem igazán megy neked, ahogy elnéztem.- mosolygott rám biztatóan, és ahogy elindult a zene azonnal mellettem is termett.
Furcsa mód nem történt semmi különös. Vagyis már ez a különös... Nem próbált meg taperolni, rám mászni, nem suttogott perverzségeket. Egyszerűen csak velem táncolt. És ez már felettébb bezavart. De nem hagytam magam megingatni, ez is biztos csak a terve része.
Hosszú órákig gyakoroltunk, szinte egy szó nélkül. Egymás mozdulataiból is tökéletesen megértettük a másikat. És.... valamiért ez... jó érzéssel töltött el. Hogy nem kellett magyarázkodnunk, csak mutattuk és csináltuk.
- Huh, mára ennyi bőven elég lesz.- rogyott le a padra fáradtan Jonghyun.- Egész jól haladunk.- mosolygott rám.
- Igen.- feleltem csendesen, aprót bólintva.
- Nem lenne kedved velem beülni most valahova? Biztos éhes vagy már.
- Öhm... nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.- mentem az öltözőbe.
- Taemin, figyelj!- jött utánam.- Sajnálom a múltkorit... Tényleg. Hülye voltam, nem lett volna szabad kényszerítenem ilyenre. Ne haragudj.
Nem feleltem, válaszul csak enyhén megráztam a fejem és vetkőzni kezdtem.
- Nem kezdhetnénk elölről az egészet? Elszúrtam pedig nagyon nem szerettem volna.... Gyere el velem vacsizni. Ez lenne a békítő ajándékom és egyben indulhatnánk tiszta lappal. Légyszíves.- nézettem rám hatalmas, kérlelő, kutya szemekkel.
Csokoládé barna íriszei reménykedve csillogtak, dús ajkai kissé lefelé görbültek, egész testével megfeszülve várta a választ. Szívem nagyot dobbant a látványára.

Taemin még nem írt vissza. Unalmasnak ígérkezett az egyedül töltött idő. Szenvedve dobáltam magam ide-oda, forgolódást színlelve magamnak. Untam már ezt az egész gipszet egyszerűen megőrjített. Mielőtt még ez bekövetkezhetett volna, kopogás zavarta meg a szoba csendjét. Az illető válaszra se méltatva jött be. Szemeim kikerekedtek, majd szinte villámokat szórva tapadtak a férfire.
- Mit akarsz? Húzz innen! - mordultam rá A-Tomra.
- Nyugi~ - emelte kezeit védekezőleg maga elé. Dühös kis morranásokkal jeleztem nemtetszésemet, melyet fokozott, hogy leült az ágyam melletti székre. Karba font kezekkel meredt maga elé, megigézett pillantásokkal gyönyörködve a nagy Semmiben. Fújtatva lestem bambulását.
- Mit akarsz tőlem? Nem elég, hogy szinte a hajamat tépem miattad?! - kérdeztem méltatlankodva.
- Hadd tisztázzam magam, jó? - csattant fel, és ideges tekintetemet viszonozva függesztette gesztenyebarna pillantását rám.
- Aish.... Legyen... - adtam meg magam sóhajtva.
- Köszönöm! - morogta. Hangjában maró gúny csengett. Feltornásztam magam ülő helyzetbe, majd némán vártam magyarázkodását, mely igencsak kérette magát. De arcvonásai bűntudatról árulkodtak, így nem siettettem.

Nem tehettem mást... utálom, gyűlölöm magam emiatt... de... adtam Jonghyun-nak még egy esélyt. Belül éreztem, hogy rettentően veszélyes játékot űzök, de a szívem azt súgta, hogy megérdemel még egy esélyt. Bár neki nem mondtam- még- de magamban felállítottam már a játékszabályokat. Amint egy gyanús mozdulat, soha többet nem engedem magamhoz közel. De még talán az egyetemről is kiiratkozom!
A vacsora végül is egész jó hangulatban telt, bár az elején még sokszor a kínos csend uralta a köztünk tátongó teret. Aztán egyre jobban engedtünk fel.
- Már nagyon éhes lehettél.- mosolygott rám teljes áhítattal Jonghyun.
Nagyokat nyelve próbáltam az utolsó falatot is eltüntetni magamban.
- Kihit.- motyogtam még mindig teli szájjal.
Hát akkor mutasson nekem egy olyan embert aki egész napos tánc után nem farkas éhes! Bár azt is utálom magamban, hogy ilyenkor szinte teljesen képtelen vagyok kulturáltan enni és mindenemet összekenem a kajával, néha csámcsogok és mohón tömöm a fejem. Ezt szégyenlem...
- Aranyos vagy.- bámult még mindig engem.- Várj csak.- nyúlt a szalvétáért és megtörölte a szám, mikor végeztem.- Tökéletes.- villantotta meg szívdöglesztő mosolyát.
Még egy kicsit üldögéltünk, beszélgetve emésztettünk, aztán lassan hazafelé vettük az irányt.
Kicsit szégyenkezve szorongattam a mobilomat a kezembe... Kibum üzent... én pedig annyira el voltam foglalva, hogy észre sem vettem. Pedig megígértem neki... azt is, hogy bemegyek hozzá. De már késő van nagyon...
- Mi a baj?- sétált mellém Jonghyun.- Hazaviszlek, gyere.- húzott finoman kocsijához én pedig még mindig a szégyentől megsemmisülve léteztem csak, így nem volt erőm tiltakozni.
- Gyorsan hazaviszlek, hogy ne kelljen gyalogolnod és akkor majd tudsz pihenni.- mosolygott kedvesen, ahogy a kocsi ajtaját nyitotta ki nekem.
Csak tehetetlenül, megadóan még mindig magam elé bambulva mozogtam és engedelmesen foglaltam el a helyem az autóban.

A-Tom egy nagy levegővételt követően belekezdett a történetébe.
- Sajnálom, hogy így alakult ez az egész. Nem gondoltam volna, hogy ennyire túl fogok lőni a célon, de muszáj volt - suttogta.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem összeráncolva szemöldökeimet.
- Tudod, nekem az állásom forgott kockán. Már majdnem kirúgtak, mikor a főnököm mentő ötletként megkért, hogy írjak egy tényfeltáró cikket a Nona fejéről. És szaftos részleteket akart... - lehelte elhaló hangon. - Megmondta, hogy a legpiszkosabb módszereket vessem be, különben viszlát...
- Na ne már! Ezernyi más helyre felvettek volna, de neked pont ez a nyamvadt állás kellett? - akadtam ki teljesen. Ezt nem gondolhatta komolyan!
- De ez olyan, mintha neked megmondták volna, hogy egzotikus kollekció, vagy mehetsz. Mert ez az újság szinte az én tulajdonom, de még apám a a vezető papíron, igaz, hogy feketén átvettem az egészet -  mormolta. Igen, értetem mit próbált elmagyarázni, bár nem a legmegfelelőbb példával. Én építettem ki a saját cégemet, nem pedig valaki más. Sóhajtva legyintettem. Nem volt elintézve még messze se a dolog, de nem voltam hajlandó többet hallani.
- Inkább hagyjuk. Majd ha normális állapotban leszek, meghallgatom... - az újságíró némán bólintva lesett rám. Egy kis ideig  már-már tapintható csend telepedett körénk, melyet negyed óra múlva tört meg. Különféle dolgokról, például politikáról beszélgetve múlattuk az időt. Arra eszméltem, hogy már hét óra is elmúlt, de Taemin még nem jelentkezett. Aggódtam érte. Féltettem, mi lehet vele, és reméltem, felhív, ha már nem jött be. De nem hibáztattam, akármennyire is fájt miatta a szívem.

- Köszönöm, hogy hazahoztál.- hajoltam meg Jonghyun előtt a kocsiból kiszállva.
- Én köszönöm, hogy eljöttél velem vacsorázni.- mosolygott kedvesen.
- Öhm... ha nem haragszol én most megyek. Fáradt vagyok, holnap pedig egy ugyan ilyen hosszú nap vár ránk ha nem hosszabb.- sóhajtottam.
- Persze menj csak, pihend ki magad.- veregetett finoman vállon.
Elköszöntünk, majd mindketten mentünk az utunkra.
"Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem csak nagyon hosszúra nyújt a próba. Remélem jó napod volt, tartalmasan töltöttétek az időt Jinki hyunggal. Pihenj sokat. Ha tudok, holnap mindenképpen benézek hozzád. Légy jó. Szép álmokat. Szeretlek :-* ♥ "- írtam az üzenetet Bummie-nak a kanapén fetrengve.
Rettentően nagy bűntudatot éreztem, bár most tényleg nem tettem semmi rosszat...
Elvonszoltam magam a hálóig, ledobáltam a ruháimat és mint egy krumplis zsák, úgy dőltem ki az ágyra.

Telefonom csipogott, üzenetet jelezve. A-Tom - avagy normális nevén Sanggyun - elbúcsúzva kicammogott a szobából, egy utolsó, kíváncsi pillantást lövellve telefonom felé. Megvártam, hogy eltűnjön, csak azután nyitottam meg az SMS-t. Taemin volt az. Tudtam,  hogy sántít az üzenet, miszerint ''hosszúra nyúlt a próba'', mégse vetettem szemére.
,, Rendben. Remélem, holnap ráérsz. Aludj jól!'' - írtam vissza. Bár semmi olyan nem volt az üzenetben, mégis ki lehetett olvasni belőle az enyhe megbántottságot. Sóhajtva kapcsoltam ki teljesen telefonomat, és elfeküdve bámultam a plafont. Ezernyi kétség kavargott bennem, de mindet próbáltam háttérbe szorítani. Úgy tűnt, igyekvésemet siker koronázta, hisz alig tíz perc múlva már húztam a lóbőrt. De ez csupán szundikálás volt, nem tartott tovább néhány óránál.

Reggel fejfájással ébredtem. Borzasztóan hasogatott a kobakom. Telefonomra pillantottam, hogy megnézzem mennyi az idő. Rendesen késésben voltam de legalább valamennyire kialudtam magam. Bár az idő szorított, még elolvastam Kibum esti üzenetét. Írásából tudtam, hogy haragszik rám. Se egy szívecske se egy csókos fej de még egy mosolyt sem kaptam. Bár nem hibáztathatom, én nem tartottam be az ígéretemet...
Gyorsan összekészültem, rekord idő alatt, és már rohantam is, hogy egy buszt elkapva még időben megérkezzek a suliba. Az ajtóban viszont valaki utánam szólt.
- Taemin!- megtorpantam az ismerős hangra.- Gyere, elviszlek.- mosolygott rám kedvesen Jonghyun, mikor felé fordultam.
- Öhm...- álltam meg előtte lehajtott fejjel.
- Ne kéresd magad. Tudom, hogy késésben vagy.
- Rendben... de...
- Nincs de. Majd cserébe meghívsz egy kávéra és el is van rendezve.- kacsintott rám.
- Hát... legyen. Köszönöm.- hajoltam meg előtte és beszálltam a kocsiba.
Csendben utaztunk, bár nekem a fejem a gondolataimtól volt zajos. Miért csinálja ezt? Követ? Vagy most már minden reggel ez lesz? Mit akarhat? Biztos, hogy tiszta lappal akar kezdeni, hátsó szándékok nélkül?
Fejem csak még jobban belefájdult a gondolataimba ezért inkább felhagytam velük. Amint megérkeztünk, kipattantam a kocsiból, még egyszer meghajolva köszöntem meg a fuvart és már rohantam is órára. Még hallottam, hogy utánam szól, ne felejtsem a délutáni próbát de csak válaszul hátra sem fordulva intettem neki.

Nyugtalan éjszakámat, mely hánykódással, sűrű ébredésekkel volt teli, nagyjából fél hét fele untam meg. Morogva nyújtóztattam ki elgémberedett tagjaimat, majd kidörzsöltem szemeimből az álmot. Ülőhelyzetbe tornászva magam, körbenéztem a még hajnali homállyal borított álmos kórteremben. A folyosóról nem szűrődött be zaj, csupán néha-néha a nővérkék könnyed lépteinek halk surranása. Minden nyugodtságot árasztott, én mégis izgatott voltam, sajnos nem a legjobb értelemben. Ezernyi gondolat foglalta le elmémet, mely kétségbeesetten próbált választ találni rájuk. Vajon ma bejön Ő? Vagy ma se lesz rám ideje? Féltem, hogy túlhajszolja magát, azonban ez piti kis gondocskának tűnt a legjelentősebb probléma mellett: Jonghyun. Most, hogy nem vagyok láb alatt, ki tudja, hogyan próbálja megszerezni az én kis Taeminnie-met.
Sóhajtva száműztem gondolataimat vázlatfüzetem segítségével. Nem ruhákat rajzoltam, csupán össze-vissza, ami épp az eszembe jutott. Minnie-t és engem, kedvesemet tánc közben, satöbbi. Vészes gondolataim visszatükröződtek sötét árnyalatú képeimben.

- Merre jártál Hyung?- lökött oldalba Jongin.
- Elaludtam.- pakoltam le a cuccaimat magam mellé, hogy a tanárra tudjak figyelni.
- Minden rendben? Kicsit nyúzottnak tűnsz.
- Ah... Jongin-ah... mondtam már, hogy milyen kedves tudsz lenni?- sóhajtottam mélyen.
-  Jól van na... de valami baj van? Vagy inkább hagyjunk?
- Nincs baj. Csak a külön próbák kimerítenek.
- Oh értem.- veregetett hátba.- Kibum hogy van?
- Már jobban, köszönöm. Elfoglalja magát. Egy új kollekciót tervez. Én leszek az egyik modell. Ezért lettem vörös.- mutattam a hajamra.
- Ez szuper!- lelkesedett Jongin és mellette Kyungsoo is.
Az óra további részében megpróbáltunk figyelni... ami nem igazán jött össze. Végig Kibum járt az agyamban.
"Szia Cicám. Hogy vagy? Legyen szép napod! :-* "- írtam az üzenetet szerelmemnek.

A rajzokból telefonom halk csipogása rántott vissza, melyet valamikor ébredés után kapcsoltam vissza. Vonzott, hogy megnyissam az üzenetet, de tudtam, mi fogadna. Szinte felemésztett a vágy, hogy meglessem, de még nem akartam. Hiába, akaraterőm nincs, így hamar a készülékre vetettem magam, és az üzenetet kezdtem olvasni.
''Szia édes! Jól vagyok, bár meghalok unalmamban. És Te? Ma bejössz? Ügyes légy a suliban!'' - ujjaim száguldottak a betűkön. Hangulatjelet most se tettem, de már jóval nyugodtabb lettem, azok után, hogy kirajzoltam magamból érzelmeimet. Visszatettem a mobilt a kisszekrényre, és újra a rajzaimra koncentráltam. A borús színvilág szép lassan eltűnt, helyét azonban még fakó színek vették át. Leginkább csak tájképeket firkálgattam, gondolataim elterelése végett.
Alig tíz perc múlva kedves arcú nővérke lépett be, kezében tálcával.
- Láttam, hogy felébredt, ezért hoztam reggelit - jelentette ki. Arcán szép mosoly játszott, mely apró gödröcskéket idézett arcára. Szép, fiatal lányka volt, bár még kissé ügyetlenke. Nemrég kezdhetett.

Szemem azonnal felcsillant, mikor megkaptam a választ.
"Én is unatkozom. Hiányzol. Ma is próbálunk délután de majd elkéretőzök."- válaszoltam szinte azonnal.
A nap lassan vánszorgott, valamiért az életkedvem a nullával volt egyenlő. Jongin és Kyungsoo próbáltak felvidítani kisebb nagyobb sikerekkel... de szívem akkor is fájdalmasan vert. Rossz ember vagyok... nagyon rossz...
Délután a próbára ráhangolódva nyújtottam a táncteremben, kicsit kikapcsolva az agyam.

A reggeli kimondottan finom volt,, igaz, hogy még mindig hiányzott az otthon elfogyasztott. Alig tüntettem el az ételt, mikor befutott Jinki. Nem tűnt frusztráltnak, sem izgatottnak. Teljesen nyugodt volt. Felvont szemöldökkel meredtem rá, mire csak legyintett, jelezve, hogy hosszú...
- Elhoztam mindent - dobta le az ágyam szélére a hatalmas táskáját. Izgatottan cipzároztam ki.
- Uhh... - vigyor terült szét vonásaimon, ahogy kiemeltem a legfelül pihenő kék ruhát.
- Ne haragudj, muszáj volt elkészítenem. Nem tudtam kivárni - motyogta kezét tördelve.
- Nagyon jó lett! Pont, amilyennek elképzeltük! - dicsértem meg, majd kezébe nyomtam. Felemelve tartotta a nehézkes anyagú bársonyruhát, míg lefotóztam, azután ölembe fektette. Üzenetként elküldtem Taemin-nek, majd böngészni kezdtem a jégkék csodát. 
- Azon gondolkozom, hogy a vállait le lehetne szabni, így - a már kész vázlat-rajzon mutogattam tervemet. A ruha hosszú ujjait egy keskeny, piciny csíkocska fogta a ruhához, melynek váll-része eltűnve mutatta a modell bőrét.
- De az úgy nem jó, mivel könnyen szakad.
- Igaz...
- És ha idehívnánk az egyik kifutó-lányt, hogy felpróbálja? - vetette fel az ötletet Jinki.
- Legyen. Mondjuuuuk... Seolhi? - lestem rá kérdő pillantással.
- Én is őrá gondoltam - bólintott hyung, majd telefonja után kapva azonnal intézkedni kezdett.

A terem ajtaja felől halk beszélgetést hallottam meg, ami kirántott a gondolataimból és arra koncentráltam, hogy felismerjem a hangokat. Nem kellett sokat gondolkodni, mert az ajtó nyílásával lelepleződtek. Eunhyuk beszélgetett Jonghyun-nal.
- Szia Taemin! Már itt is vagy?
- Jó napot tanár úr.- álltam fel és meghajoltam.- Igen, bemelegítettem.
- Szuper. Ügyes vagy. Akkor Te is készülj Jonghyun aztán hadd lássam, mire jutottatok tegnap még.- vigyorodott el szélesen.
Nem tudom miért de meglehetősen fáradt voltam. Bár Jjong sokat segített a helyzet átvészelésében. Nem csak, hogy nem piszkált de még ha úgy volt türelmesen tanácsot adott vagy egyszerűen néha erősebben tartott meg, nehogy elessek. Ezért kicsit hálás voltam érte. A próba aztán hamar elsuhant, Eunhyuk mindkettőnket elengedett előbb, mert látta, hogy tegnap rendesen gyakoroltunk. Az öltözőbe rohanva zuhanyoztam le és a tiszta ruháimat magamra véve mentem volna a dolgomra. Épp telefonommal babráltam- Kibum-nak küldtem választ-, mikor Jjong utánam szólt.
- Várj Taemin.- hangja édesen csengett.- Hazaviszlek ha szeretnéd.- mosolya csábító volt, édes és rabul ejtő. Szívem óriási dobbanásától még a fülem is visszhangzott. Nehezen lehet neki ellenállni.
- Nem haza megyek, szóval nem kell fáradnod, köszönöm.- engedtem el egy félmosolyt és már menekültem volna el.
- Kibum-hoz mész? Oda is elviszlek szívesen.- rohant utánam.
- Jonghyun... nem várhatom el, hogy állandóan furikázz. Kedves tőled de nem fogadhatom el.
- Miért nem? Nem kerül semmibe. Csak kedves szeretnék lenni. Látom, hogy fáradt vagy és nincs erőd sétálni valamint türelmed a villamoson vagy buszon nyomorgó tömeghez. Kérlek engedd meg.- hatalmas szemekkel pislogott rám, ami érvelésének a csúcspontja lehetett, mert teljesen meggyőzött vele.
- Jó... rendben... igazad van. Köszönöm. De ebből ne legyen rendszer.- adtam meg magam, mire győztes, széle vigyorra húzta dús ajkait.
Az út csendben telt, bár nem is volt annyira hosszú. Egy kisebb dugóba keveredtünk
de azt is hamar átvészeltük. A kórház előtt parkolt le Jonghyun. Még egy darabig csendben ültünk egymás mellett. Annyira különösen éreztem magam mellette. És nem tudtam, hogy ez mitől van, vagy mit tehetnék ellene, hogy ne érezzek így...
Kiszállva a kocsiból megköszöntem még egyszer és már indultam is.
- Várj! Nem mehetek én is?- szaladt utánam.
- A-azt hiszem... nem lenne jó ötlet...- haraptam be alsó ajkamat.
- Csak benézek, köszönök és már megyek is. Kettesben maradhattok.
- Jonghyun...- sóhajtottam nevét erőtlenül, lehunyt pillákkal.
- Kérlek Minnie.- fogta meg a kezem, mire kipattantak a szemeim. Azonnal találkoztam csillogó szempárjával, amelyek olyan szinten belém láttak, hogy már fájt. Kár lett volna bármit is takargatni. Teljesen magával ragadt és nem tudtam neki ellenállni.

X. Fejezet

- Rendben Kicsim. Hiányzol.- pusziltam bele a telefonba.- Most mennem kell. Mindjárt kiderül, hogy kell-e gyilkolni.- kuncogtam.- Szeretlek. Amint végeztünk; megyünk.

Hahahaha!-nevettem sátánian, majd kinyomtam.
-Huhh... Most képzeltem csak el igazán Ren-t lilán...-álmodozott Kevin szájtátva. Csodálkozom, hogy nem csöppent ki a szájából a nyál gyönyörűségében.
-Ren? Most Minki vagy Ren?-zavarodtam össze.
-Ahj... Ren csak a beceneve!-magyarázta el Kevinnie. 
-Ahhaaaa-bólintottam.

Miután Minki végzett én következtem. Minki haja egész jó lett. Nem az a neon, virító lila, hanem olyan szép mély ibolya szín. Elégedett volt. Jinki-nek és nekem is tetszett.
Miután velem végzett, Jinki intézte az anyagiakat majd visszafurikázott a kórházba.
- Menj előre, hyung.- lökdöstem.
- De miért én?- értetlenkedett az ajtó előtt Jinki.
- Hogy jelents be minket. Hogy ne érje Őket nagy sokk.. Na menj már!- taszigáltam finoman a kórterem felé.
Minki-vel izgatottan szorongattuk egymás kezeit és vártuk, hogy Hyung szólítson.

Belépett a kórterem ajtaján Jinki hyung. Izgatottan felültem.
-Te jó ég!-motyogta Kevin. Láttam rajta, hogy az ő szíve is hevesen dobog.
-Na. A két úrfi előrelöködött, hogy készítselek fel benneteket. Szívrohamra felkészülni... Jöhettek!-szólt ki hyung. Idegtépően lassan kinyílt az ajtó. Előszőr Minki-t láttam meg. 
-Wow!-suttogtuk egyszerre Kevin-nel. 
-Taemin! Gyere Te is!-szólt ki újból Jinki. Lassan belépett Minnie is. Elakadt a lélegzetem, mikor megláttam. Gyönyörű, puha tincsei igazán szép vörös színben pompáztak.
-Csodaszép vagy, szívem!-suttogtam mosolyogva.

- Igazán tetszem?- kérdeztem szégyenlősen mosolyogva. Lassan odamentem az ágyához és közel hozzá ültem le. Csak csillogó szemekkel nézett rám és bólintott. Ép kezével hajamba túrt, masszírozta a fejbőröm, morzsolgatta a tincseim. Majd magához húzott és megcsókolt.
Ahogy szemem sarkából figyeltem az elején Kev és Minki is hasonló képpen tettek. Szegény Jinki hyung pirulva fordított mindannyiunknak hátat.

Lágyan túrtam puha tincseibe, majd magamhoz húztam, és telt ajkaira tapadtam. Hagytam, hogy most Ő irányítsa csókunkat.
-Szeretlek, szépségem!-súgtam puha ajkaira. 

- Én is Dívám.- haraptam enyhén ajkaira majd ismét megcsókoltam. 

Felkuncogtam, és oldalra néztem.
-Te hyung? Miért állsz ott a sarokban?
-Szerelmespárok. Szerelmespárok mindenütt-dünnyögte nekünk háttal. Erre a mondatára Minki-ékre pillantottam. 
-Most már értem!-mosolyodtam el. Ők is egymás ajkait bűvölték. Visszafordultam Minnie-hez, és puszit nyomtam puha ajkaira. 

Elváltam ajkaitól és rendesen felültem. Szegény hyungot megsajnáltam. Meg eléggé beindultam már ennyitől. Annyira hiányzik Kibum...
- Khm...- köszörültem meg a torkomat. Kevin hyungék is szétrebbentek. 

-Hehehe!-nevettem fel gonoszan Kevin-ék meglepődött arcát látva. 
-Na. Köszi Jinki és Díva a frizut, mi megyünk!-motyogta vörös arccal Kevin, majd igencsak kifejező pillantást váltott Minki-vel. Felálltak, és elbúcsúztak.
-Sziasztok!-integetett Minki.
-Good bye!-emeltem fel kezemet. 
-Ja tényleg! Jinki, mennyit kell fizetnem?-kérdeztem bociszemekkel.
-Semennyit, Dongsaeng!-rázta meg fejét vigyorogva.

Amíg Jinki és Kibum beszélgettek nekem jött egy SMS-em, ami egy hosszú beszélgetést indított el.
"Szia Taemin. Eunhyuk üzeni, hogy holnap 8ra be kell jönnöd a táncot betanulni."- írta Jonghyun.
"Nem megyek."
"De jönnöd kell. Tanári utasítás."
"Teszek rá. Veled nem megyek sehova."
"Ki akarod rúgatni magad?!"
"Ha akkor békén hagysz, akkor igen"
"Most miért vagy ilyen? Ezt nem én találtam ki."
"Szerinted miért?!"
"Hagyjuk..."
"Szerintem is..."
"Akkor holnap 8ra! :3 "
"Mondtam, hogy nem megyek!"
"Rendben, akkor holnap, szia! :* "
- Ch... Bunkó...- dobtam el a telefonom.

Hatalmas csattanás hallatszott. Ijedtemben ugrottam egyet.
-Te jó ég!-kaptam szívemhez, mely igencsak rakoncátlanul vert. Ahogy elnéztem, Jinki-é is.
-Mi... Mi történt?-kérdezte hyung enyhén remegő hanggal. Megérintettem Minnie kezét.  Ujjai remegtek.
-Miért vagy ideges?-néztem rá csodálkozva.

- Mert "kedvenc" közös ismerősünkkel duettet kell táncolnom...- ironizáltam.
- De hát az jó. Nem?- kérdezte félve Jinki.
- Nem.- torkolltam le.- Holnap reggel be kell mennem. És suli után minden nap. 2 hétig... Én ezt nem akarom...

-De miért? A fellépés érdekében! Megígérted, hogy elmehetek, és kell rá gyakorolni! Igaz, hogy annyira ügyes vagy, hogy nincs rá szükséged...-néztem rá szempilláimat rebegtetve. Igaz, hogy Jonghyun-nal fog táncolni, de akkor is! Ha bekebelez a féltékenység, akkor is szeretném, hogy fellépjen. És ott szeretnék lenni.
-Szerintem is jó lenne, ha elmennél...-mondta hyung csöndesen
-Köszi, Jinki-vigyorogtam, majd összepacsiztunk.

- Aaahhjjj!- borzoltam össze frissen festett tincseimet. Semmi kedvem sem volt hozzá.- Rendben. De akkor az első sorban ottlesztek mindketten!- kötöttem nekik ki. 

-Megsértődtem volna, ha hátrébb száműzöl minket!-kacsintottam rá.
-Én is!-rázta meg kedvesem felé Jinki a mutatóujját játékosan. 
-Nyajj!-karoltam át Minni derekát, és arcomat oldalába rejtettem. 

- Köszönöm nektek.- mosolyogtam.
- Na jól van cukik vagytok de nekem mennem kell.- sóhajtott Jinki.- Majd holnap jövök.- simogatta meg Kibum fejét.
- Vigyázz hazafelé!
- Mindenképp. Sziasztok!- integetett.

-Szia hyuuung!-üvöltöttem, még mindig Minnie oldalába bújva, majd mutatóujjamat felemelve intettem neki.
-Szeretleeeeek!-trilláztam, majd óvatosan beleharaptam Minnie puha bőrébe.

- Nah Bummie!- kacagtam fel.- Én is.- arcát kezembe fogtam és megcsókoltam.
- Nekem is mennem kell...- mondtam szomorúan.- De holnap amint tudok, jövök. Majd írok meg hívlak is.- puszilgattam.
Nagyon nem akaratam otthagyni de fáradt voltam és éreztem, hogy a másnap nagyon hosszú lesz.

-Rendben van. Cijjaa, vöröske!-csókoltam meg, mielőtt elment. Az ajtóban váltotta a doki.
-Szép a haja!-dicsérte meg mosolyogva kedvesem frizuráját, majd bejött vizitre. A rutinvizsgálatok után vázolta a helyzetet.
-Nah. A járógipsz most már biztos, hogy meglesz. A karján levő gipsztől hamarosan könnyes búcsút vehet. Csak ennyi. Vacsorát hamarosan kap. Viszlát!-intett, majd elment. Vigyorogva dőltem hátra, és szép lassan mély álomba szenderültem.

Miután hazaértem gyorsan lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba és azonnal el is aludtam.
Reggel időben keltem, de meglehetősen kelletlenül ballagtam el a suliig.
A kis táncterembe mentem, gondoltam ott leszünk. Nem tévedtem. Eunhyuk már ott várt.
- Oh szia Taemin. Milyen csinos vagy. Jó lett a hajad.- dicsért meg mosolyogva, miközben a magnónál állva válogatta a zenéket.
- Kinek milyen a haja?- perdült ki az öltözőből Jonghyun.- Oh... Hmm... Szexy...- méregetett nagyon feltűnően.
- Csá.- dobtan oda neki ennyit.
Én már átöltözve jöttem, szóval azonnal be is állhattunk tánchoz.

Reggel boldogan keltem. Nem tudom miért, csak jó volt a hangulatom. Amennyire tudtam, nagyot nyújtózkodtam.
-Arghh...-morogtam elégedetten, mikor gerincem egy hangos pattanással kiroppant. Ránéztem a falon lévő órára. Fél tíz. Elővettem telefonomat, és pötyögni kezdtem.
,,Jó reggelt, Vöröske! Hogy aludtál? Pussz: K.''-írtam Minnie-nek. Ezután halk kopogás hasított a szoba csendjébe.
-Szabad!-szóltam ki. Az ajtón Jinki lépett be.
-Jó reggelt, hyung! Milyen khm... Pontosan jöttél! Pont pár perce keltem-vigyorogtam rá. Szegény hyung nyúzott volt. Felvontam szemöldökömet.
-Mi történt?
-Arg... Pff... Hrr...-morgott.
-Hm?
-Semmi. Neked is jó reggelt. Csak azért jöttem, mert biztos vagyok benne, hogy az az irodakukac visszajön... Áááh...-dörzsölte meg szemeit álmosan. Ahogy jobban megnéztem, észrevettem a sötét karikákat szeme alatt.
-Hyung! Minden rendben? Mert o...-kezdtem. Az ajtó hangosan csattanva kitárult. Az említett irodakukac beszáguldott.

A második óra után kezdtem feladni. Eunhyuk egy nagyon nehéz koreográfiát állított nekünk össze. Ez még megtisztelő is lenne, hisz úgy gondolja, hogy jók vagyunk és meg tudjuk csinálni. De egy a baj. Én nem akarok Jonghyun-nal táncolni. Egész próba alatt éreztem, hogy amikor csak tud engem bámul és taperol. Kellemetlenül éreztem magam és emiatt nem is tudtam nagyon figyelni.
- Nagyon ügyesek voltatok ma.- dicsért meg a tanár úr.- De mára ennyi. Gyakoroljatok még. Majd holnap megtanuljuk a másik felét.- veregetett vállon mindkettőnket.- Nekem most mennem kell. Egy ebédre vagyok hivatalos. Sziasztok!- lépett ki az ajtón Eunhyuk.
- Nah végre!- fújta ki magát Jonghyun.- Én léptem. Majd holnap.- vonult el az öltözőbe.
Értetlenül bámultam utána. Persze örültem, hogy otthagyott. Megkönnyebbülve döntöttem a hátamat a tükörnek majd lecsúsztam és a padlóra ültem. Már 20 pec is eltellett de Jongyun nem jött ki az öltözőből. Gondoltam lezuhanyzik. Felálltam és elindítottam a zenét. Gyakorolni akartam még. Úgy éreztem, hogy nem hoztam ma a formámat.
Már harmadszorra vettem át a negyedik, egyben utolsó nyolcadot. Az nem ment a legjobban.
A tükörben mikor felnéztem Jonghyun-t pillantottam meg magam mögött.
- Jaj.- ijedtem meg.- Hát te?- néztem rá a tükörből.
- Miért nem szóltál, hogy akarsz maradni gyakorolni?- dobta le a kezéből a táskát majd szorosan mögém lépett.

-Jajj neee!-sóhajtott fel Jinki fáradtan.
-Mi a baj? És te mit keresel itt?-néztem A-Tom-ra dühösen.
-Megígérted! Megígérted, de nem tetted meg! Fenn marad! A magazinba is beteszem!-ordította. Szegény Jinki hyung-ra nyáltengert ömlesztett.
-Miről van szó?-kapkodtam fejemet.
-Arról, hogy ez itt, megígérte, hogy le...-kezdte, de hyung tiszta erőből lábon rúgta.
-Jinki! Naaa!-nyavalyogtam.
-Semmi!-dörrent rám, majd A-Tom karját megragadta, és kirángatta a szobából.
-Ch..-dünnyögtem. Miért nem avatnak be? 

- Azért, mert talán egyedül akarok gyakorolni?- kérdeztem vissza flegmán.
- Pedig egy duettet párban jobb gyakorolni.- karolta át a derekamat. Kirázott a hideg ahogy arcát nyakamba fúrta.
- E-engedj el Jonghyun!- kezdtem el ficánkolni.
- Hova olyan sietős?- morogta a fülembe.- Kibum megvár.- vágta rá cinikusan majd a nyakamba csókolt.
Minden érintése után megremegtem. Az eszem megintcsak tiltakozott... De a testem? Cserben hagyott.
- Fejezd be Jonghyun! Hallod?! Engedj el vagy segítségért kiáltok!- ficánkoltam tovább.
- Dehogy kiáltasz.- kezdte el alhasamat simogatni a kezeivel, mire egy halk sóhaj hagyta el a számat.
- Hiszen tetszik neked.- vigyorgott.
- D-dehogy tetszik! Engedj már el!! Segítség!!- kiabáltam hisztérikusan.
- Ugye tudod, hogy feleslegesen kiabálsz?! Az épület legmélyebb pontján vagyunk, távol mindentől. Max a takarítók hallhatnak... És a zene is megy...- suttogta a fülembe majd ráharapott és elkezdte előbb hallószervemet majd később nyakamat nyalogatni.
Ekkor tudatosult bennem, hogy ha valaki nem töri ránk tök véletlenül az ajtót, akkor én meg leszek erőszakolva Jonghyun-nak köszönhetően.
- J-jonghyun... Kérlek...- suttogtam már a sírás szélén állva.- Könyörgöm, engedj el! 

Becsapódott az ajtó. 
-Ajj, istenem!-morogtam. Hátradőltem, majd tekintetemmel megkerestem a letört csempét. De most ez sem tudta elterelni gondolataimat. 
-Akkor telefon...-nyúltam az említett eszköz felé. Sokáig keresgéltem a névjegyek között, mire megtaláltam Minnie számát.
-Hívjam? De próbája van, úgyse hallaná meg... Akkor üzenjek? De azt meg nem biztos, hogy megnézi... Ajj...-képtelen voltam dönteni. De valahogy mégis sikerült. Egy SMS-t küldtem.
,,Szia, Minnie! Milyen napod van eddig? Puszi: Kibum''-ujjaim gyorsan száguldoztak a betűkön.
-Elmentem!-kiáltott be Jinki. Hangjától ijedten összerezzentem.
-Öhm... Oké... De izé... Minden rendben?-kérdeztem aggódva.
-Persze. Na szia.
-Szia.

- Naaa... Minnie...- próbált nyugtatni miközben nyakamat és arcomat csókolgatta.- Nem fog fájni.- vezette kezét FÉLIG MEREV ölemre és belemarkolt!
Nem hiszem eeel! Ez nem igaz! Miiiééért?! Én nem akarom... Nem vele akarom!
Gondolataimban végig Kibum járt. Őt akartam. Őt kívántam, nem pedig ezt a szemetet.
- Engedj el! Jonghyun... Nehh... Ah...- lassan elkezdte nadrágon keresztül izgatni férfiasságomat.
- Nyugalom Taemin... Én csak megadom azt, amit Kibum nem tud!
- Nehh! Ho-hogy merészeled...?! Ahh... Hmm...- tiltakozni akartam de egyszerűen nem sikerült. Kezét a melegítőm és boxerem alá vezette és gyengéden simogatott.
Testem teljesen megbolondult. Teljesen felajzott néhány érintésével. Ki akartam elégülni. Már nem volt erőm tiltakozni, elérte nálam, hogy visszafordíthatatlanul is akartam.
Kezét lassan mozgatta merevedésemen de annál érzékiebben.
- Ah... Ahh... Hm...- fejemet vállára hajtottam hátra és piros arccal, kissé nyitott ajkakkal lihegtem.
- Ügyes fiú...- vigyorgott győztesen Jonghyun majd ajkaimra tapadt. Ellenkezni akartam de Ő erősebb nálam és szorosan tartott.
- Ne mozogj már!- taszított neki a tükörnek.- Ne haragudj.- csókolt újra ajkaimra.
Egy mozdulattal lerántotta alsó ruháimat és újra kezébe vette merevedésem. Gyorsabban mozgatta csuklóját. Közben másik kezével pólom alatt a mellbimbóimat csavargatta, csipkedte, ajkaival pedig enyémeket falta hevesen.
- Annyira szép vagy...- suttogta párnácskáimra.- Meg tudom érteni Kibum-ot.
Kibum... Neve hallatán egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem helyes, amit teszek vele. De a testem...
- Ne sírj...- csókolta le a könnyeimet Jonghyun.- Amiről nem tud, nem fáj neki!- szorított rá merevedésemre.
- Aahh!!- nyögtem egy nagyot és fejemet hátravetettem a tükörnek.
- Gyerünk Minnie. Élvezz el! Engedd el magad! Nyögj! Igen..  Ez az...- ingerelt szavaival is.
Nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak egyre erősödő mozgására.
Hirtelen megállította kezét. Értetlenül néztem rá könnyes szemekkel. Letérdelt elém, perverzen elmosolyodott majd ajkai közé zárta farkamat.
- Ahh... Ahh.. Haaa.. Hmm.. Ne-ehh... Hhmm...- nyöszörögtem alatta vékony hangon. Kezeimmel a tükör sima felületét markolásztam, kapargattam. Kapaszkodót kerestem rajta de hiába. Fejemet jobbra-balra vetettem az élvezettől.
Gyorsan mozgatta fejét tagomon, halkan cuppogott rajta. Erősen szívott, nyelvével masszírozott, fogaival karcolgatott.
- Hmm.. Hh.. Aahhh.. Mé-égh...- önkéntelenül is többet akartam.
Morrant egyet majd még gyorsabban mozgott rajtam.
Gyorsan vettem a levegőt, könnyeim szüntelen csordogáltak, fejemben káosz uralkodott.
Testem megremegett hirtelen és Jonghyun szájüregébe engedtem spermámat. Hangosan nyelve kortyolta forró nedvem. Egy kicsi a szája szélén le is folyt. Elengedte ajkai közül farkam és felhajolt hozzám.
- Finom vagy...- morogta majd megcsókolt így én is érezhettem. 

Miután Jinki elment, bejött egy nővérke a reggelivel. Ez már egy fokkal ehetőbb lett, mint a többi.
-Köszönöm!-nyújtottam felé az üres tálcát.
-Nincs mit!-vette vissza, majd elment. Újra rám tört az unalom. Minnie még nem üzent vissza, Jinki elment... Kevin! De ő meg dolgozik... Kris? Ő sem ér rá... Minho-val annyira nem vagyok el. Felrémlett egy név. Régen volt egy nagyon jó barátom, még mindig szoktunk találkozni, tartjuk a kapcsolatot. Felkaptam mobilomat, és felhívtam.
-Szia HongBin!-Vigyorogva köszöntem.
-Szia Kibum! Mi újság?
-Semmi különös. Csak most kórházban vagyok, és úúúúgy unatkozom.... Veled?
-Miért, mi történt?-kérdezte. Ch... Ő is aggódik... 
-Karambol. De most hanyagoljuk. Veled mi van?-tettem föl újra a kérdést.
-Semmi. Mondtad, hogy unatkozol... Bemehetek?
-Oh... Vagy telepata, vagy gondolatolvasó vagy... Esetleg egy boszorkány!-találgattam.
-Az, pont az!-röhögött fel. -Na, mikor jöhetek?
-Hm.... Bármikor!
-Okés! Akkor negyed óra múlva ott. Addig is szia!-köszönt el.
-Szia, HongBin!-tettem le.

Hangosan lihegve dőltem szorosan a hideg csempének.
- Ügyes voltál...- harapdálta a nyakamat Jonghyun. - Ugye, hogy nem fájt.
Nem válaszoltam csak elfordítottam fejem és alsóó ajkamba harapva próbáltam visszatartani könnyeimet.
- Ne sírj, nem szabad.- fordította arcomat maga felé.- Vedd  úgy, mintha magadnak verted volna ki... Kibum azért tuti nem haragudna. Én csak egy kis segítség voltam. Jó? Ne aggódj.- csókolt meg lágyan. Egy kicsit megnyugtatta a lelkiismeretemet amit mondott.- És ha máskor is van szükséged segítségre, csak szólj.- mosolygott rám. Nem reagáltam erre sem semmit.
- Na jó.- lépett el előlem.- Nekem mennem kell. Majd holnap találkozunk. További szép napot.- adott egy puszit az arcomra majd felvette a táskáját és kiment.
Csak értetlenül bámultam utána. Felráncigáltam magamra a ruháimat és a táskámmal együtt bementem az öltözőbe. Meztelenre vetkőztem és beálltam a zuhany alá. Alaposan sikáltam le a testemről minden mocskos dolgot. De ezzel sajnos a lelkem nem tisztult meg...
Mikor végeztem, felöltöztem tiszta ruhába és csak ültem az öltözőben. Elővettem a mobilom, hogy megnézzem mennyi az idő. A kijelző 2 üzenetet mutatott. Mindkettő Kibum-tól.
Remegő ujjakkal nyitottam meg. Amint elolvastam elfogott a sírás. Könnyeimtől vakultan, remegő kézzel pötyögtem a választ.
"Szia. Ne haragudj, hogy nem írtam, de sokáig próbáltunk. Nemsokára végzünk. Este benézek hozzád. Remélem minden rendben van. Hiányzol. Szeretlek, sok puszi. Szia ♥"
Undorodtam magamtól. A lelkiismeretem viharként tombolt bennem. Szédültem, hányingerem volt.
Miután valamelyest helyrehoztam magam hazamentem. Kicsit hezitáltam, hogy bemenjek-e hozzá vagy sem... Képtelen voltam azokba a cica szemeibe belenézni ezek után.
De végig Jonghyun szavai visszhangoztak a fejemben. Ez csak olyan volt, mintha kivertem volna magamnak... Ő csak segített...

Miután letettem, pittyegett a telefon. Minnieeeee! Boldogan megnyitottam az SMS-t. Azonban jókedvem hamar lelohadt. 
-Miért csak este?-dünnyögtem szomorúan. Gyorsan visszaírtam.
,,Rendben, pihengess. Emlékszel HongBin-ra? Át fog jönni. Na mindegy. Puszillak, vöröském!''  Elküldtem az üzenetet, majd letettem a mobilt. 
-Bú!-suttogta valaki.
-Vááááá! Esóeeees!-ordítottam fel riadtan. A hang irányába néztem, ahol... Ahol HongBin állt banyacuccban?
-Mi ez a förtelmes izé rajtad? És minek kell a BETEGET megijeszteni?-hangsúlyoztam ki a szót.
-Hehe... Te mondtad, hogy boszorkány vagyok. Felfedted a titkomat...-sóhajtott fel csalódottan. 
-Kösz, HongBinnie...-veregettem vállon. -De akkor is! Miért nem varázsló? A banyaszerkó... Ó istenem!-hördültem fel, mikor levette a köpenyt. Miniszoknya volt rajta!!!
-Szexi vagyok?-pózolt.
-Nagyon!-bólogattam, leküzdve röhögőgörcsömet. 
-Tudtam én!-vigyorgott.
-Küldünk Taemin-nek erről egy fotót?-nyúltam telómért.
-Igeeeen!-nevetett fel, majd bepózolt. Fenekét kinyomta, ahogy nem létező felső domborulatait is, és csücsörített.
-Szegény Minnie...-motyogtam, és elküldtem a fotót Neki.

Amint elküldtem Kibum-nak az üzenetet érkezett is a válasz. Hm... Hongbin... Ismerős volt a neve, Kibum mesélt már róla de az arca nem ugrott be. De azonnal érkezett a segítség. Kibum küldött egy képet. Feltételezem Hongbin lehetett rajta öhm... khm... Elég érdekes maskarában.
"hm... nagyon szexi *.* ☺  XD "- írtam vissza a választ.

-Minnie szerint is szexi vagy. 
-Ah, tudom!
-Fő a szerénység!-nevettem fel.
-Ah... Kész főnyeremény vagyok! Szexi, szerény, szép...
-Azért túlzásba ne vidd!-bokszoltam vállába. HongBin megforgatta a szemeit.
-Amúgy Taemin hol van?
-Próbál. Jonghyun-nal duóban fog fellépni!-újságoltam büszkén. 
-Oh... Írd meg neki, hogy gratulálok!
-Okés!-vettem elő megint a telefonomat. 
,,Bin üzeni, hogy gartulál a duetthez!''-pötyögtem.

Ch... Gyűlölöm. Még a gyomrom is görcsben van a gondolatra, hogy én azzal együtt fogok táncolni... Inkább vágják le a lábaimat!
"köszi ^^ "
"nemsokára indulok ☺ "- küldtem az előző SMS után gyorsan.

,,Jippííííí! Várlak! ''
-Jön!-vigyorogtam rá.
-Hm... De vigyázz, nehogy elcsábulj addig gyönyörű, női bájaimnak köszönhetően!-vigyorgott. 

Kicsit még fetrengtem otthon majd délután útnak indultam a kórházba.
Igyekeztem nem gondolni arra ami a délelőtt történt. Csak Kibumra koncentráltam.
- Sziasztok!- dugtam be a fejem a kórterem ajtaján. 

-Minnieee!-kiáltottam, és kitártam karjaimat,
-Szia, Taemin!-integetett felé HongBin.
-Milyen napod volt?
-Mikor léptek fel?
-Nehéz a koreográfia?-bombáztuk kérdésekkel. 

- Hé hé! Nyugalom.- öleltem magamhoz szorosan Kibum-ot.
- Hosszú és fárasztó volt a nap. A koreográfia pedig nagyon nehéz.- sóhajtottam.- De meséljetek. Nektek milyen volt a napotok?

-Semmilyen. HongBin?-néztem az említettre.
-Elviselhető. De lehetett volna egy picikét munkamentesebb. Mert ez fárasztó...-sóhajtott fel.
-Sajnálom...-veregettem vállon, majd szorosan átöleltem Minnie-t. -Hiányoztál....-suttogtam. 

- T-te is...- suttogtam a fülébe.- Nem vagytok éhesek? Vagy nincs valamire szükségetek?- kérdeztem meg Őket.
Nagyon nem bírtam magammal. Lehet, hogy arcomról mélyen el tudtam rejteni a bűntudatot... de a szívemből nem. 

-Én nem vagyok éhes. HongBin, Te?
-Én viszont majd meghalok. Lemegyek, veszek kaját, Taemin mit kérsz?-pattant fel.

- Öhm, hát gondoltam, én lemennék nektek kajáért. De ha hozol, nagyon megköszönöm. Mindegy mit, csak ehető legyen.- mosolyogtam.
- Rendben, mindjárt itt is vagyok- ezzel kilépett az ajtón és magunkra hagyott.
- Hiányoztál nagyon kicsim.- hajoltam Kibum ajkaira és lágyan csókoltam.

Szemétnek éreztem magam... Miközben szerelmem puha ajkain csüngtem Jonghyun csókjai jártak az agyamban... Mocsok vagyok... 

Elvigyorodtam, majd puha tincseibe túrva egy vad csókba invitáltam.

-Szeretlek!-suttogtam telt ajkaira. Imádom Őt. Ha tehetném, a nap minden egyes percében Vele lennék. Ujjainkat összefűztem.

Közelebb bújtam hozzá és szenvedélyesen viszonoztam a csókját.
- Én is szeretlek.- haraptam rá finoman alsó ajkára.
- Öhm... Khm... Hm....- hallottam, hogy valaki fulladozik mögöttünk. Elváltam Kibum-tól és megfordultam.
- Áh Hongbin!- vigyorogtam pirulva.- Tényleg gyors voltál.
- Háát... Az éhség csodákra képes. Tessék.- nyújtotta át a doboz kaját.
- Köszönöm.- hajoltam meg majd kibontottam és nekiláttam.- Jó étvágyat!- kívántam neki vigyorogva.
- Köszi, neked is.- ült le mellénk a székre és Ő is elkezdte enni az ételét.

- Kérsz?- nyújtottam Bummie felé egy falatot.

-Nem, köszi!-ráztam meg fejemet mosolyogva, majd végignyaltam ajkaimon. -Jó étvágyat!
-Kösz, Key!-bólintott HongBin teli szájjal.

-Mit esztek? - kérdeztem.

- Én valami salátás hülyeséget. De egész finom. Csirkehúsi van benne.- vigyorogtam.
- Én sült tésztát kértem marhahússal.
- Hűűű! Marhaaa!!- csillantak meg szemeim.
- Kérsz?- tartotta felém a tálat.
- Há-hát... Ha szabad?
- Persze, tessék.
Nagyra nyitottam a szám és engedtem, hogy egy falatot betegyen.

- Hmm... Hmm... Mmm... Ez mennyei...- ízlelgettem vigyorogva.

Nevetve néztem a jelenetet.
-Komolyan, ez olyan, mintha a kismadár kukacot enne...-gondolkodtam el, majd kismadárhangot kezdtem utánozni, halk sípolással.  -Píp, píp, píp...

- Jól van már madárka!- nevetett Hongbin.
- De oolyaan finoom!- nyammogtam tovább vidáman. Imádom a marhahúst.
- Köszönöm.- hajoltam meg, majd folytattam az evést.
Hamar elpusztítottuk az előttünk lévő ételt. Finom volt, meg éhesek is voltunk.

- Mit csináljunk?- tettem fel az ominózus kérdést.

-Utánozzunk madarakat!-ötleteltem.
-Neee! Éppen eleget csiripelsz enélkül is!
-Akkor mi legyen?
-Passz...

-Minnie!-egyszerre néztünk szegény Taemin-re.

- Neemtuuudooom!!!!- mondtam elnyújtva a szavakat.- Most mi van? Ne nézzetek így! Fogalmam sincs. Azért kérdeztelek titeket.
- Nyaj ez így nem jó.... Nincs valami játékotok?

- Hm...- kezdtem a táskámban kutakodni.- Van a múltkori kártya... Hm... meg papír meg ceruza. Valami használható ötlet?

-Ország-város-fiú-lány?-Vetettem föl.
-Torpedó...-HongBin.

-Ajtós játék!-kiáltottam fel, mikor eszembe jutott: hülye játék, de szeretem.

- Hm... én is a torpedóra gondoltam.... De milyen az az ajtós játék?- érdeklődtem.

- Az engem is érdekelne, Bummie.- mosolygott kedvesen Hongbin.

-Hát olyan, hogy kivel, mikor, hol, mit. És van öt lehetőség, de a készítő kivételével senki se tudja, hogy melyik szám mögött mi van. ÉS minden kérdésnél van öt szám. Példa: Kivel? Egytől ötig számok, és minden szám egy embert jelez. A Mikor-nál időt. Estébé..

- Ohhh... Érteeem!- vigyorogtam.- Nekem ez tetszik. Játsszuk ezt!
- Rendben, én is benne vagyok.- bólogatott Bin.
Vettem elő a táskámból papírt és tollat.

- Ki csinálja? Szerintem Bummie az elsőt Te írd. Utána ha belejöttünk majd sorba megyünk.- javasoltam.

-Oks...-motyogtam, majd felírogattam a kérdéseket a számokkal. -HongBin, Veled kezdem! Kivel?
-Hm... Négyes.
-Mikor?
-Öt.
-Hol?
-Kettő.
-Mit?
-Egyes...-adta sorban a válaszokat. Megfordítottam a lapot, ahol a megfejtések voltak.

-A sztriptízes csajjal karácsonykor a moziban énekeltek...-olvastam fel.

- Hát jó!- röhögött hangosan Hongbin.- Ez jó! Tetszik!
Én nem bírtam magammal, a nevetéstől jobbra balra dőltem.
- Ilyet mééég!- lelkesedtem.- De akkor most Te írsz, Hongbin!
- Rendben. Kivel, Taemin?
- Kibummal.- vigyorogtam.- Neem amúgy 5.
- Mikor?
- 2.
- Hol?
- 3.
- Mit?
- 4.
- Naa... lássuk csak... Taeminnie az orvossal, holnap este, egy kupleráj wcjében, bokszkesztyűben hangyát számol.

Olyan hangosan tört ki belőlem a nevetés, hogy szerintem a többiek megijedtek.

-Ne mááááár!-röhögtem fel. Pont az orvossal?! -Most akkor Te jössz, Minnie, meg én!-vigyorogtam rá. 
-Uhuuuuu! Lássuk csak, hogy a picike Taemin-nek mennyire perverz a fantáziája!-dörzsölte össze tenyereit HongBin.
-Öhm... HongBin? Ebben a szerkóban a dörzsöléssel pont úgy nézel ki, mint egy légy a kajánál...-néztem rá vigyorogva.

-Köszi, Key....-csapott a vállamra.

Hát ha Hongbin perverzséget akar, megkapja. Teleírtam a lap hátulját a lehetséges válaszokkal.
- Mit vigyorogsz?- kérdezte Binnie.
- Csak figyelj!- kacsintottam majd szerelmemhez fordultam. - Nos kicsim. Kivel?


-Veled?-kuncogtam. - Hármas -adtam a normális választ.


- Mikor?- folytattam nevetve. Oh, ha tudná, hogy mind az 5 válaszlehetőséghez magamat írtam...

Ajkaimat harapdálva gondolkoztam.

-Né.. Kettes.. Nem-nem! Ötös!-döntöttem el végre.

- Ötös?- kérdeztem vissza, mire bizonytalanul bólintott. Hm... Jó választás.

- Hol?

-Az ágyban!-vágtam rá gondolkodás nélkül.
-Kibuuuum!-szólt rám HongBin.

-Jól van, na...-Forgattam szemeimet. -Négyes!

Hangosan vihogva tettem fel neki az utolsó kérdésem.

- Mit szeretnél édesem?


-Téged az ágyban látni magam alatt...-dünnyögtem -Egye fene, egyes!

- Nem jársz messze az igazságtól.- adtam egy puszit az arcára.
- Na lássuk csak!- vette ki a papírt a kezemből Hongbin. Lassan kezdte el felolvasni.

- Kibummie... Taeminnie-vel... Az évfordulójukon...A naplementés tengerparton... 69-ezik... Jézus!- dobta el a papírt Bin.- Ezt most elképzeltem!!!- akadt ki. Csak nevetni tudtam az Ő és Kibum reakcióján.

Felprüszköltem, aminek HongBin nem nagyon örült. Elárasztottam egy kisebb nyáltengerrel.
- Szívecském? Ez brutális volt most... És melyik tengerpartra gondoltál? - simogattam meg arcát. 

- Ne már Bummieeeee! Szeressétek egymást egy picit konzervatívabban! -nyivákolt kétségbeesetten HongBinnie.

- Ugyan már Hongbin! Csak azért mondod ezt, mert Te még nem találtad meg az igazit.- vontam vállat.
- Gonosz.
- Tudom.- nyújtottam ki rá a nyelvem.- Amúgy meg szerelmem...- bújtam oda hozzá.- Ahova csak szeretnél. Oda viszlek el! Tudod mit? Jeju-ra! Ott gyönyörű a part.- pusziltam meg.- És majd a lenyugvó nap fényében a csodálatosan tökéletes arcodat figyelem és egész éjjel szeretjük egymás testét...- csókoltam meg forrón Kibum ajkait.
Hát a gondolataim egy cseppet kényelmetlen helyzetbe hoztak, mert a helyzet az, hogy én is elképzeltem... É-és már olyan rég... rég voltunk együtt...
- Te jó ég! Elcsöpögtem... Elfolytam...- fintorgott Hongbin mire a válaszomat egy bokánrúgás formájában kapta.

-Karatekölyök-pusziltam meg ajkait.
-Váááá! Bántalmazod a hyungodaaaaaat!-visongott HongBin,  és fájós bokáját masszírozva ugrándozott.
-Che... Hm... És Hawaii? Honolulu is gyönyörű!-villantottam Minnie-re egy ezer wattos mosolyt. Hawaii... Mindig is el akartam oda menni...
-Luxus! Gazdagok!-fintorgott HongBin.

-Ha eljátszod, hogy egy kisállat vagy, akkor jöhetsz! Lehetnél mondjuk majom! Az úgy is közel áll hozzád!-gonoszkodtam.

- Direkt csináljátok ezt velem?!- háborodott fel Hongbin majd szomorúan leült a székre.
- Aham.- vontam vállat gonoszan vigyorogva.
- Ha így folytatjátok, hazamegyek...- fenyegetőzött Binnie.
- Amúgy tetszik az ötleted, kicsim.- fordultam Kibumhoz ügyet sem vetve Hongbin-ra.- Tudod mit? Évfordulóra megyünk Jeju-ra, nászútra pedig Honolulu-ra.- simogattam meg az arcát szerelmemnek.
- De hisz nem is vagytok házasok. Az itthon tiltott.- értetlenkedett Bin.
- És?- vontam vállat.- Attól elmehetünk nászútra. Mindent meg akarok adni az én kis mosómacimnak.-csókoltam meg kedvesemet.
Talán egy kicsit a bűntudat is beszélt belőlem... De tényleg nagyon szeretem és mindent jót megérdemel.

-Ha én mosómedve vagyok, akkor Te lennél a Kung-fu Panda?-értetlenkedtem. HongBin kapott az alkalmon, és beatbox-olni kezdte az említett filmből készült sorozat zenéjét. Felnevettem. 
-Ki itt a leghülyébb? 
-Ééééén!!-trillázta egy ismerős hang.
-Kevin? Hogy kerülsz Te i....-kezdtem, de az a látvány, ami fogadott... Egyszerűen képtelen voltam folytatni kérdésemet.
Kevin takarítónő-szerkóban nyomta. Fekete miniszoknya, fehér kötényke, sötét, fodros nyakú, mélyen dekoltált blúz és az elmaradhatatlan fejpánt. Kezében egy picike tollseprűt tartott.
-Mi a fene?-Kérdezte HongBin, arcán enyhe undor és csodálkozás keveréke játszott.

- És ezt Minki engedte?- néztem rá hatalmas szemekkel.
- Oh...- pirult el Kev.- Még nem tud róla... Még...- vigyorgott perverzen.
- Istenem! Hova kerültem?- emelte kezeit és arcát az ég felé Hongbin.
- Mondja ezt az aki egy ribanc boszorkánynak öltözött pasi létére!- mutattam rá és felnevettem.
- De komolyan mi ez a ruha Kevin?- kezdtem el méregetni. Körbejártam, megcsodáltam minden szögből majd felhúztam a szoknyáját hátul.
- Naaa!- kapott azonnal az anyag után.
- Nem akarsz nálam takarítani?- kacérkodtam vele.- Amióta nincs otthon Kibum nagy a kupi...
- Hééé! Minnie! Ezt csak azért vettem fel, hogy felvidítsam a kis betegünket.- durcizott karbatett kézzel.
- Hm...- haraptam be az alsó ajkam.- Most már tudom, ki nálatok az uke.- nevettem fel. Erre Kibum-nak is jobb kedve támadt és velem nevetett. De azt hiszem, csak mi ketten értettük a poént...
- Gonoszak!- duzzogott Kevin.
- Ha valaki benéz a szobába, azt hiszi melegfelvonulást tartunk!- kacagtam tovább. Ezt nem hagyhattam ki.

Már a könnyeim is lassan folyni kezdtek a nevetéstől.
-Ne nyeríts, Paci!-csapott térdemre Kevin. Csak pont ott volt a gipsz.
-Ó azt a...-káromkodta el magát bájosan. Eléggé arcpirító szavakkal vegyítette mondatát, miközben indiánokat megszégyenítő módon járta az esőtáncot.
-Jól vagy?-kérdeztem kuncogva.
-Ah... Naaaagyoooooooooon-sziszegte. -Hol lehet gipszet kapni?
-Minki szívrohamot kapna, ha látna gipszes karral. Mondjuk akkor játszhatna nővérkét, olyan szexi ápolónő-jelmezben...-kalandoztam el.

- Akadj le róla Kibum!- vicsorgott szerelmemre Kevin, akinek mintha hirtelen elmúltak volna a fájdalmai.
- Hát örülök, hogy jól elvagytok... De nekem mennem kell.- sóhajtott Hongbin.- Vár az üres lakás és a kutyusom. Majd máskor is benézek hozzád. Gyógyulj gyorsan!- lépett Kibum-hoz és megölelte.

-Szia Binnie-öleltem vissza. HongBin gyorsan kiiszkolt a kórteremből.
-Bocsesz, Kevinke! Csak vicceltem! Nem kell mellre szívni!- próbáltam lenyugtatni.
-És ha Taemin-nel csinálnám ezt?
-...
-Hm?
-Igazad van!-adtam be a derekamat. 

- Olyan Isten nincs, hogy engem rávegyetek arra, hogy ilyen hacukákat viseljek!- tiltakoztam hevesen miután elköszöntem Hongbin-tól és az útjára enegedtük.
- Hm... Pedig csinos lennél, biztos.- méregetett vigyorogva Kevin.
- Te ne nézz így!- tudtam, hogy valami jár a fejében.- Nem vagyok hajlandó...! Érted?! Kibum szólj rá!- fordultam ijedten kedvesem felé de mit sem ért, Ő is hasonlóan perverzem vigyorogva méregetett. Meglátszik, hogy legjobb haverok...

-Tetszenél úgy...-vigyorogtam, majd ép kezemet combjára fektettem.
-Ha hazamegyünk, akkor ugye beöltözöl nővérkének? Tök vicces lenne! És tarthatnál nekem chippendale-műsort...-ötleteltem.
-Ch... Ha majd egyszer újra meggondolom, hogy idehozzam Minki-t, akkor elő ne adjátok ezt neki!!-rázta felénk mutatóujját mosolyogva Kevinke.

IX. Fejezet

Kibum szörnyülködve olvasta a sorokat.
- Muti. Ezt hol írja?- bújtam oda hozzá és együtt olvastuk.

-Nagyon félek attól, hogy rájönnek, hogy mi.... Tudod, és rád szállnak...-motyogtam. Telefonom őrült csilingelésbe kezdett. 
-Kibum-vettem fel. Jinki hívott.
-MI A FRANCÉRT ADTÁL RIPORTOT?-ordította. Eltartottam fülemtől a mobilt.

- TUDOMÁSOD VAN RÓLA, HOGY MIT ÍRT RÓLAD AZ AZ ÚJSÁGÍRÓ?!- tisztán hallottam Jinki kirohanását.
- Hello Jinki!- szóltam bele a telefonba.
- Szia Taemin. Te engedted ezt neki?
- Mit? Dehogyis! De nem is mondott ilyeneket én biztos vagyok benne.- igyekeztem védeni Bummie-t, ahogy csak tudtam.- Ez a pasas már máskor is hazudozott róla...
- Aish... Rendben. Nyugodjunk meg.- javasolta az idősebb.- Ne csináljatok semmit. Majd én elintézem valahogy. Rendben?

-Neeee! Ki akarom tépkedni a hajszálait! És meg akarom ölniiii!-nyafogtam.
-POFA BE!-ordított fel újra Jinki. Lassan már a sírás fojtogatott.
-Re.. Rendben, hy-hyung!-szipogtam.

- Jó! Nyugodjatok le mind a ketten!- szóltam rájuk.
- Én nyugodt vagyok.- mondta Jinki.
- Veszem észre...
- Ch... Mindegy. Én csak arra kérlek titeket, hogy ne csináljatok semmit. Majd én elintézem.
- Rendben Jinki. Köszönjük.

-Sz-szia..-motyogtam szomorúan, és letettem. Szemeimbe már gyülekeztek a könnycseppek. Utálom, ha lekiabálják a fejemet.

- Jaj ne sírj már!- öleltem magamhoz gyengéden.- Csak aggódik miattad. De hidd el el fogja intézni. És majd bocsánatot fog kérni, amiért így beszélt.- suttogtam biztatóan.- Csak ne sírj.- pusziltam meg a feje búbját.

-Jó, de akkor iiis!-pityeregtem, majd magamhoz szorítottam Taemin-t, és egy lágy csókot nyomtam puha ajkaira.

Könnyektől ázott puha arcocskája hozzáért az enyémekhez. Nem szerettem így látni. Csók közben letöröltem arcát a kezemmel.
- Ne sírj, Cica. Nem szabad. Mivel vidítsalak fel?- mosolyogtam rá miközben homlokunkat összeérintettem.

-Hazamegyünk?-kérdeztem reménykedve. Apró puszikat nyomtam telt ajkaira.

- Könnyebbet kérj, Drágám.- csókoltam meg.- Deee nemsokára kapsz járógipszet!- mosolyogtam biztatóan. Hátha ez egy kicsit feldobja.- És a kezedről is leveszik ezt a brutál nagy gipszet. Könnyebben fogsz majd tudni mozogni.

Fáradtan mosolyogtam rá. Nem nagyon vigasztalt, de próbálkozott.
-De mi van akkor, ha rosszul fog összeforrni? Mer akkor meg kell műteni! Nem akarok műtéteeeet!-sivítottam olyan magas hangon, hogy lassan már csak a denevérekkel tudtam volna beszélgetni.

- Jaj ne parázd túl, Kibum! Ez butaság. Az orvos is megmondta, hogy minden rendben van. Nem kell ilyeneken feleslegesen aggódni!- pusziltam meg.

-Jó, de nagyon félek. Gyere, feküdj be mellém légyszi!-kérleltem bociszemekkel, majd csókot nyomtam orra hegyére.

- De elférünk?- hevesen bólogatott.- Csak a doki meg ne lásson... És ne dobjon ki.- nevettem miközben befészkelődtem mellé.

-Nyem érdekel most a doki, oki?-néztem rá vigyorogva. Megszólalt valamelyikünk telefonja. Hamar rájöttem, hogy nem az enyém.
-Felvehetem?

Értetlenül néztem rá. Nem lett volna bajom azzal ha Ő veszi fel. De nem akkor mikor Jonghyun hív. Egyébként is az a barom miért keres?
- Ha akarod...- tartottam felé a kijelzőt, hogy lássa kivel lesz dolga.

Kezembe vettem a készüléket, majd felvettem.
-Lee Taemin titkársága, miben segíthetek?-kérdeztem géphangon.
-Öhm... Szia... Kibum?...-szólt bele bizonytalanul Jonghyun.
-Igen. Én vagyok az. Maga a megtestesült Lucifer. Na mindegy. Mizu?-kérdeztem nyugodtan, azonban belül tomboltam.
-Tehát Taemin nem mondta el?-kérdezte. Elkerekedett szemekkel néztem Minnie-re. 
-Mit nem mondott el?-kérdeztem, szavaimat kedvesemnek intézve.
-Öhm... Izé... Hoooogy lesz egy fellépéééés, és lehet, hooogy... Izé.... Ő is szerepelni fooooog...-mondta, szavait hosszan elnyújtva.

Jesszus... Ezek miről beszélnek? Nagyot nyeltem. Ha most elmondja neki... Én kinyírom.
- Add ide.- vettem ki Kibum kezéből a mobilt.
- Mit akarsz?- szóltam Jonghyun-nak.
- Csak annyit, hogy lesz egy fellépés jövő héten. Eunhyuk mondta, hogy lenne egy duettünk. Gyakorolnunk kell rá. Lehetőleg minél hamarabb és többet. Suli után betanítja nekünk.
- Remek...
- Nem is örülsz?
- Nem.
- Kár. Én nagyon boldog vagyok.- hallottam a hangján, hogy nevet.- Nem ajánlom, hogy visszamond. Az egyetemi bizottság és az egyik legismertebb tánciskola elnökei is ott lesznek.
- Most zsarolsz?
- Lehet.
- Na jó. Velem ne szórakozz. Szia.
- Vá-vá-várj csak! Add vissza egy kicsit Kibum-ot. Beszélnem kell még vele.
- Nincs mit beszélj vele. Szia.- csaptam le.
- Paraszt...- morogtam.

-Na? Mi volt? És ugye elmehetek majd megnézni Téged, Tündérkém?-néztem rá nevemhez illően, kiscicásan.

- Persze Cicám. Feltéve hogy én is fellépek...- semmi kedvem sem volt ezek után Jonghyun-nal bármit is együtt csinálni.

-Ezt hogy érted, drágám?-néztem rá csodálkozva. A tánc az élete, és ez egy fontos fellépés!

- Áh felejtsd el, Kicsim.- csókoltam meg.- Nem vagy éhes?

-Nincs étvágyam-néztem rá.

- Rendben. Mit szeretnél? Mit csináljunk?

-Uhh... Nem is tudom... Talán bemutathatná Kevinnie a csaját-vigyorogtam rá perverzen, majd telefonomért nyúltam.

- Gonosz vagy.- nevettem. Miután Kibum beszélt Kevin-nel vártuk az érkezését. Azt mondta, fél óra.
- Kíváncsi vagyok nagyon Minki-re. Meg, hogy hogyan mutatnak egymás mellett. Na meg, volt-e már valami köztük...- vigyorogtam Bummie-ra perverzen.

-Hehehe-kuncogtam. -Hiányzol!-néztem rá kedvesen. 

- Te is nekem.- csókoltam meg.- De már nem kell sokat kibírnunk.- suttogtam ajkaira majd megint megcsókoltam.

-Uhh...-motyogtam csókjaink közben. Beletúrtam Taemin hajába, és édes ajkaira tapadtam. Lágyan megnyaltam alsó ajkát, bejutást kérve.

Szétnyitottam ajkaim és beengedtem forró, nedves nyelvét számba. Hevesen masszírozta, simogatta nyelvével az enyémet. Ajkait gyengéden haraptam. Nagyon kívántam...
- Khm...- köhögött valaki az ajtóból. Nem váltunk el egymás ajkaitól de az ajtó felé néztünk. Kevin és a barátja.

Felmutattam mutatóujjamat, jelezve, hogy egy perc. Elszakadtam Minnie ajkaitól, utána egy cuppanós, igen nyálas puszit adtam Neki.
-Szijjasztoook! Anyám, Minki! Rohadt jó a hajad!-tátott szájjal csodáltam Kevin párjának a haját. A fiú tincseihez nyúlt.
-Köszi!-vigyorgott rám. 
-ÚÚÚÚ! Van kedved szerepelni a a legújabb kollekcióm bemutatásánál?-tértem rögtön a lényegre.

- Há-hát ha szabad...- pirult el a srác.
- Persze, hogy szabad.- mosolyogtam rá.- Már minket is bepalizott magának Kevin-nel.- kacagtam, mire Bummie megcsapta  karom.
- De jó lenne. Egy kis "családi" divat show...- csillogtak Kev szemei.
- Hát ha így folytatja az emberek begyűjtését. Már csak azon csodálkozom, hogy Woohyun-nak nem tervezett semmit. Vagy a szomszédban Minho-nak!- nevettem.

-Chö...-mérgelődtem, picit szomorúan.-Ha nem akartok, akkor ne szerepeljetek!-morogtam.
-Naaaa, Dívaaa!-simogatta meg karomat Kevin.
-Jól vaaaan. Amúgy Minki! Kedvenc színek?-néztem rá.

- Rózsaszín.- mosolygott aranyosan.- És talán a bordó. Júj, meg a pasztell barack sárga.
- Neked minden jól áll.- bókolt neki Kevin majd megpuszilta az arcát.  Milyen édesek!

-Nyaaaaj-vigyorogtam rájuk. -Kevinniem! Te már ismered a dörgést. Idehozod a cuccaimat?-néztem rá cukin pislogva. 
-Persze!-mondta, és odaadta a füzetet ceruzákkal.
-Minki, Te gyere ide mellém!-paskoltam meg a helyet az ágy szélén. Minnie-vel szemben.

Rendesen szót fogadva ült le az ágyra velem szembe Minki. Olyan kis szégyenlősen nézegetett jobbra-balra. Kevin hozott magának egy széket és Ő is leült mellénk. Mindenki Kibum-ot figyelte munka közben. 

-Lámpalázam van!-motyogtam vörösen, majd nekiálltam. Minki-nek Kevin-hez hasonló ruhát terveztem, más színekben. Rózsaszínű farmernacit kapott. Fölsője sőtétebb rózsaszínű lett, majdnem bordó, ing. Derekára hófehér pulcsit kötöttem. Cipője piszkosfehér tornacsuka volt. Ezután magát a személyt rajzoltam le. Minki halvány sminket kapott, ajkait vörösre színeztem. Ezután haját alkottam. 
-A hajszínen még változtathatunk, ha nem tetszik, de maradhatsz szöszi is-suttogtam, majd folytattam. Tincseit lilára színeztem. Puhának tűnő frizurájába rózsaszínű velencei maszkot biggyesztettem, melynek szélei aranyba mentek át, és ugyanolyan színű fonalak és csillámpor díszítette.

- E-ez csodálatos...- suttogta meghatódva Minki.
- Ugye megmondtam, hogy Kibum érti a dolgát.- fogta meg a kezét Kev. 

-Nyajj, a végén még elpirulooook-trilláztam mosolyogva.
-Akkor a hajszínnel mi legyen?-kérdeztem.
-Öhm... Kevin, Te mit gondolsz?-nézett szégyenlősen Minki a párjára. 

- Én szeretlek így, szöszin... Deee... Kipróbálhatnánk a lilát is.- mosolygott Kevin.
- Rendben. Akkor lila.- forult Minki Kibumhoz. 

-Hehe! Várjunk csak! Minniee!! Megígérted, hogy elmész Jinki-vel fodrászhoz! Akkor mehetne Veled Minkikém is!-néztem ré megdöbbenve.

- Persze. Gyere csak.  Legalább addig is ismerkedünk.- mosolyogtam rá kedvesen.
- Rendben.

-Hehe! Na, felhívom Jinki-t, és mehettek! Amúgy is, kíváncsi vagyok Rád vörösként. 

- Hát arra én is.- nevettem.
Igazából mire a bemutatóig eljutunk, még hússzor be kell festetni a hajunkat. De nem bánom. Hadd foglalkozzon csak ezzel. Addig is elfelejti, hogy kórházban van.

-Na!-motyogtam, és felhívtam hyungomat.
-Szijaa Jinkiiii!-sikkantottam.
-Tartozol nekem, Key!-morgott, azonban halkan kuncogott.
-Tudom. Most kétszer is adósod leszek. Elvinnéd Minnie-t, és Minki-t fodrászhoz? Utólag majd perkálok!-ígérgettem.
-Okés. Öhm... Tíz perc múlva ott vagyok, majd küldd le őket a kórház elé. Pussz!-búcsúzott el.

Kibum szinte úgy zavart ki minket a kórházból. Nagyon izgatott volt. A lelkünkre kötötte, hogy ha végeztünk, menjünk be hozzá.
Mikor lementünk a parkolóba Jinki már ott várt minket. Gyorsan bemutattam neki Minki-t, majd el is indultunk. Kibum-mal SMS-ben tartottuk a kapcsolatot.

-Nem baj, hogy Minki haját átfestetem?-néztem rá Kevin-re.
-Dehogy! Amúgy is, érdekel lilával...-kuncogott. 
-Amúgy meddig jutottatok?-érdeklődtem.
-Öhm... Izé... Khm...-kereste a szavakat. Arcát elöntötte a pír. Felnevettem, majd vázlatfüzetemhez nyúltam, mert egy újabb ötletem támadt. Egy jégkék, földig érő bársonyruhát terveztem. Aljától fehér minták indultak, és a mell alatti övnél lassan elhalványultak. Szív alakú dekoltázsa volt, mely alatt egy aranyszínű selyemszalag volt. Az öv vége a ruha uszályáig nyúlt. A bársonycsoda ujjai hosszúak, a karhoz simulóak voltak, azonban csuklónál lágyan kiszélesedtek. A modellnek kontyba volt fogva a haja, melyet apró szalagok, és üvegből készült virágok tartottak a helyén. Sminke ugyanúgy kék volt, ajkai rózsaszínűek lettek.
-Na. Lefotózzuk, és elküldjük a srácoknak?-kérdeztem mosolyogva. Kevin tátott szájjal nyúlt telefonjáért.

Épp a fodrászszékben ücsörögtem, fejemen a festékkel, mikor SMSem érkezett. Minki-t és festette a fodrász.
Kevin üzent.
- Hyung!- böktem.oldalba a mellettem ülő, magazint olvasó Jinki-t.- Ezt nézd!- mutattam neki oda a képet.
- Wow...- maradt szó szerint tátva a szája- E-ez... Csodálatos...
- Minki!- futottam oda hozzá. Neki is megmutattam. Hasonó reakciót kapott.
"Ügyes vagy Életem! :3 Mindenki szájtátva csodálja! ☺ :* "- írtam neki az üzenetet. 

-Ügyes vagy életem; szmájli, mindenki szájtátva csodálja, szmájli, csókos szmájli-olvasta fel Kevin az SMS-t. Felkacagtam.
-Jó ez a szín, vagy más legyen? Mert a vörösön a fehér jobban látszik, azonban a kékkel kicsit Jégkirálynő hatású... Ezt írd meg Nekik, légyszi-kértem kicsit idegesen Kevin-t.
-Nyugi, Díva! Szerintem csodaszép! Tökéletes! És...-kezdte, de félbeszakítottam.
-És ha velencei selyem lenne az egész ruha? Akkor légiesebbnek tűnik... Kevin! Én még sose voltam ennyire... Ahj....-túrtam hajamba. Kócos tincseimben megakadtak ujjaim.

Miután megszárította a fodrász a hajamat végre kezdett kirajzolódni a hajam új színe.
- Mit csinált maga barom?- jött oda Jinki.- Ez magának bordó? Vörös?- kiabált felháborodva.
- Igen. Miért?- szárította tovább a hajam a pasas.
A tükörbe néztem és egyből megvilágosodtam, hogy mi a vita tárgya.
- Ez répapiros!- kiáltottam fel.
Minki a másik székből kuncogva figyelte a hármónk veszekedését.
Ehhez a fodrászhoz sem jövök soha...
- Én bordót akarok! Most!- hisztiztem.

Ránéztem Kevin karórájára.
-Ennyi idő alatt késznek kell lennie valamelyiküknek, nem?-dünnyögtem.
-Ja. Hívom Jinki-t-értett egyet, majd tárcsázott. Telefonja halkan búgott, amíg hyung fel nem vette.
-Halo?-szólt bele Jinki.
-Szia hyung, itt Kevin. Na, mi van?

- Figyelj... Az van, hogy még maradnunk kell...- mondta Jinki a telefonba.
- Kivel beszélsz?- kérdeztem.
- Kevin.- suttogta nekem.
- Add ide.- vettem ki a mobilt a kezéből.
- Szia Hyung. Répa letteeeem!- "sírtam" a telefonba.- Most egy újabb adag festék van a fejemen de ha ez nem lesz bordó akkor kopasz leszek!- fenyegettem mindenkit.

-Répaaa?-nyújtotta el a szó végét csodálkozva Kevin. 
-Add csak ide!-néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Szia Minnie, itt Díva. Tudnád adni a fodrászt? Asszem nagy bajok lesznek itt...-morogtam. Kitekerem a fodrász nyakát! Taemin sötétet akar, akkor teljesítse is!

- Szia Szívem.- üdvözöltem Kibum-ot.- Már nem kell lebaszni... Jinki-től és tőlem is megkapta. Most átfestett. De ha ez sem lesz jó...- sóhajtottam.- Mindegy... Minki-nek azt hiszem jó lett a haja, most szárítja.

-Rendben van. De ha nem lesz jó, akkor küldöm Kevinnie-t, hogy Lucifer parancsára megnézze, meddig lehet nyakat tekerni a bizonyos pattanás után is...-fújtattam mérgesen.
-Hééééj! Engem hagyj ki ebből!-nyígott Kev.
-Ch...-forgattam meg szemeimet. 

- Rendben Kicsim. Hiányzol.- pusziltam bele a telefonba. Mindjárt kiderül, hogy kell-e gyilkolni.- kuncogtam.- Szeretlek. Amint végeztünk; megyünk..- Most mennem kell