- Rendben Kicsim. Hiányzol.- pusziltam bele a telefonba.- Most mennem kell. Mindjárt kiderül, hogy kell-e gyilkolni.- kuncogtam.- Szeretlek. Amint végeztünk; megyünk.
Hahahaha!-nevettem sátánian, majd kinyomtam.
-Huhh... Most képzeltem csak el igazán Ren-t lilán...-álmodozott Kevin szájtátva. Csodálkozom, hogy nem csöppent ki a szájából a nyál gyönyörűségében.
-Ren? Most Minki vagy Ren?-zavarodtam össze.
-Ahj... Ren csak a beceneve!-magyarázta el Kevinnie.
-Ahhaaaa-bólintottam.
Miután Minki végzett én következtem. Minki haja egész jó lett. Nem az a neon, virító lila, hanem olyan szép mély ibolya szín. Elégedett volt. Jinki-nek és nekem is tetszett.
Miután velem végzett, Jinki intézte az anyagiakat majd visszafurikázott a kórházba.
- Menj előre, hyung.- lökdöstem.
- De miért én?- értetlenkedett az ajtó előtt Jinki.
- Hogy jelents be minket. Hogy ne érje Őket nagy sokk.. Na menj már!- taszigáltam finoman a kórterem felé.
Minki-vel izgatottan szorongattuk egymás kezeit és vártuk, hogy Hyung szólítson.
Belépett a kórterem ajtaján Jinki hyung. Izgatottan felültem.
-Te jó ég!-motyogta Kevin. Láttam rajta, hogy az ő szíve is hevesen dobog.
-Na. A két úrfi előrelöködött, hogy készítselek fel benneteket. Szívrohamra felkészülni... Jöhettek!-szólt ki hyung. Idegtépően lassan kinyílt az ajtó. Előszőr Minki-t láttam meg.
-Wow!-suttogtuk egyszerre Kevin-nel.
-Taemin! Gyere Te is!-szólt ki újból Jinki. Lassan belépett Minnie is. Elakadt a lélegzetem, mikor megláttam. Gyönyörű, puha tincsei igazán szép vörös színben pompáztak.
-Csodaszép vagy, szívem!-suttogtam mosolyogva.
- Igazán tetszem?- kérdeztem szégyenlősen mosolyogva. Lassan odamentem az ágyához és közel hozzá ültem le. Csak csillogó szemekkel nézett rám és bólintott. Ép kezével hajamba túrt, masszírozta a fejbőröm, morzsolgatta a tincseim. Majd magához húzott és megcsókolt.
Ahogy szemem sarkából figyeltem az elején Kev és Minki is hasonló képpen tettek. Szegény Jinki hyung pirulva fordított mindannyiunknak hátat.
Lágyan túrtam puha tincseibe, majd magamhoz húztam, és telt ajkaira tapadtam. Hagytam, hogy most Ő irányítsa csókunkat.
-Szeretlek, szépségem!-súgtam puha ajkaira.
- Én is Dívám.- haraptam enyhén ajkaira majd ismét megcsókoltam.
Felkuncogtam, és oldalra néztem.
-Te hyung? Miért állsz ott a sarokban?
-Szerelmespárok. Szerelmespárok mindenütt-dünnyögte nekünk háttal. Erre a mondatára Minki-ékre pillantottam.
-Most már értem!-mosolyodtam el. Ők is egymás ajkait bűvölték. Visszafordultam Minnie-hez, és puszit nyomtam puha ajkaira.
Elváltam ajkaitól és rendesen felültem. Szegény hyungot megsajnáltam. Meg eléggé beindultam már ennyitől. Annyira hiányzik Kibum...
- Khm...- köszörültem meg a torkomat. Kevin hyungék is szétrebbentek.
-Hehehe!-nevettem fel gonoszan Kevin-ék meglepődött arcát látva.
-Na. Köszi Jinki és Díva a frizut, mi megyünk!-motyogta vörös arccal Kevin, majd igencsak kifejező pillantást váltott Minki-vel. Felálltak, és elbúcsúztak.
-Sziasztok!-integetett Minki.
-Good bye!-emeltem fel kezemet.
-Ja tényleg! Jinki, mennyit kell fizetnem?-kérdeztem bociszemekkel.
-Semennyit, Dongsaeng!-rázta meg fejét vigyorogva.
Amíg Jinki és Kibum beszélgettek nekem jött egy SMS-em, ami egy hosszú beszélgetést indított el.
"Szia Taemin. Eunhyuk üzeni, hogy holnap 8ra be kell jönnöd a táncot betanulni."- írta Jonghyun.
"Nem megyek."
"De jönnöd kell. Tanári utasítás."
"Teszek rá. Veled nem megyek sehova."
"Ki akarod rúgatni magad?!"
"Ha akkor békén hagysz, akkor igen"
"Most miért vagy ilyen? Ezt nem én találtam ki."
"Szerinted miért?!"
"Hagyjuk..."
"Szerintem is..."
"Akkor holnap 8ra! :3 "
"Mondtam, hogy nem megyek!"
"Rendben, akkor holnap, szia! :* "
- Ch... Bunkó...- dobtam el a telefonom.
Hatalmas csattanás hallatszott. Ijedtemben ugrottam egyet.
-Te jó ég!-kaptam szívemhez, mely igencsak rakoncátlanul vert. Ahogy elnéztem, Jinki-é is.
-Mi... Mi történt?-kérdezte hyung enyhén remegő hanggal. Megérintettem Minnie kezét. Ujjai remegtek.
-Miért vagy ideges?-néztem rá csodálkozva.
- Mert "kedvenc" közös ismerősünkkel duettet kell táncolnom...- ironizáltam.
- De hát az jó. Nem?- kérdezte félve Jinki.
- Nem.- torkolltam le.- Holnap reggel be kell mennem. És suli után minden nap. 2 hétig... Én ezt nem akarom...
-De miért? A fellépés érdekében! Megígérted, hogy elmehetek, és kell rá gyakorolni! Igaz, hogy annyira ügyes vagy, hogy nincs rá szükséged...-néztem rá szempilláimat rebegtetve. Igaz, hogy Jonghyun-nal fog táncolni, de akkor is! Ha bekebelez a féltékenység, akkor is szeretném, hogy fellépjen. És ott szeretnék lenni.
-Szerintem is jó lenne, ha elmennél...-mondta hyung csöndesen
-Köszi, Jinki-vigyorogtam, majd összepacsiztunk.
- Aaahhjjj!- borzoltam össze frissen festett tincseimet. Semmi kedvem sem volt hozzá.- Rendben. De akkor az első sorban ottlesztek mindketten!- kötöttem nekik ki.
-Megsértődtem volna, ha hátrébb száműzöl minket!-kacsintottam rá.
-Én is!-rázta meg kedvesem felé Jinki a mutatóujját játékosan.
-Nyajj!-karoltam át Minni derekát, és arcomat oldalába rejtettem.
- Köszönöm nektek.- mosolyogtam.
- Na jól van cukik vagytok de nekem mennem kell.- sóhajtott Jinki.- Majd holnap jövök.- simogatta meg Kibum fejét.
- Vigyázz hazafelé!
- Mindenképp. Sziasztok!- integetett.
-Szia hyuuung!-üvöltöttem, még mindig Minnie oldalába bújva, majd mutatóujjamat felemelve intettem neki.
-Szeretleeeeek!-trilláztam, majd óvatosan beleharaptam Minnie puha bőrébe.
- Nah Bummie!- kacagtam fel.- Én is.- arcát kezembe fogtam és megcsókoltam.
- Nekem is mennem kell...- mondtam szomorúan.- De holnap amint tudok, jövök. Majd írok meg hívlak is.- puszilgattam.
Nagyon nem akaratam otthagyni de fáradt voltam és éreztem, hogy a másnap nagyon hosszú lesz.
-Rendben van. Cijjaa, vöröske!-csókoltam meg, mielőtt elment. Az ajtóban váltotta a doki.
-Szép a haja!-dicsérte meg mosolyogva kedvesem frizuráját, majd bejött vizitre. A rutinvizsgálatok után vázolta a helyzetet.
-Nah. A járógipsz most már biztos, hogy meglesz. A karján levő gipsztől hamarosan könnyes búcsút vehet. Csak ennyi. Vacsorát hamarosan kap. Viszlát!-intett, majd elment. Vigyorogva dőltem hátra, és szép lassan mély álomba szenderültem.
Miután hazaértem gyorsan lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba és azonnal el is aludtam.
Reggel időben keltem, de meglehetősen kelletlenül ballagtam el a suliig.
A kis táncterembe mentem, gondoltam ott leszünk. Nem tévedtem. Eunhyuk már ott várt.
- Oh szia Taemin. Milyen csinos vagy. Jó lett a hajad.- dicsért meg mosolyogva, miközben a magnónál állva válogatta a zenéket.
- Kinek milyen a haja?- perdült ki az öltözőből Jonghyun.- Oh... Hmm... Szexy...- méregetett nagyon feltűnően.
- Csá.- dobtan oda neki ennyit.
Én már átöltözve jöttem, szóval azonnal be is állhattunk tánchoz.
Reggel boldogan keltem. Nem tudom miért, csak jó volt a hangulatom. Amennyire tudtam, nagyot nyújtózkodtam.
-Arghh...-morogtam elégedetten, mikor gerincem egy hangos pattanással kiroppant. Ránéztem a falon lévő órára. Fél tíz. Elővettem telefonomat, és pötyögni kezdtem.
,,Jó reggelt, Vöröske! Hogy aludtál? Pussz: K.''-írtam Minnie-nek. Ezután halk kopogás hasított a szoba csendjébe.
-Szabad!-szóltam ki. Az ajtón Jinki lépett be.
-Jó reggelt, hyung! Milyen khm... Pontosan jöttél! Pont pár perce keltem-vigyorogtam rá. Szegény hyung nyúzott volt. Felvontam szemöldökömet.
-Mi történt?
-Arg... Pff... Hrr...-morgott.
-Hm?
-Semmi. Neked is jó reggelt. Csak azért jöttem, mert biztos vagyok benne, hogy az az irodakukac visszajön... Áááh...-dörzsölte meg szemeit álmosan. Ahogy jobban megnéztem, észrevettem a sötét karikákat szeme alatt.
-Hyung! Minden rendben? Mert o...-kezdtem. Az ajtó hangosan csattanva kitárult. Az említett irodakukac beszáguldott.
A második óra után kezdtem feladni. Eunhyuk egy nagyon nehéz koreográfiát állított nekünk össze. Ez még megtisztelő is lenne, hisz úgy gondolja, hogy jók vagyunk és meg tudjuk csinálni. De egy a baj. Én nem akarok Jonghyun-nal táncolni. Egész próba alatt éreztem, hogy amikor csak tud engem bámul és taperol. Kellemetlenül éreztem magam és emiatt nem is tudtam nagyon figyelni.
- Nagyon ügyesek voltatok ma.- dicsért meg a tanár úr.- De mára ennyi. Gyakoroljatok még. Majd holnap megtanuljuk a másik felét.- veregetett vállon mindkettőnket.- Nekem most mennem kell. Egy ebédre vagyok hivatalos. Sziasztok!- lépett ki az ajtón Eunhyuk.
- Nah végre!- fújta ki magát Jonghyun.- Én léptem. Majd holnap.- vonult el az öltözőbe.
Értetlenül bámultam utána. Persze örültem, hogy otthagyott. Megkönnyebbülve döntöttem a hátamat a tükörnek majd lecsúsztam és a padlóra ültem. Már 20 pec is eltellett de Jongyun nem jött ki az öltözőből. Gondoltam lezuhanyzik. Felálltam és elindítottam a zenét. Gyakorolni akartam még. Úgy éreztem, hogy nem hoztam ma a formámat.
Már harmadszorra vettem át a negyedik, egyben utolsó nyolcadot. Az nem ment a legjobban.
A tükörben mikor felnéztem Jonghyun-t pillantottam meg magam mögött.
- Jaj.- ijedtem meg.- Hát te?- néztem rá a tükörből.
- Miért nem szóltál, hogy akarsz maradni gyakorolni?- dobta le a kezéből a táskát majd szorosan mögém lépett.
-Jajj neee!-sóhajtott fel Jinki fáradtan.
-Mi a baj? És te mit keresel itt?-néztem A-Tom-ra dühösen.
-Megígérted! Megígérted, de nem tetted meg! Fenn marad! A magazinba is beteszem!-ordította. Szegény Jinki hyung-ra nyáltengert ömlesztett.
-Miről van szó?-kapkodtam fejemet.
-Arról, hogy ez itt, megígérte, hogy le...-kezdte, de hyung tiszta erőből lábon rúgta.
-Jinki! Naaa!-nyavalyogtam.
-Semmi!-dörrent rám, majd A-Tom karját megragadta, és kirángatta a szobából.
-Ch..-dünnyögtem. Miért nem avatnak be?
- Azért, mert talán egyedül akarok gyakorolni?- kérdeztem vissza flegmán.
- Pedig egy duettet párban jobb gyakorolni.- karolta át a derekamat. Kirázott a hideg ahogy arcát nyakamba fúrta.
- E-engedj el Jonghyun!- kezdtem el ficánkolni.
- Hova olyan sietős?- morogta a fülembe.- Kibum megvár.- vágta rá cinikusan majd a nyakamba csókolt.
Minden érintése után megremegtem. Az eszem megintcsak tiltakozott... De a testem? Cserben hagyott.
- Fejezd be Jonghyun! Hallod?! Engedj el vagy segítségért kiáltok!- ficánkoltam tovább.
- Dehogy kiáltasz.- kezdte el alhasamat simogatni a kezeivel, mire egy halk sóhaj hagyta el a számat.
- Hiszen tetszik neked.- vigyorgott.
- D-dehogy tetszik! Engedj már el!! Segítség!!- kiabáltam hisztérikusan.
- Ugye tudod, hogy feleslegesen kiabálsz?! Az épület legmélyebb pontján vagyunk, távol mindentől. Max a takarítók hallhatnak... És a zene is megy...- suttogta a fülembe majd ráharapott és elkezdte előbb hallószervemet majd később nyakamat nyalogatni.
Ekkor tudatosult bennem, hogy ha valaki nem töri ránk tök véletlenül az ajtót, akkor én meg leszek erőszakolva Jonghyun-nak köszönhetően.
- J-jonghyun... Kérlek...- suttogtam már a sírás szélén állva.- Könyörgöm, engedj el!
Becsapódott az ajtó.
-Ajj, istenem!-morogtam. Hátradőltem, majd tekintetemmel megkerestem a letört csempét. De most ez sem tudta elterelni gondolataimat.
-Akkor telefon...-nyúltam az említett eszköz felé. Sokáig keresgéltem a névjegyek között, mire megtaláltam Minnie számát.
-Hívjam? De próbája van, úgyse hallaná meg... Akkor üzenjek? De azt meg nem biztos, hogy megnézi... Ajj...-képtelen voltam dönteni. De valahogy mégis sikerült. Egy SMS-t küldtem.
,,Szia, Minnie! Milyen napod van eddig? Puszi: Kibum''-ujjaim gyorsan száguldoztak a betűkön.
-Elmentem!-kiáltott be Jinki. Hangjától ijedten összerezzentem.
-Öhm... Oké... De izé... Minden rendben?-kérdeztem aggódva.
-Persze. Na szia.
-Szia.
- Naaa... Minnie...- próbált nyugtatni miközben nyakamat és arcomat csókolgatta.- Nem fog fájni.- vezette kezét FÉLIG MEREV ölemre és belemarkolt!
Nem hiszem eeel! Ez nem igaz! Miiiééért?! Én nem akarom... Nem vele akarom!
Gondolataimban végig Kibum járt. Őt akartam. Őt kívántam, nem pedig ezt a szemetet.
- Engedj el! Jonghyun... Nehh... Ah...- lassan elkezdte nadrágon keresztül izgatni férfiasságomat.
- Nyugalom Taemin... Én csak megadom azt, amit Kibum nem tud!
- Nehh! Ho-hogy merészeled...?! Ahh... Hmm...- tiltakozni akartam de egyszerűen nem sikerült. Kezét a melegítőm és boxerem alá vezette és gyengéden simogatott.
Testem teljesen megbolondult. Teljesen felajzott néhány érintésével. Ki akartam elégülni. Már nem volt erőm tiltakozni, elérte nálam, hogy visszafordíthatatlanul is akartam.
Kezét lassan mozgatta merevedésemen de annál érzékiebben.
- Ah... Ahh... Hm...- fejemet vállára hajtottam hátra és piros arccal, kissé nyitott ajkakkal lihegtem.
- Ügyes fiú...- vigyorgott győztesen Jonghyun majd ajkaimra tapadt. Ellenkezni akartam de Ő erősebb nálam és szorosan tartott.
- Ne mozogj már!- taszított neki a tükörnek.- Ne haragudj.- csókolt újra ajkaimra.
Egy mozdulattal lerántotta alsó ruháimat és újra kezébe vette merevedésem. Gyorsabban mozgatta csuklóját. Közben másik kezével pólom alatt a mellbimbóimat csavargatta, csipkedte, ajkaival pedig enyémeket falta hevesen.
- Annyira szép vagy...- suttogta párnácskáimra.- Meg tudom érteni Kibum-ot.
Kibum... Neve hallatán egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem helyes, amit teszek vele. De a testem...
- Ne sírj...- csókolta le a könnyeimet Jonghyun.- Amiről nem tud, nem fáj neki!- szorított rá merevedésemre.
- Aahh!!- nyögtem egy nagyot és fejemet hátravetettem a tükörnek.
- Gyerünk Minnie. Élvezz el! Engedd el magad! Nyögj! Igen.. Ez az...- ingerelt szavaival is.
Nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak egyre erősödő mozgására.
Hirtelen megállította kezét. Értetlenül néztem rá könnyes szemekkel. Letérdelt elém, perverzen elmosolyodott majd ajkai közé zárta farkamat.
- Ahh... Ahh.. Haaa.. Hmm.. Ne-ehh... Hhmm...- nyöszörögtem alatta vékony hangon. Kezeimmel a tükör sima felületét markolásztam, kapargattam. Kapaszkodót kerestem rajta de hiába. Fejemet jobbra-balra vetettem az élvezettől.
Gyorsan mozgatta fejét tagomon, halkan cuppogott rajta. Erősen szívott, nyelvével masszírozott, fogaival karcolgatott.
- Hmm.. Hh.. Aahhh.. Mé-égh...- önkéntelenül is többet akartam.
Morrant egyet majd még gyorsabban mozgott rajtam.
Gyorsan vettem a levegőt, könnyeim szüntelen csordogáltak, fejemben káosz uralkodott.
Testem megremegett hirtelen és Jonghyun szájüregébe engedtem spermámat. Hangosan nyelve kortyolta forró nedvem. Egy kicsi a szája szélén le is folyt. Elengedte ajkai közül farkam és felhajolt hozzám.
- Finom vagy...- morogta majd megcsókolt így én is érezhettem.
Miután Jinki elment, bejött egy nővérke a reggelivel. Ez már egy fokkal ehetőbb lett, mint a többi.
-Köszönöm!-nyújtottam felé az üres tálcát.
-Nincs mit!-vette vissza, majd elment. Újra rám tört az unalom. Minnie még nem üzent vissza, Jinki elment... Kevin! De ő meg dolgozik... Kris? Ő sem ér rá... Minho-val annyira nem vagyok el. Felrémlett egy név. Régen volt egy nagyon jó barátom, még mindig szoktunk találkozni, tartjuk a kapcsolatot. Felkaptam mobilomat, és felhívtam.
-Szia HongBin!-Vigyorogva köszöntem.
-Szia Kibum! Mi újság?
-Semmi különös. Csak most kórházban vagyok, és úúúúgy unatkozom.... Veled?
-Miért, mi történt?-kérdezte. Ch... Ő is aggódik...
-Karambol. De most hanyagoljuk. Veled mi van?-tettem föl újra a kérdést.
-Semmi. Mondtad, hogy unatkozol... Bemehetek?
-Oh... Vagy telepata, vagy gondolatolvasó vagy... Esetleg egy boszorkány!-találgattam.
-Az, pont az!-röhögött fel. -Na, mikor jöhetek?
-Hm.... Bármikor!
-Okés! Akkor negyed óra múlva ott. Addig is szia!-köszönt el.
-Szia, HongBin!-tettem le.
Hangosan lihegve dőltem szorosan a hideg csempének.
- Ügyes voltál...- harapdálta a nyakamat Jonghyun. - Ugye, hogy nem fájt.
Nem válaszoltam csak elfordítottam fejem és alsóó ajkamba harapva próbáltam visszatartani könnyeimet.
- Ne sírj, nem szabad.- fordította arcomat maga felé.- Vedd úgy, mintha magadnak verted volna ki... Kibum azért tuti nem haragudna. Én csak egy kis segítség voltam. Jó? Ne aggódj.- csókolt meg lágyan. Egy kicsit megnyugtatta a lelkiismeretemet amit mondott.- És ha máskor is van szükséged segítségre, csak szólj.- mosolygott rám. Nem reagáltam erre sem semmit.
- Na jó.- lépett el előlem.- Nekem mennem kell. Majd holnap találkozunk. További szép napot.- adott egy puszit az arcomra majd felvette a táskáját és kiment.
Csak értetlenül bámultam utána. Felráncigáltam magamra a ruháimat és a táskámmal együtt bementem az öltözőbe. Meztelenre vetkőztem és beálltam a zuhany alá. Alaposan sikáltam le a testemről minden mocskos dolgot. De ezzel sajnos a lelkem nem tisztult meg...
Mikor végeztem, felöltöztem tiszta ruhába és csak ültem az öltözőben. Elővettem a mobilom, hogy megnézzem mennyi az idő. A kijelző 2 üzenetet mutatott. Mindkettő Kibum-tól.
Remegő ujjakkal nyitottam meg. Amint elolvastam elfogott a sírás. Könnyeimtől vakultan, remegő kézzel pötyögtem a választ.
"Szia. Ne haragudj, hogy nem írtam, de sokáig próbáltunk. Nemsokára végzünk. Este benézek hozzád. Remélem minden rendben van. Hiányzol. Szeretlek, sok puszi. Szia ♥"
Undorodtam magamtól. A lelkiismeretem viharként tombolt bennem. Szédültem, hányingerem volt.
Miután valamelyest helyrehoztam magam hazamentem. Kicsit hezitáltam, hogy bemenjek-e hozzá vagy sem... Képtelen voltam azokba a cica szemeibe belenézni ezek után.
De végig Jonghyun szavai visszhangoztak a fejemben. Ez csak olyan volt, mintha kivertem volna magamnak... Ő csak segített...
Miután letettem, pittyegett a telefon. Minnieeeee! Boldogan megnyitottam az SMS-t. Azonban jókedvem hamar lelohadt.
-Miért csak este?-dünnyögtem szomorúan. Gyorsan visszaírtam.
,,Rendben, pihengess. Emlékszel HongBin-ra? Át fog jönni. Na mindegy. Puszillak, vöröském!'' Elküldtem az üzenetet, majd letettem a mobilt.
-Bú!-suttogta valaki.
-Vááááá! Esóeeees!-ordítottam fel riadtan. A hang irányába néztem, ahol... Ahol HongBin állt banyacuccban?
-Mi ez a förtelmes izé rajtad? És minek kell a BETEGET megijeszteni?-hangsúlyoztam ki a szót.
-Hehe... Te mondtad, hogy boszorkány vagyok. Felfedted a titkomat...-sóhajtott fel csalódottan.
-Kösz, HongBinnie...-veregettem vállon. -De akkor is! Miért nem varázsló? A banyaszerkó... Ó istenem!-hördültem fel, mikor levette a köpenyt. Miniszoknya volt rajta!!!
-Szexi vagyok?-pózolt.
-Nagyon!-bólogattam, leküzdve röhögőgörcsömet.
-Tudtam én!-vigyorgott.
-Küldünk Taemin-nek erről egy fotót?-nyúltam telómért.
-Igeeeen!-nevetett fel, majd bepózolt. Fenekét kinyomta, ahogy nem létező felső domborulatait is, és csücsörített.
-Szegény Minnie...-motyogtam, és elküldtem a fotót Neki.
Amint elküldtem Kibum-nak az üzenetet érkezett is a válasz. Hm... Hongbin... Ismerős volt a neve, Kibum mesélt már róla de az arca nem ugrott be. De azonnal érkezett a segítség. Kibum küldött egy képet. Feltételezem Hongbin lehetett rajta öhm... khm... Elég érdekes maskarában.
"hm... nagyon szexi *.* ☺ XD "- írtam vissza a választ.
-Minnie szerint is szexi vagy.
-Ah, tudom!
-Fő a szerénység!-nevettem fel.
-Ah... Kész főnyeremény vagyok! Szexi, szerény, szép...
-Azért túlzásba ne vidd!-bokszoltam vállába. HongBin megforgatta a szemeit.
-Amúgy Taemin hol van?
-Próbál. Jonghyun-nal duóban fog fellépni!-újságoltam büszkén.
-Oh... Írd meg neki, hogy gratulálok!
-Okés!-vettem elő megint a telefonomat.
,,Bin üzeni, hogy gartulál a duetthez!''-pötyögtem.
Ch... Gyűlölöm. Még a gyomrom is görcsben van a gondolatra, hogy én azzal együtt fogok táncolni... Inkább vágják le a lábaimat!
"köszi ^^ "
"nemsokára indulok ☺ "- küldtem az előző SMS után gyorsan.
,,Jippííííí! Várlak! ''
-Jön!-vigyorogtam rá.
-Hm... De vigyázz, nehogy elcsábulj addig gyönyörű, női bájaimnak köszönhetően!-vigyorgott.
Kicsit még fetrengtem otthon majd délután útnak indultam a kórházba.
Igyekeztem nem gondolni arra ami a délelőtt történt. Csak Kibumra koncentráltam.
- Sziasztok!- dugtam be a fejem a kórterem ajtaján.
-Minnieee!-kiáltottam, és kitártam karjaimat,
-Szia, Taemin!-integetett felé HongBin.
-Milyen napod volt?
-Mikor léptek fel?
-Nehéz a koreográfia?-bombáztuk kérdésekkel.
- Hé hé! Nyugalom.- öleltem magamhoz szorosan Kibum-ot.
- Hosszú és fárasztó volt a nap. A koreográfia pedig nagyon nehéz.- sóhajtottam.- De meséljetek. Nektek milyen volt a napotok?
-Semmilyen. HongBin?-néztem az említettre.
-Elviselhető. De lehetett volna egy picikét munkamentesebb. Mert ez fárasztó...-sóhajtott fel.
-Sajnálom...-veregettem vállon, majd szorosan átöleltem Minnie-t. -Hiányoztál....-suttogtam.
- T-te is...- suttogtam a fülébe.- Nem vagytok éhesek? Vagy nincs valamire szükségetek?- kérdeztem meg Őket.
Nagyon nem bírtam magammal. Lehet, hogy arcomról mélyen el tudtam rejteni a bűntudatot... de a szívemből nem.
-Én nem vagyok éhes. HongBin, Te?
-Én viszont majd meghalok. Lemegyek, veszek kaját, Taemin mit kérsz?-pattant fel.
- Öhm, hát gondoltam, én lemennék nektek kajáért. De ha hozol, nagyon megköszönöm. Mindegy mit, csak ehető legyen.- mosolyogtam.
- Rendben, mindjárt itt is vagyok- ezzel kilépett az ajtón és magunkra hagyott.
- Hiányoztál nagyon kicsim.- hajoltam Kibum ajkaira és lágyan csókoltam.
Szemétnek éreztem magam... Miközben szerelmem puha ajkain csüngtem Jonghyun csókjai jártak az agyamban... Mocsok vagyok...
Elvigyorodtam, majd puha tincseibe túrva egy vad csókba invitáltam.
-Szeretlek!-suttogtam telt ajkaira. Imádom Őt. Ha tehetném, a nap minden egyes percében Vele lennék. Ujjainkat összefűztem.
Közelebb bújtam hozzá és szenvedélyesen viszonoztam a csókját.
- Én is szeretlek.- haraptam rá finoman alsó ajkára.
- Öhm... Khm... Hm....- hallottam, hogy valaki fulladozik mögöttünk. Elváltam Kibum-tól és megfordultam.
- Áh Hongbin!- vigyorogtam pirulva.- Tényleg gyors voltál.
- Háát... Az éhség csodákra képes. Tessék.- nyújtotta át a doboz kaját.
- Köszönöm.- hajoltam meg majd kibontottam és nekiláttam.- Jó étvágyat!- kívántam neki vigyorogva.
- Köszi, neked is.- ült le mellénk a székre és Ő is elkezdte enni az ételét.
- Kérsz?- nyújtottam Bummie felé egy falatot.
-Nem, köszi!-ráztam meg fejemet mosolyogva, majd végignyaltam ajkaimon. -Jó étvágyat!
-Kösz, Key!-bólintott HongBin teli szájjal.
-Mit esztek? - kérdeztem.
- Én valami salátás hülyeséget. De egész finom. Csirkehúsi van benne.- vigyorogtam.
- Én sült tésztát kértem marhahússal.
- Hűűű! Marhaaa!!- csillantak meg szemeim.
- Kérsz?- tartotta felém a tálat.
- Há-hát... Ha szabad?
- Persze, tessék.
Nagyra nyitottam a szám és engedtem, hogy egy falatot betegyen.
- Hmm... Hmm... Mmm... Ez mennyei...- ízlelgettem vigyorogva.
Nevetve néztem a jelenetet.
-Komolyan, ez olyan, mintha a kismadár kukacot enne...-gondolkodtam el, majd kismadárhangot kezdtem utánozni, halk sípolással. -Píp, píp, píp...
- Jól van már madárka!- nevetett Hongbin.
- De oolyaan finoom!- nyammogtam tovább vidáman. Imádom a marhahúst.
- Köszönöm.- hajoltam meg, majd folytattam az evést.
Hamar elpusztítottuk az előttünk lévő ételt. Finom volt, meg éhesek is voltunk.
- Mit csináljunk?- tettem fel az ominózus kérdést.
-Utánozzunk madarakat!-ötleteltem.
-Neee! Éppen eleget csiripelsz enélkül is!
-Akkor mi legyen?
-Passz...
-Minnie!-egyszerre néztünk szegény Taemin-re.
- Neemtuuudooom!!!!- mondtam elnyújtva a szavakat.- Most mi van? Ne nézzetek így! Fogalmam sincs. Azért kérdeztelek titeket.
- Nyaj ez így nem jó.... Nincs valami játékotok?
- Hm...- kezdtem a táskámban kutakodni.- Van a múltkori kártya... Hm... meg papír meg ceruza. Valami használható ötlet?
-Ország-város-fiú-lány?-Vetettem föl.
-Torpedó...-HongBin.
-Ajtós játék!-kiáltottam fel, mikor eszembe jutott: hülye játék, de szeretem.
- Hm... én is a torpedóra gondoltam.... De milyen az az ajtós játék?- érdeklődtem.
- Az engem is érdekelne, Bummie.- mosolygott kedvesen Hongbin.
-Hát olyan, hogy kivel, mikor, hol, mit. És van öt lehetőség, de a készítő kivételével senki se tudja, hogy melyik szám mögött mi van. ÉS minden kérdésnél van öt szám. Példa: Kivel? Egytől ötig számok, és minden szám egy embert jelez. A Mikor-nál időt. Estébé..
- Ohhh... Érteeem!- vigyorogtam.- Nekem ez tetszik. Játsszuk ezt!
- Rendben, én is benne vagyok.- bólogatott Bin.
Vettem elő a táskámból papírt és tollat.
- Ki csinálja? Szerintem Bummie az elsőt Te írd. Utána ha belejöttünk majd sorba megyünk.- javasoltam.
-Oks...-motyogtam, majd felírogattam a kérdéseket a számokkal. -HongBin, Veled kezdem! Kivel?
-Hm... Négyes.
-Mikor?
-Öt.
-Hol?
-Kettő.
-Mit?
-Egyes...-adta sorban a válaszokat. Megfordítottam a lapot, ahol a megfejtések voltak.
-A sztriptízes csajjal karácsonykor a moziban énekeltek...-olvastam fel.
- Hát jó!- röhögött hangosan Hongbin.- Ez jó! Tetszik!
Én nem bírtam magammal, a nevetéstől jobbra balra dőltem.
- Ilyet mééég!- lelkesedtem.- De akkor most Te írsz, Hongbin!
- Rendben. Kivel, Taemin?
- Kibummal.- vigyorogtam.- Neem amúgy 5.
- Mikor?
- 2.
- Hol?
- 3.
- Mit?
- 4.
- Naa... lássuk csak... Taeminnie az orvossal, holnap este, egy kupleráj wcjében, bokszkesztyűben hangyát számol.
Olyan hangosan tört ki belőlem a nevetés, hogy szerintem a többiek megijedtek.
-Ne mááááár!-röhögtem fel. Pont az orvossal?! -Most akkor Te jössz, Minnie, meg én!-vigyorogtam rá.
-Uhuuuuu! Lássuk csak, hogy a picike Taemin-nek mennyire perverz a fantáziája!-dörzsölte össze tenyereit HongBin.
-Öhm... HongBin? Ebben a szerkóban a dörzsöléssel pont úgy nézel ki, mint egy légy a kajánál...-néztem rá vigyorogva.
-Köszi, Key....-csapott a vállamra.
Hát ha Hongbin perverzséget akar, megkapja. Teleírtam a lap hátulját a lehetséges válaszokkal.
- Mit vigyorogsz?- kérdezte Binnie.
- Csak figyelj!- kacsintottam majd szerelmemhez fordultam. - Nos kicsim. Kivel?
-Veled?-kuncogtam. - Hármas -adtam a normális választ.
- Mikor?- folytattam nevetve. Oh, ha tudná, hogy mind az 5 válaszlehetőséghez magamat írtam...
Ajkaimat harapdálva gondolkoztam.
-Né.. Kettes.. Nem-nem! Ötös!-döntöttem el végre.
- Ötös?- kérdeztem vissza, mire bizonytalanul bólintott. Hm... Jó választás.
- Hol?
-Az ágyban!-vágtam rá gondolkodás nélkül.
-Kibuuuum!-szólt rám HongBin.
-Jól van, na...-Forgattam szemeimet. -Négyes!
Hangosan vihogva tettem fel neki az utolsó kérdésem.
- Mit szeretnél édesem?
-Téged az ágyban látni magam alatt...-dünnyögtem -Egye fene, egyes!
- Nem jársz messze az igazságtól.- adtam egy puszit az arcára.
- Na lássuk csak!- vette ki a papírt a kezemből Hongbin. Lassan kezdte el felolvasni.
- Kibummie... Taeminnie-vel... Az évfordulójukon...A naplementés tengerparton... 69-ezik... Jézus!- dobta el a papírt Bin.- Ezt most elképzeltem!!!- akadt ki. Csak nevetni tudtam az Ő és Kibum reakcióján.
Felprüszköltem, aminek HongBin nem nagyon örült. Elárasztottam egy kisebb nyáltengerrel.
- Szívecském? Ez brutális volt most... És melyik tengerpartra gondoltál? - simogattam meg arcát.
- Ne már Bummieeeee! Szeressétek egymást egy picit konzervatívabban! -nyivákolt kétségbeesetten HongBinnie.
- Ugyan már Hongbin! Csak azért mondod ezt, mert Te még nem találtad meg az igazit.- vontam vállat.
- Gonosz.
- Tudom.- nyújtottam ki rá a nyelvem.- Amúgy meg szerelmem...- bújtam oda hozzá.- Ahova csak szeretnél. Oda viszlek el! Tudod mit? Jeju-ra! Ott gyönyörű a part.- pusziltam meg.- És majd a lenyugvó nap fényében a csodálatosan tökéletes arcodat figyelem és egész éjjel szeretjük egymás testét...- csókoltam meg forrón Kibum ajkait.
Hát a gondolataim egy cseppet kényelmetlen helyzetbe hoztak, mert a helyzet az, hogy én is elképzeltem... É-és már olyan rég... rég voltunk együtt...
- Te jó ég! Elcsöpögtem... Elfolytam...- fintorgott Hongbin mire a válaszomat egy bokánrúgás formájában kapta.
-Karatekölyök-pusziltam meg ajkait.
-Váááá! Bántalmazod a hyungodaaaaaat!-visongott HongBin, és fájós bokáját masszírozva ugrándozott.
-Che... Hm... És Hawaii? Honolulu is gyönyörű!-villantottam Minnie-re egy ezer wattos mosolyt. Hawaii... Mindig is el akartam oda menni...
-Luxus! Gazdagok!-fintorgott HongBin.
-Ha eljátszod, hogy egy kisállat vagy, akkor jöhetsz! Lehetnél mondjuk majom! Az úgy is közel áll hozzád!-gonoszkodtam.
- Direkt csináljátok ezt velem?!- háborodott fel Hongbin majd szomorúan leült a székre.
- Aham.- vontam vállat gonoszan vigyorogva.
- Ha így folytatjátok, hazamegyek...- fenyegetőzött Binnie.
- Amúgy tetszik az ötleted, kicsim.- fordultam Kibumhoz ügyet sem vetve Hongbin-ra.- Tudod mit? Évfordulóra megyünk Jeju-ra, nászútra pedig Honolulu-ra.- simogattam meg az arcát szerelmemnek.
- De hisz nem is vagytok házasok. Az itthon tiltott.- értetlenkedett Bin.
- És?- vontam vállat.- Attól elmehetünk nászútra. Mindent meg akarok adni az én kis mosómacimnak.-csókoltam meg kedvesemet.
Talán egy kicsit a bűntudat is beszélt belőlem... De tényleg nagyon szeretem és mindent jót megérdemel.
-Ha én mosómedve vagyok, akkor Te lennél a Kung-fu Panda?-értetlenkedtem. HongBin kapott az alkalmon, és beatbox-olni kezdte az említett filmből készült sorozat zenéjét. Felnevettem.
-Ki itt a leghülyébb?
-Ééééén!!-trillázta egy ismerős hang.
-Kevin? Hogy kerülsz Te i....-kezdtem, de az a látvány, ami fogadott... Egyszerűen képtelen voltam folytatni kérdésemet.
Kevin takarítónő-szerkóban nyomta. Fekete miniszoknya, fehér kötényke, sötét, fodros nyakú, mélyen dekoltált blúz és az elmaradhatatlan fejpánt. Kezében egy picike tollseprűt tartott.
-Mi a fene?-Kérdezte HongBin, arcán enyhe undor és csodálkozás keveréke játszott.
- És ezt Minki engedte?- néztem rá hatalmas szemekkel.
- Oh...- pirult el Kev.- Még nem tud róla... Még...- vigyorgott perverzen.
- Istenem! Hova kerültem?- emelte kezeit és arcát az ég felé Hongbin.
- Mondja ezt az aki egy ribanc boszorkánynak öltözött pasi létére!- mutattam rá és felnevettem.
- De komolyan mi ez a ruha Kevin?- kezdtem el méregetni. Körbejártam, megcsodáltam minden szögből majd felhúztam a szoknyáját hátul.
- Naaa!- kapott azonnal az anyag után.
- Nem akarsz nálam takarítani?- kacérkodtam vele.- Amióta nincs otthon Kibum nagy a kupi...
- Hééé! Minnie! Ezt csak azért vettem fel, hogy felvidítsam a kis betegünket.- durcizott karbatett kézzel.
- Hm...- haraptam be az alsó ajkam.- Most már tudom, ki nálatok az uke.- nevettem fel. Erre Kibum-nak is jobb kedve támadt és velem nevetett. De azt hiszem, csak mi ketten értettük a poént...
- Gonoszak!- duzzogott Kevin.
- Ha valaki benéz a szobába, azt hiszi melegfelvonulást tartunk!- kacagtam tovább. Ezt nem hagyhattam ki.
Már a könnyeim is lassan folyni kezdtek a nevetéstől.
-Ne nyeríts, Paci!-csapott térdemre Kevin. Csak pont ott volt a gipsz.
-Ó azt a...-káromkodta el magát bájosan. Eléggé arcpirító szavakkal vegyítette mondatát, miközben indiánokat megszégyenítő módon járta az esőtáncot.
-Jól vagy?-kérdeztem kuncogva.
-Ah... Naaaagyoooooooooon-sziszegte. -Hol lehet gipszet kapni?
-Minki szívrohamot kapna, ha látna gipszes karral. Mondjuk akkor játszhatna nővérkét, olyan szexi ápolónő-jelmezben...-kalandoztam el.
- Akadj le róla Kibum!- vicsorgott szerelmemre Kevin, akinek mintha hirtelen elmúltak volna a fájdalmai.
- Hát örülök, hogy jól elvagytok... De nekem mennem kell.- sóhajtott Hongbin.- Vár az üres lakás és a kutyusom. Majd máskor is benézek hozzád. Gyógyulj gyorsan!- lépett Kibum-hoz és megölelte.
-Szia Binnie-öleltem vissza. HongBin gyorsan kiiszkolt a kórteremből.
-Bocsesz, Kevinke! Csak vicceltem! Nem kell mellre szívni!- próbáltam lenyugtatni.
-És ha Taemin-nel csinálnám ezt?
-...
-Hm?
-Igazad van!-adtam be a derekamat.
- Olyan Isten nincs, hogy engem rávegyetek arra, hogy ilyen hacukákat viseljek!- tiltakoztam hevesen miután elköszöntem Hongbin-tól és az útjára enegedtük.
- Hm... Pedig csinos lennél, biztos.- méregetett vigyorogva Kevin.
- Te ne nézz így!- tudtam, hogy valami jár a fejében.- Nem vagyok hajlandó...! Érted?! Kibum szólj rá!- fordultam ijedten kedvesem felé de mit sem ért, Ő is hasonlóan perverzem vigyorogva méregetett. Meglátszik, hogy legjobb haverok...
-Tetszenél úgy...-vigyorogtam, majd ép kezemet combjára fektettem.
-Ha hazamegyünk, akkor ugye beöltözöl nővérkének? Tök vicces lenne! És tarthatnál nekem chippendale-műsort...-ötleteltem.
-Ch... Ha majd egyszer újra meggondolom, hogy idehozzam Minki-t, akkor elő ne adjátok ezt neki!!-rázta felénk mutatóujját mosolyogva Kevinke.
