Vl. Fejezet

-Igaz..-motyogta Kristie. A többiek szomorúan bólintottak.
-És most mit csináljunk?-kérdezte Kyungsoo és Jongin egyszerre. Egymásra pillantottak, és halkan felkuncogtak.
- Hát tekintve, hogy már késő délután van... Oszolni kellene, mert nemsokára vizit. És ha az a mogorva doki meglátja, hogy ekkora partyt csaptunk kitilt innen mindenkit- húztam a szám.
- Igazad van- mondta Kevin.
- De ha van kedvetek megismételhetjük majd. Kibummie úgyis itt lesz még egy darabig.
-Sajnos! Deee két hét múlva már járni fogoook!-trilláztam nagyon boldogan. A srácok elmosolyodtak, és lassan szállingózni kezdtek haza.
-Na megyek, mert készülnöm kell holnapra! Sziasztok!-ment el elsőnek Kris. Jongin utánafutott, hogy megkérdezze, a következő rajzórán mi lesz.
Örültem, hogy ilyen boldognak láthattam kedvesemet. Viszont számomra olyan nehéz volt. Egyedül mindent kézben tartani. A suli, Kibum munkája, az otthoni dolgok. És még legyek is mellette. Nehéz.
- Cicám- pusziltam meg.- Holnap tényleg el kell mennem suliba. Meg szóltam Jinki-nek, holnap délelőtt bejön hozzád, hozza a gépedet meg minden jegyzetedet szóval minden cuccodat és vele együtt tervezhetsz. Rendben lesz ez így? - simogattam meg kézfejét.- Természetesen amint végeztem rohanok hozzád.
- Rendben! -mondtam mosolyogva.-De nagyon szeretném, ha pihennél! Suli után nyugodtan menj haza, pihenj, nem kell rögtön idejönni!-kértem picit aggódva.
- Ne aggódj, meg leszek. Minden rendben. Nem vagyok fáradt.- mosolyogtam rá.
Elkezdtem összepakolni a cuccokat, minden "party kelléket". Nehogy az orvos gyanút fogjon.
Nem sokára a doktor úr is megérkezett és megvizsgálta a kis beteget.
A vizsgálat gyors volt. Megint kaptam egy véralvadásgátlót. Szó nélkül tűrtem, melyet a doki sikernek könyvelt el.
- Rendben van. Minden okés Önnel, a járkálás akkor két hét múlva lehetséges lesz, addig csak álmodozzon, ha lehet! -mondta, majd kiment a szobából.
-Járógipsszel mit fogunk csinálni? Mert nekem okés, ha a kórház parkjában leszünk, de rám fogsz unni!
- Jaj dehogy unok! Ha még tovább mondod a hülyeségedet akkor itt is hagylak... Majd hozok könyveket. Vagy megtanítasz varrni... Vagy a fene tudja. Kitaláljuk ne aggódj!- pusziltam meg.
-Okés. Úúú... Majd segítesz megtervezni néhány darabot?-kérdeztem izgatottan. Már teljesen beleéltem magamat.
- Hát... Ha fel tudod használni az ötleteimet... Amit kétlek... De azért örömmel.- csókoltam meg lágyan.
Láttam, hogy ez boldoggá teszi. Mindent megadok neki, csak öröme legyen benne.
-Nagyon jó ötleteid vannak! Simán fel tudom használni!-mondtam, és visszacsókoltam. -Imádlak!-suttogtam, és belenéztem gyönyörű szemeibe.
- Én is Cicám. Ha nem kórházban lennénk és nem lennél beteg... Ahj... Minek is mondom...- sóhajtottam majd elfordultam.- Pihenned kellene. Egész nap fent voltál, sokat beszélgettünk, nevettünk. Gyógyszert is kaptál. Meg aztán este is van. Aludj szépen!- adtam egy puszit a homlokára.
-De nem akarok aludni!-motyogtam nyűgösen.-Neked kéne pihenned! Menj haza, és aludj! Nehogy a végén elájulj itt nekem!-utasítottam anyáskodva.
- De Kibum! Te vagy a beteg!- szálltam vele vitába.
-Az engem pont nem érdekel! Tudod jól, hogy engem sose érdekelt a saját állapotom, csak az, hogy Te hogy vagy!-puffogtam.
- És Te is tudod jól, hogy én is pontosan ilyen vagyok. Kérlek aludj egy kicsit. Vagy szólok a dokinak és a formás kis fenekedbe nyomatok egy jó nagy adag altató szurit.- viccelődtem.
-Kegyetlen vagy!-szomorodtam el.-Tudod jól, hogy félek a tűktől! Nem teheted ezt!
- Akkor aludj szépen el. Nem hiszem el, hogy nem vagy fáradt.- mosolyogtam.- Ha elalszol megígérem, hogy én is hazamegyek és lefekszem.
-Nem mész sehova, hanem egyenesen haza? Mert ha megtudom, hogy nem mentél aludni, akkkor nem érdekel semmi, és senki, a legközelebbi látogatásodkor megcsapkodlak!-fenyegettem meg, majd eszembe jutott még egy dolog.
-És minden szünetedben írnod kell arról, hogy mi volt az órán, megértetted, Tündérkém?
Csak felnevettem. Olyan aranyos mikor így aggódik.
- Értettem!- tisztelegtem vigyorogva.- Egyébként is hova mennék? Ki fogna be egy ilyen ágrólszakadt, lelki halott embert? Mert nélküled az vagyok...- sóhajtottam.
-Hahh... Vannak egy páran!-célozgattam eléggé feltűnően, és érthetően.
- Ne kezd megint!- morrantam rá.
-Mit?-tettem úgy, mintha nem tudnék semmiről.
- Hagyjuk, jó? Nincs kedvem feleslegesen veszekedni... Aludj szépen.- igazgattam meg az ágyát. Felráztam a párnáját és betakargattam a paplannal.
-De nem vagyok álmos!-hisztiztem.
- Akkor ne aludj!- ültem le az ágya mellé egy székre. Kezemmel térdeimen könyököltem, arcomat pedig a tenyerembe temettem egy sóhaj kíséretében majd megdörzsöltem szemeimet és úgy maradtam.
-Héj, mi a baj? Baj van? Fáj valami?-kérdezgettem aggódva, fura póza láttan. Riadtan felültem, és megsimítottam arcát.
- Nincs semmi baj ne aggódj.- mosolyogtam majd a tenyerébe csókoltam.
-Megijesztettél! Ne tedd többet...-suttogtam elhaló hangon.
- Ne haragudj- egy pillanatig sem volt a szándékomban, hogy megijesszem.
Csak ültem a széken és tökéletes arcát kémleltem. Aish... Azok az ormótlan gipszek.... És a varratok az oldalában... Szegényem. Úgy hiányzik, hogy szabadon érinthessem. Úgy, hogy az ne fájjon neki.
-Semmi gond...-motyogtam. -Öhm... Minnie? Akadt egy kis probléma...
- Mi a baj?- kaptam fel a fejem.
-Viszket a bokám...-mondtam hisztérikusan, és bal lábamra mutattam.
- Most te ijesztettél meg.- sóhajtottam megkönnyebbülve.- Melyik? A jobb vagy a bal?
-Mutogatom! A bal! Hozz vonalzót, légyszi!-kértem meg.
- Vonalzót?- vontam fel a szemöldököm.- Egy kórházban hol fogok én vonalzót találni? Ráadásul ilyen hosszút...- forgolódtam a fejemet vakarva. Gyorsan kimentem a folyosóra majd a recepción kötöttem ki. Elég hülye szöveggel de kunyeráltam egy hosszú vonalzót.
- Találtam!- állítottam be a szobába vidáman.
-Jippí-visítottam. Gyorsan kikaptam kezéből az eszközt, és a gipsz alá bedugva vakarni kezdtem lábamat.-Ez aaaz!-motyogtam boldogan, azonban a gyönyörű pillanatnak egy reccsenéssel vége lett.
- 3 eshetőség van. A lábad tört, amit kétlek és nagyon remélek, hogy nem. Vagy a gipsz tört, aminek kicsi az esélye. Vagy a vonalzó reccsent. Ezt látom a legkézenfekvőbb magyarázatnak. De akkor lesz egy utam a papír-írószerbe...- sóhajtottam a hangos gondolatmenetem után.
-Öh... Az utolsó lesz az...-mondta, és kihúztam az igencsak megcsonkított vonalzót. -De a többi részével mi lesz?-kérdeztem, mert a maradék benne maradt a gipszben.
- Fogalmam sincs.- fújtam ki a levegőt. Odamentem és kivettem a kezéből a maradék vonalzót majd a lábához sétáltam. Próbáltam a kezem a gipsz alá bedugni de nem nagyon sikerült.
- Szerintem az lesz, hogy bent marad... 2 hét múlva majd úgyis kapsz egy másikat. Majd azt mondod úgy nőtt oda.- vigyorogtam.
-Ahhaaa.... Vagy pedig leszedjük most a gipszet, és hazamegyünk!-mondtam a szerintem legjobb ötletet.
- Te megbolondultál?! Nem mehetünk haza csak úgy!- szóltam rá.
-Miért? -néztem rá csodálkozva, bociszemekkel.
- Szeretnélek felvilágosítani, hogy beteg vagy. És ha nem tudnád azt is elmondom, hogy a bal oldalad úgy van összefoltozva... Csupán ennyi...- sóhajtottam.- Szólok az orvosnak.- indultam meg kifelé.
-Gyere csak ide!-mondtam, és félrehúztam a fölső nyakát, hogy be tudjon lesni. -Szerinted pár gyenge kis cérna megakadályoz engem bármiben? Vagy a két gipsz? Emlékszel, amikor a homlokomat varrták össze, mert elestem? Akkor akadályozott valamiben?
- Figyelj. Szerintem akkor is jobban teszed ha nyugton maradsz. Vagy tényleg adatok be neked egy szurit!- ezzel kimentem az orvosért.
Nem tetszik ez nekem... Nem örülök, hogy ennyire menni akar. Jobb lenne ha nyugton bírna maradni. Ez nem játék. Így is van elég baja. Nem kell még több... De nem érti meg...
-Fenébe! Minek kellett annyit pattognom?-kérdeztem magamtól, mikor Minnie elment.
-Mert hülye vagy! Ja és megőrültél-válaszoltam.
-  Doktor úr!- kopogtam be Dr. Bang irodájának ajtaján.
- Jöjjön be. Miben segíthetek?
- Nos... Hát tudja a párom... Kim Kibum itt fekszik...- bólintott, jelezve, hogy tudja ki az- És ahish... nem akar szót fogadni. Nem hajlandó aludni, és nyugton maradni. Ja és egy vonalzót beletörtünk teljesen véletlenül a lábgipszébe.- vakartam meg a tarkóm.
- Áh értem...- mondta mosolyogva.- Akkor kap egy új gipszet. De még nem járógipsz. Meg kap a barátja egy kis nyugtatót is. És mondja meg neki, hogy ez nem játék, szóval ne ugráljon.
- Én mondtam...
- Akkor azt hiszem jobb lesz, ha én beszélek vele...- állt fel a székéből.
Némán elindultunk a kórterem felé.
- Na hogy van a kis betegünk?- kérdezte mosolyogva. Eddig ez az első alkalom, amióta itt vagyunk, hogy ilyen kedves és nem mogorva. Hát változnak az emberek...
Némán, pislogás nélkül meredtem a plafonra. Nem reagáltam, mikor az orvos beköszönt. Csupán tágra nyílt szemekkel feküdtem, mint aki sokkot kapott.
- Mi történt Kibum?- szaladtam oda hozzá. Nem bocsájtom meg magamnak ha valami baja esett amíg nem voltam mellette.- Doktor úr!- kaptam az orvos felé a fejem. Odajött és elkezdte vizsgálgatni.- Mi a baja?
Ott voltak körülöttem. Ránéztem Taemin-re.
-Jól vagyok-mondtam.
-A törött vonalzó miatt kap egy új gipszet. Ne örüljön, mert csak fekvő. Most egy ideig majd ülhet, mert áttoljuk egy másik terembe, megkapja a gipszet, de utána feküdnie kell!-ismertette röviden a doki a helyzetet. Bólintottam, jelezve, hogy felfogtam, majd odaszóltam Taemin-nek.
-Menj haza!
- Miért mennék? Megvárom amíg megkapod az új gipszed.- fogtam meg a kezét de Ő elrántotta.
- Kicsim?
-Azt mondtam, menj el!-utasítottam halkan, de tekintélyt parancsolóan. -Megígérted nekem, hogy hazamész! Akkor menj is!-nem tudom, mi ütött belém. Talán egy villám. Annak örülnék.
Sóhajtottam de nem ellenkeztem. Arcára adtam egy puszit.
- Vigyázz magadra.- suttogtam- Szeretlek.- majd kimentem.
Az orvos is utánam jött.
- Uram!- szólított meg.
- Igen?
- Nos... Nem tudom biztosra, hogy mi lehet a baj. Az viszont bizonyos, hogy nem testi eredetű. Valószínűleg lelki probléma. Talán most tudatosult benne a baleset. Most fogta fel, hogy mi történt. Holnapig végzek rajta néhány vizsgálatot. Lehet, hogy egy pszichiátert is beküldök hozzá... Utána tudok biztosabbat mondani... De ne aggódjon.- veregetett hátba.
- Köszönöm doktor úr!- fogtam vele kezet majd elindultam haza.
Visszajött a doki.
-Már rég felfogtam a balesetet. Nem kell ide valami agyturkász! Inkább csináljon velem valamit, mert rohadtul nincs kedvem itt punnyadni, haza akarok menni!-mondtam csendesen.
-Sajnálom, de nem tehetek semmit!-válaszolta. Felsóhajtottam. A doki hozott egy kerekesszéket, majd lassan belesegített.  Elrendezte a lábtartókat, és kitolt, el egy másik helyre. Ott lefűrészelték a gipszet, így végre megpillanthattam a lábamat. Előkaptam telefonomat, és egy gyors fotót készítettem bokám állapotáról.
Hazamentem, fáradtan benyitottam a lakásba és leültem a kanapéra.
Olyan üres nélküle minden. És olyan csúnyán váltunk el. Aggódom érte.
Gondolataimba fulladva aludtam el ruhástul, mosdatlanul a kanapén.
Reggel a telefonom csengésére keltem. Hangosan rezgett a zsebem. Ijedten tértem magamhoz majd realizáltam a helyzetet. Elaludtam. Roham tempóban elmentem zuhanyozni, összeszedtem magam és indultam a suliba. Pont kezdés előtt, de beértem.
Mikor visszafeküdtem az ágyamba, azonnal elaludtam. Másnap sokkal korábban kkeltem, mint valaha. Fél ötkor már nézelődtem. Sokáig gondolkodtam, majd mikor alkalmasnak ítéltem az időpontot, aza már nem volt túl korán, írtam egy SMS-t.
,,Bocsáss meg! Nem akartam, csak... Egyszerűen nem tudom, hogy miért tettem! Amúgy leszedték az előző gipszet. Csináltam egy fotót a bokámról. Nem szép...''- végigolvastam, majd elküldtem. Remélem nem haragszik nagyon Minnie...
Az első óra komolyzene óra volt. Halálra untam magam a sok zagyvaságtól. Amúgy szeretem ezt az órát. De nem ebben az állapotban. Fáradt vagyok, nyűgös és aggódom.
Pedig Mr. Lau nagyon jó tanár...
- Mi a baj?- kérdezte Jongin a szünetben.
- Semmi csak fáradt vagyok.- sóhajtottam.
- Kibum hogy van?
- Kibum!- kaptam a fejemhez.- Megígértem, hogy írok neki.- azonnal előkaptam a mobilom. Láttam, hogy Ő írt már nekem.
"Nem haragszom szerelmem ♥ Huuu valóban nem szép. Ezért mondtam, hogy ne ugrálj. Pihenj! Jinki már bement? Most ének órám lesz. Majd utána írok. Szeretlek!   "
Pont a vizit közben érkezett meg az üzenet. Alig bírtam kivárni azt a pár percet. Kiment a doki, és lecsaptam mobilomra. Mikor megláttam az SMS-t, megforgattam szemeimet. Tipikus Taemin-üzenet. Gyorsan válaszoltam Neki.
,,Jól van, na! Jó pihenek. Nem, még nincs itt. Sok sikert, énekelj szépen! Én is, szívem! Puszillak Téged, és Jongin-ékat. Miért érzem azt, hogy most ott ül melletted, és nézi, hogy mit csinálsz?''-pötyögtem gyorsan.
"Mert itt ül melettem és nézi, hogy mit csinálok!  Amúgy ma még lesz egy táncom... Meg egy rajzom. Jaj olyan furi lesz Kris szemébe nézni.  De majd igyekszem  Nah megyek, mert itt a tanár. Puszi :-* ♥ "- pötyögtem sebesen majd a zsebembe süllyesztettem a mobilom. Még éreztem, hogy kaptam választ de nem tudtam megnézni. Még 85 percig...
,,Nyugi! És okés. Hogy ismerlek már titeket, hahahaha! Szia!''-írtam. Ezután kilencven percnyi szenvedés volt. De megoldottam. Felhívtam Jinki-t.
-Szia Kibum! Mi újság?-szólt bele vidáman.
-Szia hyung. Semmi, és Veled? Ja és mi...-kezdtem, de belémfojtotta a szót.
-Velem sincs semmi. De figyi! Nem tudok most egy ideig bejönni a cuccaiddal, bocsi. Bent vagyok a cégnél. Majd küldök üzit, ha elindultam, de most le kell tennem! Sajnálom. Szia!-rázott le.
Egy hosszú ének után megint egy kisebb szünet következett. Gyorsan elkísértem Jongin-t a büfébe. Addig válaszoltam kedvesemnek is.
"Meg lettem dicsérve éneken! ^^ "- újságoltam a jó hírt.
,,Gratulálok! És mit tettél?  "-írtam vissza mosolyogva.
"Csak szépen énekeltem. Mert rád gondoltam ;-) "- pötyögtem izgatottan.
,,Ohh... Megtiszelsz! Vigyázz, mert a végén még elpirulok! Ügyes vagy, Szívem!''
" Szeretem a kis piros pofidat XD  "- küldtem vissza. Jaj már annyira hiányzik... Még több, mint 4 óra, míg láthatom...
,,Hehe! :-P Mennyi időd van? mert ha még rérsz egy kicsit, akkor indíthanék videohívást..." -vetettem föl.
"Sajnos nincs sok  De majd kövi szünetben ;-) "- írtam.
,,Okés, szívem. Mid lesz?  "-érdklődtem.
"Most tánc. Az utolsó rajz Kristie-vel  XD "- vigyorogtam mikor elküldtem az üzenetet.
- Mi van veled, Hyung?- kérdezte mosolyogva Jongin.
- Semmi. Kibum-mal beszélek.
- Áááhh! Akkor minden világos.
,, Hehehe! Add majd át az üdvözletemet!!! Tánc?!"-írtam félve.- ,,Vigyázz, nehogy eless! Nem akarom, hogy bajod legyen!"
"Ne aggódj miattam! Te csak pihengess! ;-) Mennem kell. Majd írok, sok puszi szeretlek szia :-* ♥ "- írtam villám gyorsan majd elraktam a telefonom. Átöltöztem edzőruhába és bementem a terembe. Már mindenki ott volt. Pár perccel később Mr. Lee is megérkezett és kezdődött az óra.
Miután legyűrtem az ebédet, ránéztem az órámra. Az idő szerint vége a táncnak, ezért írtam Minnie-nek.
,,Milyen volt? Fárasztó? "
Óra után ott kellett még maradnom a tanár úrral néhány dolgot megbeszélni. Fáradtan battyogtam be az öltözőbe. Üres volt. Vagyis azt hittem. Jonghyun lépett ki a zuhanyzóból egy szál törölközőben.
- Szi-szia...- fordultam el.
- Szia.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Eun-Eunhyuk mo-mondta.... Hogy gyakorlásra van szükségem a hiányzás miatt... É-és...- nyeltem egy nagyot.
- És engem kért meg, hogy segítsek. Tudom.- fejezte be.
- Remek.- szedtem össze magam és megfordultam majd öltözni kezdtem.
- Mikor lenne jó?
- Ma nem. Ma még lesz egy órám. Hétfőn suli után?
- Öhm... az nekem nem jó.
- Kedd?
- Megfelelő.
- Rendben. Akkor kedd.- majd csend lett és folytatta tovább mindkettőnk a tevékenységét.
- Kibum hogy van?- érdeklődött.
- Meg van. Kicsit hisztis, hogy feküdnie kell, de túl fogja élni.- mosolyogtam.
- Ez jó hír.- viszonozta gesztusom.
Amint végeztem írtam is neki egy SMSt.
"Igen... Nagyon fárasztó volt "
,,Jajj Istenem :-/ Tánc pótlás? Nyugi, nem fogok hisztizni vagy féltékenykedni, megígérem!"-küldtem. Éreztem, hogy valami van vele, de nem tudtam, hogy mi.
"Igen pótlás... Kedden... De biztos, hogy nem haragszol vagy nem zavar? M-mert... kérhetek mást..."- írtam vissza félve. Idegesen babráltam a telefonommal. Jonghyun mellettem ült a padon és engem figyelt.
,,Nem, dehogy!  Nyugodtan!... Hm... Feltámadt egy cuki, kis női megérzésem..."-írtam vissza.-"Félre ne értsd! Csak az ebéddel kapcsolatos..."
"Mégpedig?"- mosolyodtam el.
- Na én megyek órára, szia Taemin!- ment ki Jjong. Lassan én is elindultam.
,,Mégpedig az, hogy asszem hívok valakit, hogy megmutassam a mosdónak az ebédem félig megemésztett állagát..."-írtam. Hát igen. Hányingerem volt.
"Rosszul vagy? :O Jaj Bummie  Most mit csináljunk?"
Annyira megijesztett. Legszívesebben hagytam volna mindent a francba és odarohantam volna hozzá.
Megnyomtam a nővérhívót. Azonnal jöttek.
-Mi a probléma?-kérdezte a nő.
-Rosszul vagyok! Pontosabban hányingerem van!-motyogtam. A nővér kihúzta az összes bizbaszt a karjaimből, és a mosdóba segített. Amint a vécéhez értünk, kiadtam ebédemet.
Nem írt vissza. Már nagyon ideges voltam. Levágódtam a helyemre és csak a telefonomat bámultam.
- Mi a baj?- jött oda Kyungsoo és Jongin.
- Kibum...- suttogtam- Rosszul van... És én nem vagyok ott...
- Jaj nyugodj meg. Biztos semmi komoly és hamar rendben lesz.
Megnyugodott a gyomrom. Visszamentünk a szobába. Újra megkaptam az infúziókat, majd visszafeküdtem, és felvettem a telefont.
,,Itt vagyok"-írtam.
"Mi történt? Hogy vagy?"
Inkább felhívtam.
-Szia- suttogtam. Nagyon fájt a torkom, és a hasam.
- Szia Cicám. A torkod és a hasad? Kaptál valami gyógyszert? Vagy valami?
-Öhm... Kaptam gyógyszert, amúgy jól vagyok. És Veled mi újság, Minnie-m?-motyogtam.
- Mindjárt órám lesz Kris-szel.- mosolyogtam.- Vigyázz nagyon magadra!!! Amint tudok rohanok hozzád, szerelmem!
-Okés. Na de Te is! És Kristine-t  puszilom. Leteszem, alszom egy kicsit. Szia!-köszöntem el.
- Szép álmokat. Szeretlek. Szia.- pusziltam bele a telefonba.
Miután leraktam már el is kezdődött az óra.
- Taemin! Óra után beszélni szeretnék veled.- mosolygott sejtelmesen Kris.
- I-igen tanár úr.- hajoltam meg.
Mosolyogva raktam le a telefont. szinte azonnal el is aludtam. Mély, álomtalan álomba zuhantam.
Kris csak Kibum állapotáról érdeklődött. Miután megtudta, hogy mi történt nem is tartott fel, elengedett a kórházba. Akartam vinni valami kis csokit vagy valamit Bummie-nak de nem tudtam, hogy mi van a pocakjával és nem mertem vinni semmit. Mikor beléptem a szobába Kibum édesen aludt. Leültem az ágya mellé. Nem akartam felkelteni.
Halk mozgolódásra ébredtem. Megdörzsöltem szemeimet, és egy hatalmasat ásítottam. Oldalra pillantottam.  
-Szia, Minnie-mosolyogtam rá, mikor megláttam.
- Szia Kicsim! Felkeltettelek?
-Nem. Milyen napod volt?
- Nagyon hosszú és fárasztó.- sóhajtottam.- Mindig a péntek a legnehezebb... De legalább ez az utolsó a héten.- mosolyogtam.- Jobban vagy?- simogattam meg az arcát.
-Jujj... Jól vagyok, eddig is jól voltam...-motyogtam.-Viszont valami nagyon tetszene....
- Mit szeretnél Cica?- pusziltam meg az arcát.
-Jó alaposan fogat mosni!-motyogtam erősen kihangsúlyozva az összes szót.
Felnevettem kérésén mire Ő szúrósan nézett rám.
- Jó jó. Ne mozdulj egy pillanat.
Lerohantam a bejárathoz. A földszinten volt egy gyógyászati segédeszköz bolt. Bementem és fogmosó felszerelés után érdeklődtem. De sajnos olyanjuk nem volt. Átküldtek a kórházzal szemközti kisboltba. Ott találtam. De sajnos csak hercegnős és autós készlet volt. Hát vettem neki egy hercegnőset. Gyorsan visszaszaladtam vele a harmadikra.
- Itt vagyok!- mutogattam vigyorogva a szerzeményem.
-Köszi-motyogtam, és átvettem a csomagot. -TAEMIN! Díva vagyok, nem hercegnő!-csattantam föl, mikor megláttam a mintát.
- Bocsi de a gyerekosztályról csak ezt tudtam ellopni.- vigyorogtam.- A másik foglalt volt...
-Hahaha. Röhög a vakbelem-morogtam.
- Inkább moss fogat! Hozok vizet add ide.- vettem el a kezéből a poharat. A mosdóban volt egy kuka... Hát mibe másba, abba fog majd öblíteni. Kimentem, nyomtam neki fogkrémet és vártam, hogy megmossa a fogait.
Lassan sikáltam fogaimat. Nem siettem. Minek? Hova? Mikor elég hab gyűlt össze, körbenéztem. -A díva hova fog köpni?-kérdeztem.
- A kukába!- tartottam fel neki a műanyag vödröt vigyorogva.
Beleköptem. -Te hülye vagy! De én is!...-morogtam, és folytattam a fogmosást. Még köptem egy párat.-És most?-kérdeztem, mert végeztem, és öblíteni kellett volna.
- Itt a pohárban a víz.- adtam neki oda.- Ide köpj majd. A többivel ne törődj, majd eltakarítom.
Befejeztem a fogmosást. -Köszi, Minnie!-mosolyogtam rá. -Szeretlek! Igaz, hogy annyit mondom ezt, hogy lassan megunod, de mindegy-vigyorogtam rá.
- Ugyan. Ezt nem lehet megunni. Szép a mosolyod.- vigyorogtam rá majd megcsókoltam.
Kivittem a kukát és kitakarítottam.
- Mihez van kedved? Mit csináljunk?
-Nyajj... Ne bókolj, Nyuszi, mert a végén még elpirulok! Amúgy nem tudom. Váá lassan telik az idő...-motyogtam, majd eszembe jutott valami.-Amíg nem voltál itt, és reggel volt, addig gondolkoztam, és arra jutottam, hogy kéne papír és ceruza, vagy toll. Mert jó ötleteim támadtak a kollekcióval kapcsolatba. Ha Jinki bejön, akkor lerajzolom Neked!-vigyorogtam.
- Rendben.- pusziltam meg arcocskáját.- Már nagyon várom.- lelkesedtem.
Nagyon szeretem a ruháit. Igaz egyediek, különlegesek de nekem nagyon bejönnek. Én vagyok az első számú rajongója.
Elmosolyodtam, és némán elgyönyörködtem benne.
-Remélem tetszeni fog a legkülönlegesebb. Csak majd kéne hozzá modell a bemutatónál... Van kedved hozzá?
- Modell?- néztem rá nagy szemekkel. Én még  sosem csináltam ilyet.
-Igen! Ha Te is szeretnéd...-motyogtam, és beharaptam alsó ajkamat.
- Há-hát... Megpróbálhatom.- mosolyogtam rá. Ha szeretné, akkor érte mindent.
-Remek!-vigyorogtam.-Kap a kis lükepék divattervező egy puszit, Drágám?-kérdezte, és végigsimítottam arcát. Ujjaim ajkaira tévedtek, és lágyan simogatták azokat.
- Csókot is Szívem.. Csókot is.- hajoltam ajkaira majd lágy puszikat leheltem rá és később forrón megcsókoltam.
- Khm...- hallottam meg mögülem egy hangot. Elváltam Bummie-től és hátrafordultam.
- Oh... Jinki... Khm....- egyenesedtem fel.
-Jinki! Sziijjaaa!-üdvözöltem vigyorogva.
-Sziasztok!-mondta enyhén természetellenesen vörös arccal.
-Öh... A Bahamákról jöttél, hyung? Olyan szép színed van!-nevettem ki.
- Mi?- kapott az arcához.- Öhm... Nem...- mondta szégyenlősen.
- Hoztál Kibum-nak cuccokat? Nagyon ihlete van.- mosolyogtam.
- Igen-igen.- pakolta ki a cuccokat az asztalra.
Mikor megláttam egy vázlatfüzetet ceruzákkal, rögtön lecsaptam rá, és nem törődve semmivel, alkotni kezdtem. Mint mindig, először a ruhát rajzoltam le. A mostani kollekció kicsit elegánsabb típusú. Egy öltönyt rajzoltam, hozzáillő nadrággal és inggel. Azonban a pingvinjelmez felső része különleges volt. Két féle színből állt, és középen a gombok választották el őket. Mikor befejeztem a rajzot, az alanyt kezdtem el ,,alkotni''. A lapon lassan Minnie jelent meg.
Én csak csodálattal figyeltem kedvesemet. Gyorsan dolgozott de nagyon tisztán és gyönyörűen. Jinki büszkén mosolyogva méregette a serényen dolgozó tervezőt. Hát igen... Aki jó az jó...
-Jinki hyung! Hoztál színesceruzákat?-néztem a srácra.
-Aham!-mondta, és a kezembe nyomta a kért tárgyakat. Kiszíneztem Taeminnie-t, utána az öltözékére tértem. Az öltöny egyik fele vörös, míg a másik fehér színben pompázott. A nadrágot farmernadrágnak terveztem, de az is kapott némi színt. Sötétkéket. Ezután újra grafitot vettem a kezembe, és a cipőket rajzoltam meg. Magas szárú tornacipőket varázsoltam kedvesem lábaira. Ezek is fehérek maradtak.
- Gyönyörű...- ennél többet képtelen voltam mondani.- Szebb vagyok, mint élőben...- kuncogtam.
-Hehehe! Ez nem igaz, butus! Kérsz sminket?-kérdeztem nevetve. -Adjak neki sminket? Megérdemli?-kérdeztem Jinki-től.
- Hát... Nem is tudom...- pirult el ismét Jinki.
- Hjaaa... Olyan gonoszak vagytok!- nevettem.- Miért nem érdemelném meg?
-Azt senki se tudja. Na, egye fene, kapsz egy kicsit!-mondtam, és megragadtam a fekete ceruzámat. Erős sminket rajzoltam szeméhez.
-Hm... Legyen a hajszíne is más!-mondta Jinki.
-Oké. Akkor radír...-vettem kézbe az említett eszközt. Letöröltem Minnie mostani haját a lapról, és rajzoltam egy másikat. Szőke lett, tincsei szanaszét meredeztek.
- Azt akarjátok, hogy szőke legyek?- néztem rájuk, mire mindketten bólintottak. Még sosem volt festve a hajam. A formáján szoktam inkább változtatni.- Aish... Egye fene. Leszek!
-Hm... Akár vöröske is lehetsz. Az szexibb lenne, mint a szőke-néztem rá bociszemekkel.
- Hm... De akkor az a sötét mélyvörös!- ábrándoztam el. Az tényleg jól állna.
- Ha gondolod elkísérhetlek, holnap fodrászhoz.- ajánlotta Jinki- Így ellenőrizhetem, hogy megfelelő-e a szín.
-Remek ötlet! Hm... Majd kérek képeket! Vagy rögtön idejöttök!-utasítottam Őket.
-Rendben. Amúgy milyen lesz az öltöny hátulja?-ült le mellém Jinki hyung, és a füzet másik lapjára lerajzolta az említett ruhadarab hátulját.
-Közében váltsa egymást a két szín! Azaz a vörös menjen át fehérbe. Lehet benne egy kicsi rózsaszínű is, de ne sok!-motyogtam, és lerajzoltam a tervet.
Csak vigyorogva figyeltem ahogy együtt tervezgették a ruhát. Igazán aranyosak voltak. Fél szavakból is megértették egymást.

- Én addig találhatok valami nevet a kollekciónak?- kérdeztem. Hasznossá akartam tenni magam.
 -Persze, Nyuszi!-mosolyogtam rá, majd folytattuk a tervezgetést.
-Kéne csinálni egy női ruhát is, amely illik Taemin öltözékéhez...-vetette föl Jinki.
-Okés. Te rajzold meg, én addig csinálok ékszereket. Ha majd beviszed a terveket, akkor szigorúan tilos bárkire rábízni Minnie ruháját! Azt én akarom megcsinálni, jó?-kérdeztem. Hyung bólintott.
Hm... Mi lehetne a neve a kollekciónak? Nagyon erősen gondolkoztam rajta. Ezt miről szokás elnevezni? Hm... Mi lenne ha egy gyümölcsről neveznénk el. Piros. Eper! Fehér... Vanília! Sötétkék. Hm... Áh ez nem jó... Felálltam a helyemről és úgy gondolkoztam tovább. Fekete eper? Áh... De nem is fekete... Pedig tök jól hangzik.
- Héhéhé!! Van egy ötletem! Mi lenne ha fekete eper lenne a kollekció neve és a fotózáson meg a bemutatón eperrel, szederrel, málnával, cseresznyével meg ilyen finom gyümölcsökkel pózolnék? Hm?- féltem, hogy nem fog tetszeni nekik de egy próbát megért.
-Rendben van-mondtam, és folytattam a rajzolást. Nem az ékszereket rajzoltam, hanem Taemin-t, miközben gondolkodik. A rajzon a kész ruhában üldögélt, és frizurája is megváltozott. A háttérrel is foglalkoztam. A kifutó előtt ül, és éppen fotózzák.
-Minnie?!-szólaltam meg halkan, és leszedtem a papírt, majd felé nyújtottam. -Kicsit élénk volt a fantáziám, de...-motyogtam. Remélem tetszik neki!