VIII. Fejezet

-Jó éjt, Minnie!-suttogtam, és szép lassan elaludtam. Másnap reggel, mikor felkeltem, már nem feküdt mellettem. Álmosan, szemeimet dörzsölgetve néztem körül. Sehol nem láttam.
-Taemiiiin!-motyogtam csalódottan. Reméltem, hogy Vele ébredek. Sajnos nem.

Megvártam míg elalszik majd hazamentem.
Fáradt voltam. Imádom Kibum-ot de ez a helyzet borzasztó... Nem bírom, hogy ne érintsem akkor és ott ahol és amikor akarom... Ő sem érzi magát jól attól, hogy az ágyhoz van ragadva. És én sem. És sajnos nem is lehetek vele mindig. És ha igen akkor sem tudunk sok mindent csinálni.
Monoton végeztem a lefekvés előtti teendőimet, majd elaludtam. Reggel időben keltem, mert Jonghyun-nal volt találkozóm a kis táncban.

Lassan telt az idő. Azon gondolkodtam végig, hogy TaeMinnie-vel mi lehet. Úgy tíz körül halk kopogást hallottam. Boldogan felültem.
-Szabad!-mondtam. Az ajtón azonban várakozásom ellenére nem szerelmem, hanem egy vadidegen férfi, vagy fiú nyitott be.
-Üdvözlöm!-hajolt meg ődívasága, azaz előttem.
-Öhm... Üdv!-intettem esetlenül.
-A-Tom vagyok, újságíró. Szeretnék önnel riportot készíteni. Megengedi?-kérdezte izgatottan. Tágra nyílt szemekkel néztem rá, majd iszonyú lassan bólintottam. Komolyan mondom, csodálkozom, hogy nem ugrott a nyakamba!
-Köszönöm!-hajolt meg ismét, majd lehuppant az ágyam melletti székre, és hátizsákjából előkotort egy füzetet tollal. Eközben alaposan végigmértem. Vállig érő, kiszőkített haja van. Hosszú tincsei alól egy csillogó, világosbarna szempár vizslatta az embert. Arca nem volt csúnyának mondható, de kimondottan szép se volt. Vonatfütty-szerűen vékony volt, melyhez arányos, enyhén izmos karok társultak.
-Kim Kibum, a híres Nona feje legújabb kollekciójának a bemutatója előtt pár héttel autóbalesetet szenvedett. Egy emberként lélegeztünk fel megkönnyebbülten, mikor megtudtuk, hogy állapota stabil, sőt, a helyzethez képest jól van. Ön mit gondol?-tette föl első kérdését.
-Mivel komolyabb bajom nincs, ezért be tudom fejezni a kollekciót. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy túléltem...-mondtam enyhén bizonytalanul.

Már vél órája ücsörögtem a táncteremben, a padlón. Hátamat a hideg tükörnek támasztottam és csukott szemekkel vártam Jonghyun érkezését.
Mikor nyitódott az ajtó kipattantak pillám is a hang irányába kaptam a fejem.
- Szia.- mosolyogtam fáradtan Jjong-ra.
- Szia.- jött mellém és letette a cuccát.- Készen állsz?
- Persze.- pattantam fel, majd a magnóhoz léptem. Bekapcsoltam azt és a CD-t amit előzőleg EunHyuk-tól kaptam elindítottam.
Jonghyun előre állt be én pedig a jobb oldalára kicsit mögé, hogy minden mozdulatát láthassam. Miután elindult a szám Jonghyun elkezdte táncolni a koreográfiát. Én csak álltam és megfigyeltem.
- Nah...- fújta ki magát a szám végeztével.- Ennyi lenne, amit ma meg kell tanulnodh...
- Szuper!- mosolyogtam.- Kezdjük.- álltam be a helyemre.
Szerencsémre nagyon gyorsan tanulok és szeretem is a táncot, szóval e igazán nem okoz nagy gondot számomra.
- Nem nem Taemin!- állt meg.- Ezt a részt nem jól csinálod. Figyelj!- megmutatta még egyszer azt az egy nyolcadot.
- Csináld!- utasított. Kicsit zavartan de nekiláttam.
- Nem jó.- mondta közömbösen.- Így.- lépett mögém.
A hátam mögé lépett, két kezét a csípőm két oldalára tette, és elindította a körzést vele jobbra. Az Ő csípője is szorosan az én fenekemhez nyomult és velem együtt mozgott. Közben számolta az ütemeket.
- Öt, hat, hét nyolc...- számolt lassan, majd jobb kezét jobb combomra vezette és széthúzta azt, majd magam mögé míg a balt előre emelte és megfordultunk.
- Így. Sokkal finomabban.- suttogta a fülembe még mindig naaagyooon szorosan mögülem.- Érted már?
- I-igen...- nyeltem egy nagyot.

-Hm... Remek!-bólogatott, miközben sebesen firkálta utolsó válaszomat. Hamar végeztünk.
-Még egy pillanat. Lányok khm... Ezrei nézi Önt nyálcsorgatva, és mindannyian iszonyúan kíváncsiak arra, hogy van-e jelenleg kapcsolata...-nézett rám tipikus újságíró, beléd-látok-ha-akarod-ha-nem pillantással.
-Igen, van barát...nőm... És a kapcsolatunk igen stabil...-motyogtam. Nem akartam megosztani a világgal azt, hogy biszex vagyok, és azt sem akarom, hogy Minnie-re rászálljanak.
-És mi a neve?-jegyzetelt tovább sebesen.
-Sajnálom, de ez nem publikus!-mondtam, és kitéptem kezéből a jegyzetfüzetet. Megdöbbenve olvastam a sorokat. Hazugságokat írt!
-Mi ez?-téptem ki a lapot a füzetből.
-Ez? Ez egy átlagos riport! Nem fogom az egyszavas mondatait leírni, ezért itt-ott megváltoztattam...
-Itt-ott? Mi az, hogy ,,könnyes szemmel néz rám, miközben a baleset horrorisztikus részeiről mesél...''?-olvastam fel dühösen.
-Na adja vissza!-tépte ki kezemből a lapot mérgesen, és eltrappolt. 
-Chö... Bunkó újságíró!-morogtam. Hozzám csapódott egy toll.
-Még itt vagyok!-ordította.

Nem engedett el. Kezeit a csípőmről derekamra vezette, körbefonta azt. Próbáltam ellenkezni, lefejteni magamról a kezeit de nem sikerült.
- E-engedj...- suttogtam.
Nem mondott semmit csak arcát nyakamba temette, orrával végigszántott bőrömön, majd a hajamba fúrta.
Szívem egyre hevesebben dobogott. Hiába nyugtattam magam azzal, hogy a tánc miatt... Nem... Szemeimet lehunytam és mélyeket lélegeztem. Fejemet oldalra fordítottam majd szemeim hirtelen kipattantak. A tükörből láttam és éreztem is ahogy Jonghyun az alhasamat simogatta és a nyakamat csókolgatta.
- Hm... Finom vagy.- morogta a fülembe.
- Ah...!- szakad fel belőlem.
Végignyalt a nyakamon majd a fülem tövébe puszilt és a nyakam aljába harapott.
- Ah.- sóhajtottam.
Máris megtalálta az egyik gyenge pontomat.
- Neh...!- próbáltam tiltakozni mikor jobban észbe kaptam.
- Csak lazulj el...- suttogta.

-Még itt vagyok!-ordította, majd visszajött a tolláért. Az ágyamon hevert, igen, khm... Kényes helyen. Combomon. Odaért hozzám, és már nyúlt volna íróeszközéhez, de keze félúton megállt. 
-Nem nyúlok oda. Kérem, adja oda!-mondta halkan, szinte könyörögve. Megpróbáltam odanyúlni, azonban ahhoz fel kellett volna ülnöm. 
-Áhh... Messze van!-vigyorogva néztem rá. A-Tom elkezdte a haját tépni, és visítozva toporgott.
-Vááá! Nem fogok odanyúlni!-mondta mérgesen. Megforgattam szememet, majd nagy nehezen legördítettem a tollat combomról. Az rögtön lepottyant.
-Chö...-mordult fel, majd lehasalt a földre, és benyúlt az ágy alá. 
-Zzzzzz- zizegett valami. A telefonom. Egyszerre néztünk oda az újságíróval, majd egymásra pillantottunk. 
-Az enyéééééém!-visította, és rávetette magát a mobilra. Szinte láttam, hogy mi lesz a főcím az újságban. A-Tom kihangosította a készüléket.
-Szia Kibum, Jinki vagyok! Csak annyi, hogy-kezdte. A fiú, vagy férfi, vagy mifene csüggedten visszaadta a telefont. Mindenki tudja, hogy ki Jinki.
-Figyu, hyung! Visszahívlak!-vágtam a szavába, és kinyomtam.
-Fenébe!-suttogta A-Tom ,és most tényleg elhúzott. Pötyögtem egy keveset, majd felhívtam Minnie-t. Csak a hangpostáját értem el.
-Szia, Dongsaeng! Hívj vissza, légyszi! Key...-motyogtam, majd kinyomtam.

- E-engedj el!- próbáltam ellenállni kisebb nagyobb sikerekkel.
Megfordított majd a hátamat a tükörnek csapta.
- Lazulj és élvezd.- simogatta meg az arcomat majd kezét nyakamra vezette, onnan a mellkasomra végül le az ágyékomhoz.
Nagyot nyeltem. A testem akarta de a az eszem és a szívem nem.
- Nem!- elrántottam a kezét és a sokkját kihasználva elfutottam. Ki egészen az egyik mosdóig. Bezárkóztam egy fülkébe és igyekeztem a testem és a lelkiismeretem rendbe hozni...
Fél óra után visszamerészkedtem a terembe. Jonghyun a wcbe sem jött utánam és a táncteremből is eltűnt. Persze ennek örültem. Nem tudtam volna a szemébe nézni, egy  helyen lenni vele. Leültem a táskám mellé és a telefonomat birizgáltam. Kibum keresett. Ahogy megláttam a kijelzőn, hogy "Cicus ☺ ♥" összeszorult a szívem. A gombóc  a torkomban volt. A lelkiismeret furdalás élesen hasogatta a az agyam és a szívem. Gyűlöltem magam. Nem mertem visszahívni Kibum-nak.

Újra próbálkoztam. Megint semmi válasz. Még tízszer próbálkoztam, aztán áttértem az SMS-ekre.
,,Minnie?! Vedd már fel, a francba is! Jól vagy?''
,,Taemin?''
,,Gyerünk már, a rohadt életbe!''-írtam egymás után az egyre kétségbeesettebb üzeneteket.

kuMegrémisztettek az SMSei. Nem akartam, hogy miattam aggódjon.
"Jól vagyok. Csak be kellett jönnöm a suliba. Délután benézek hozzád." - pötyögtem a választ.
Ledobtam a sporttáskám tetejére a mobilom és lehajtott fejjel ücsörögtem még a teremben egy darabig.
Aztán hazamentem és lezuhanyoztam. Végig azzal biztattam magam, hogy semmi sem történt és Kibum semmiről sem tud, így nem fog fájni neki. De nincs is mi fájjon, mert nem történt semmi....
Ezután egy kicsit ledőltem és pihentem. Aztán délután bementem a kórházba.

Halk kopogás riasztott fel lidérces álmomból. Leizzadva szóltam ki.
-Szabad...-Mondtam zihálva. Az ajtón Minnie lépett be.
-Taemiiiiin!-sipítottam, és kitártam karjaimat.
-Miért nem vetted föl?-kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal.

- N-ne haragudj... Öhm...- annyira kényelmetlenül éreztem magam. Ahogy meggyötört arcát figyeltem és aggódó szemeibe néztem... Teljesen elfogott a bűntudat. Még a gyomrom is felfordult magamtól, hogy amíg Ő itt fekszik én miket műveltem...
- Sajnálom.- sóhajtottam majd leültem az ágy szélére. Arcához hajoltam és megpusziltam.
- Hogy telt a napod nélkülem?- fogtam meg egészséges kezét és simogattam.

-Nyááá!-összegeztem egy artikulálatlan ,,mondatban''. -És Neked, szívem?-kérdeztem mosolyogva.

- Az egész jó lehetett.- nevettem- Áh nekem fárasztó volt. Táncot pótoltam...- reméltem ennyiből leesett neki minden és nem feszegeti a témát.

-Nagyon elfáradtál?-kérdeztem őt mosolyogva. Igyekszem nem féltékenykedni, de, ahjj.... Olyan nehéz! Szorosan magamhoz öleltem, arcomat nyakába fúrtam.

- Nem is az, hogy elfáradtam...- sóhajtottam.- Hiányoztál.- pusziltam bele a nyakába.

-Te is hiányoztál! Megőrültem, komolyan mondom... Mit kapnék egy újságíró-gyilkolásért?-néztem rá bociszemekkel.

- M-miért?- néztem rá ijedten- Megöltél egyet?

-Nem, de meg fogok...-remegtem a dühtől.

- Naaa... Mi a baj, Kicsim?- simogattam meg az idegtől feszült arcát.

-Jött egy faszi interjút csinálni velem, de hazugságokat írt össze-vissza-morogtam, majd megragadtam kezét, és forró csókokat nyomtam ujjbegyeire.

- Nyugodj meg, Cica.- ültem hozzá közelebb.- Csak nem jelenteti meg. Ha pedig igen, akkor bepereljük. Amúgy melyik laptól jött? Vagy azt nem is mondta?

-Asszem a Neylon-tól jött. A-Tom volt a neve. Van Wi-Fi, rákeresünk?-kérdeztem iszonyú őrült vigyorral a képemen.

- Keressünk.- vettem elő a mobilom és pötyögni kezdtem.- Hogy is mondtad A-Tom? Na lássuk csak. Valóban a Neylon magazintól jöhetett. Az egyik főszerkesztő... De hm... Tök fiatal... Biztos protekciós. Az Ő feladata, ahogy a cikkeit elnézem a divatcégekkel való riportok, interjúk készítése. És itt jössz Te a képbe. Nézd csak. Már korábban is szerepeltél a lapjukban.- mutogattam felé a telefonom.

-Mutasd!-rántottam ki kezéből a mobilt. -ÚR Isten...-szörnyülködtem.
-Nézd milyen hülye hajam volt!-mutattam rá az akkori énemre. Hosszú tincseim voltak. Abban az időben törtem be az iparba.

- De most ne azt nézd. Hanem amit írt!- mutattam a sorokat. Volt köztük egy-két olyan sor ami tuti nem Kibum szájából hangzott el akkoriban.

-Uhh... Már akkor is hazugság uralta a lapot... Chö-morogtam. Ebben a percben felugrott a lap tetejére a kép. Megjelent a legújabb cikk. A-tom írta.

VII. Fejezet

-E-ez... Nincs szó rá...- mentem oda hozzá és a kezénél megfogtam a papírt.- Köszönöm. Annyira de annyira nagyon tetszett. Teljesen meghatódtam. Büszke vagyok rá, hogy ennyire tehetséges. Nem hiába vitte már ilyen fiatalon ilyen sokra.
-Tetszik?-kérdeztem mosolyogva, és magamhoz húztam. Orrunk összeért.
- Igen. Ez nem kifejezés. Szép lettem, Cicám.- csókoltam meg lágyan. 
-Eleve szép vagy!-csókoltam vissza.
- Te pedig gyönyörű!- csókoltam én is vissza. Annyira hiányzik... Hogy úgy rendesen érinthessem. Én ebbe bele fogok pusztulni...Elváltam tőle majd leültem az ágy szélére.- Wow! Azta! De jól néz ki!- mutogattam Jinki női ruhájára. Pontosan passzolt ahhoz amit Bummie tervezett. 
Ránéztem a ruhára. Szakértő szemem azonnal kiszúrt néhány hibát. - Az a virág túl pici, rakj mellé leveleket. És fűzőt is rajzolj! Karcsúbb lesz tőle a modell!
- Ez igen... Nem dolgoznék veled.- nevettem.- Jinki, Te hogy bírod?
- Én? Én szeretem... Má-mármint.. szeretek vele dolgozni. Örülök ha kijavít.
- Oh...
-Hahaha! Szegénykém be van idomítva!-kuncogtam. -De mi az, hogy nem dolgoznál velem? Hm...?
- Hát... én jobban szeretlek annál, hogy csak a munkatársad legyek.- kuncogtam.- Meg egyébként is én nem értek ezekhez... Még egy virágot sem tudok normálisan lerajzolni... Nemhogy egy egész kollekciót. Varrni meg pláne...
-Az utóbbit megoldjuk. De az előbbit látni szeretném!-kértem vigyorogva. Jinki vadul bólogatott mellettem.
- Most rajzoljak egy virágot?- mosolyogtam rájuk, mire bólogattak.- Na remek... De nem kinevetni!- mutattam fel a mutatóujjamat, majd elvettem a füzetet és rajzoltam egy virágot.
5 gömbölyded szirma volt, hosszú, görbe szára és egy hegyes levele. A tövébe rajzoltam egy fűcsomót.
- Tessék.- mutattam meg nekik.
-Széééép!-forgattam el a füzetet. Jinki meg nemes egyszerűséggel röhögött.
- Mondtam, hogy ne nevessetek...! Ez van... Nekem ez nem megy... Én mást tudok. Ennyi.- vontam vállat.
-Csak Jinki nevetett!-emeltem fel mutatóujjamat, majd lerúgtam az ágy széléről az említettet. -Bocs, hyung!-vigyorogtam rá.
- De hát olyan, mint....- nem folytatta, mert Bummie szúrósan nézett rá.
- Hagyjátok. Én tudom, hogy nem vagyok jó rajzos.- mosolyogtam.
-Nem baj! Én így szeretlek!-mosolyogtam rá, majd felé nyújtottam kezemet.
- Még szép.- pimaszkodtam kicsit, majd megfogtam kacsóját és megpuszilgattam.
Egy erőteljes mozdulattal magamhoz rántottam. Igaz, hogy rám pottyant, de mindegy. Lágyan megcsókoltam.
- Vigyázz!- szisszentem fel.- Nem akarlak összenyomni.- motyogtam majd megcsókoltam.
-Nem nyomsz össze! Nem vagy nehéz!-vigyorogtam rá, és átkaroltam derekát.
-Asszem megyek. Beviszem a vázlatokat, a Tiédhez előkészítem az anyagokat, és nem adom senkinek. Romantikázzatok nyugodtan. Sziasztok!-köszönt el Jinki hyung.
-Szia!-mondtam.
- Hm. Jól lelépett. Áh szegény. Biztos kellemetlen lehetett neki...- húztam a szám, majd leültem vissza az ágy széléhez.
-Hát igen... Mindegy! Akkor holnap új frizura. Szexi vörös. Ejj... Tapadni fognak Rád a csajok. Meg nem csajok! Én meg megőrülök majd... Várom már a hónap végét...-mondtam félénk mosollyal ajkaimon.
- Lehet, hogy minden kosz rám fog ragadni... De hidd el, hogy én csak Téged szeretlek!!!- pusziltam meg az arcát.- És hidd el, hogy hamar el fog menni az idő!- kacsintottam.
-Ajánlom is! De az a nyamvadt idő nem fog hamar eltelni, ha Te suliban vagy...-suttogtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Nem tehetek róla...- hajtottam le a fejem. Pedig én tényleg igyekszem mindent megtenni. Bulit csináltam neki, iderendeltem Jinki-t. Én is itt vagyok, amikor csak tudok... Nehéz...

-Héj! Be ne savanyodj! Minnieee!-nyivákoltam. Arcára fektettem tenyeremet, és lágyan simogattam.

- Nem... Csak olyan jó lenne már ezen túl lenni.- sóhajtottam.

-Ugye? Szerinted én nem unom ezt? -néztem rá szomorúan. -Nyajj már! Utálom ezt!

- Jó. Okééé!!! Mindenki higgadjon le!!!!- állt az ajtóban Kevin.- Jöttem hangulatot csinálni, mielőtt még kérdeznétek. Hogy van a betegünk?- pakolta le a cuccokat, amit hozott.

-A cuki kis beteg csinált már a még cukibb párjának egy rettentően cuki ruháaat!-trilláztam vigyorogva.

- Hmm... Ez jól hangzik!- vigyorgott Kev.- És nekem mikor csinálsz?- nézett boci szemekkel.

-ÖHm... Ha Minnie Nyuszi ideadja a vázlatfüzetet, akkor csinálok neked valamit...-mondtam. Kevin-re rögtön sipákolni kezdett. 

-Nyúúj! Hol a füzet? És ceruza?-kérdezte izgatottan.

- Nyugalom! Azért annyira nem kell bezsongani, hogy még a szíved is leálljon!- mondtam nevetve majd átnyújtottam az eszközöket.

- Tudod is Te... El sem hiszed mióta könyörögtem neki, hogy nekem is tervezzen...- sóhajtott Kev.

-Na! Hagyjátok abba! Ja és Kevin! Ha megcsinálom, akkor elvárom, hogy fel is vedd, sőt, hordd is!-mondtam, majd nekiálltam a tervezésnek. Most kimondottan nehéz dolgom volt, mert Neki még sose terveztem, gondolatban se, de teljesen mindegy. Megoldottam. Feketét kapott. Sötét színű, simulós nadrágot rajzoltam neki. Ehhez egy ugyanolyan árnyalatú selyeminget kapott, színben hozzáillő nyakkendővel, és egy hófehér, szőrös mellénnyel. Cipője egyszerű, fehér bakancs volt. Sminket nem kapott, kiegészítője csupán egy fekete, velencei maszk volt feje búbjára tolva, melyen fehér-, arany- és ezüstfonalak kígyóztak.

- Húúúúúú.... Woooowww...!!!- tátottuk a szánkat egyszerre Kevin-nel.

- Ez fantasztikus!- vágta rá kevin.- Amúgy is szeretem ezeket a maszkokat!- csillogtak a szemei.- És a sötét színeket! Ahw Kibum! Örök hála érte, drága!- kuncogott.

Tényleg nagyon gyönyörű volt az egész összeállítás. Minden passzolt mindenhez. Nem kellett hozzá sem több, sem kevesebb.

-Hehh... Ajánlom is, hogy tetsszen, hisz ezt elkészíteni egy vagyon...-mondtam, majd rájuk villantottam híres minden-teljesen-tökmindegy vigyoromat.

- Nyahj Te!- csókoltam arcon vigyorogva.

- Majd megoldjuk valahogy.- vigyorgott Kevin.- Ha készen lesz, azt fogom hordani éjjel nappal, télen nyáron. Le sem veszem magamról...- csillogtak a szemei.

- Naaa azért ne túlozz Hyung...- mosolyogtam.- Amúúúúgy! Hogy sikerült a randid?- vigyorogtam.

-Tényleg! Szexi csajszi volt?-faggattam csillogó szemekkel. Kevin megvakarászta a tarkóját.

-Izé... Szexinek szexi volt, de... Izééé... Öhm...-makogott össze-vissza.

- Akkor pasi volt?

- Há-hát... n-nem mondanám...

- Jesszus! akkor egy űrlénnyel randiztál?- néztem rá csodálkozva.

-Neeem! Csak izéé! Cukibb volt, mint egy átlagos fiú, és még nálad is jobban szerette a divatot, Díva-mutatott rám elvörösödve.
-Na mutass fotót!-utasítottam vigyorogva. Nagyon kíváncsi voltam már.
- Csináltunk az étteremben egy közös képet.- babrált a telefonjával.- Tessék. Ez az.- mutatta felénk.
A képen Ő volt meg... Egy fiú? Vagy lány? Minden esetre nagyon szép ember. Egymàst ölelték és peace jelet mutattak.
- Aranyos. De Ő fiú vagy lány?- bukott ki belőlem.
- Fiú!- förmedt rám Kevin.
- Jó jó na!- tettem fel magam elé védekezően a kezem.- És mi a neve?
- Choi MinKi. Gyönyörű...- áradozott.
- Ja.
- Hjaaa!
- Most mi van?
- Ch... Semmi.
- Baj, hogy nekem a Kim Kibum jobban tetszik?- küldtem egy puszit kedvesem felé.

- Nem...- forgatta meg a szemeit.- Te mit gondolsz Kibum?

-Szerintem is szép!-bólintottam mosolyogva.-Csak nehogy megbántson! Akkor kitekerem a formás nyakát!
- Reméljük nem kell ehhez folyamodni.- kuncogtam.- És mikor lesz a következő randi?
- Há-hát... Holnap... De ma elmegyek érte a munkahelyére.- vigyorgott.

- Nyuuu! Akkor majd gondolunk rád!

-Hehe! Sok sikert! Tényleg, tegnap meddig jutottatok? Puszi? Vagy csók? Vagy esetleg tovább is?-kérdeztem perverzen mosolyogva.
-Ajj Díva!-sóhajtott fel Kevin.
- M-megfogta a kezem...- pirult el.
- De aranyooos.- vigyorogtam.

- Ugye?- nézett rám csillogó szenekkel.

-Csak ennyi? Pff....-forgattam meg szemeimet. Hát igen. Nálunk az első randin csók is volt.
-Kibuum! Mocsok vaaagy!-duzzogott Kevin.
- Jól van nyugi Hyung. Ne vedd magadra!- simogattam meg Kevin hátát.- Az, hogy randiznak nem azt jelenti, hogy meg is kell már fektetni első alkalommal...- mondtam Kibum-nak.
-De azért egy kézfogásnál lehetett volna több, nem? Mi se csináltuk ezt!-mondtam enyhén csodálkozva.

-Azok Ti vagytok! Ez meg én!-morogta Kevin szomorúan.
- Jó nehogy nekem összevesszetek most ezen!-nevettem.- Ők így... Mi úgy. Ez van.- pusziltam meg Bummie-t.
-Jól van, na. Bocs, haver. Na akkor csak annyi, hogy akkor mindketten kelletek a bemutatónál, és a fotózásnál, okés? Hm... A fiút is hívhatnád, ha már metroszexi!-néztem vigyorogva Kevinre.
- Hogy micsoda?- néztem rájuk nagy szemekkel. Életemben nem hallottam még ezt...- Ez valami új emberi faj?

-Neeem! Metroszexuális! Olyan, aki sokat törődik a külsejével, fodrásszal, divattal, és sokat tölt kozmetikumokra. Mint én. Csak én még biszex is vagyok-magyaráztam. 
- Áááhh...- világosodtam meg.- Na jó.. Nekem ez magas. Inkább a nevét mondjátok.- nevettem.- Ne azt, hogy milyen.
- M-majd... Ha már úgy minden jól megy.... Szóval szeretnélek titeket is bemutatni neki.- mondta Kevin pirulva.

-Ajánlom is! És ő most melyik fajta?-kérdeztem. Szerencsére Kevin értette.
-Ő is olyan, mint Te. Csak izééé... Enyhén feminin csomagolásban...-motyogta.
Nem szóltam közbe de értettem miről megy a témázás. Hogy meleg-e vagy biszex? Biszex. Az én Cicusom is az. Nem haragszom érte, csak így sokkal nehezebb szemmel tartanom, hogy tudom, mindkét nem közül valaki rávetheti magát az én kis ártatlan cicusomra.
Kevin is biszex. Csak én vagyok meleg, meg azt hiszem Jongin. Hát ez van... De én örülök. És büszkén vállalom. És senki sem érdekel, amíg Kibum mellettem van. De különben is.. Ha jobban belegondolok... Én nem a pasikat szeretem. Én Csak Kibum-ot.
Olyan mélyen elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy egy ideje miről beszélnek. Ja és ráadásul, hogy hozzám...

- Bo-bocsi. Nem figyeltem. Mi volt?
-Csak az, hogy Te hogy bírod ezt, hogy Kibum a csajokat is stíröli!-vigyorgott Kevin. Nevetve a karjába bokszoltam.
-Nem is erről volt szó! Hanem arról, hogy... Miről is?-néztem rá Kevin-re. Igazából én se nagyon figyeltem.

- Jaj már! Itt senki sem figyel rám?!- háborodott fel Kev.- Akkor lehet, hogy jobb lesz, ha megyek.- kezdte el összeszedni a cuccát.
- Jaj ne már, Hyung!- fogtam meg a kezét.- Figyelünk!
-Bocsi, Kevin... Amúgy tudod a srác méreteit, vagy stílusát? Mert akkor neki is csinálok valamit...-kérdeztem. Kevin szomorúan megrázta buksiját.
-Talán a pasztellszínek tetszenének neki, hogy este is abban volt...-vetette föl.
-Akkor azt majd holnap. Most nincsenek világos színeim. Azért még érdeklődj, jó?-néztem rá csalódottan.
Jól kinevettem Őket. Engem sosem érdekelt annyira a divat. Jó nem mondom, minden szart én sem veszek fel... De a színeken kívül csak azt nézem, hogy kényelmes-e. Őnekik meg szinte a szívügyük ez az egész. Na jó... Kibum-nak a munkája is. Vicces de egyben jó látni, hogy ennyire komolyan veszi.
- Na cuncuskáim!- nyávogtam.- Ha megbeszéltétek a napi divatot, nem lenne kedvetek enni valamit vacsira?

-De!-nézett fel izgatottan Kevin.
-Én is éhes vagyok... Valami hizlaló disznókaját együnk! Például hamburgeeer!-néztem rájuk boldogan. Kevin leesett állal nézett rám.
-Kibummie! El vagyok hűlve!-nyávogta még mindig tátott szájjal. Megforgattam szemeimet, majd odanyúltam hozzá, és felemeltem állát. Fogai hangosan összekoccantak.
-Brrr...-rázott ki a hideg a hang hallatán.
- Főleg, hogy a hambi marha....- röhögtem rajtuk.
- Na leugrok akkor a büfébe. El ne mozduljatok addig innen!- mutattam fel a mutató ujjamat és elrohantam.

-Menj a sarokba!-utasítottam Kevint.
-Nem akarok!-nyávogta.
-De Minnie azt mondta, hogy el ne mozduljunk. Menj a sarokba!
-Nem megyek!-Hisztizett.
-De igen!-mondtam, és nyomatékul meglöktem a lábammal.
Siettem, ahogy csak tudtam. Nemvolt nagy a tolongás, már este felé járt az idő. Mire megpakolva visszaértem, Kevin a sarokban ácsorgott, befordulva, Bummie meg csukott szemmel pihengetett.
- Hát veletek meg mi történt? Összevesztetek, az óvóbácsi- gondoltam itt az orvosra- meg megbüntetett.- kuncogtam.

Kipattantak a szemeim.
-Azt mondtad, hogy ne mozduljunk. Tehát szabályt szegtüüünk!-trilláztam. Kevin felnevetett, de ottmaradt a sarokba.
- Jaj ne bolondozzatok már!- nevettem.- Inkább együnk!- pakoltam le a finom falatokat, mire mindketten elfelejtettek és csak a kajával törődtek.

-Finom!-vigyorogtam rá teli szájjal, majd Kevinhez fordultam.
-Ma nem lesz randid?-kérdeztem. Elkerekedett szemmel nézett rám.
- A hős lovag csak nem elfelejtette?- vigyorogtam.
- Barmok... Ma péntek van?
- Aham.- ettem tovább.
- És mennyi az idő?
- Fél hat.
- Sziasztok! Majd holnap beszélünk!- dobott el mindent és elrohant.
- Szerintem jó, hogy szóltál...- kuncogtam.
-Ja. Szegény pici Minki, ha megtudja, hogy élete szerelme elfelejtette, akkor szegény pici Lelkem kiveri a balhét...-kuncogtam, majd magamhoz húztam kedvesemet, és összeérintettem ajkainkat. Nem volt csók, csak úgy maradtunk.

- Cejetjek.- motyogtam ajkaira.- De néha olyan gonosz vagy.- vigyorogtam majd megpuszilgattam párnácskáit.
-Hm... Miért is?-kérdeztem csodálkozva. Éééén? Gonosz? Miközben ezen filóztam, megcsörrent valamelyikünk telefonja. -Kié?-néztem szerelmemre bágyadtan.
- Igen tessék.
-Szia Minnie Jonghyun vagyok. Lenne egy kérdésem.
- Igen?
- Holnap nem érnél rá? Tudom, hogy Kibum-mal vagy... De nekem a kedd mégsem jó. Holnap nem tudunk próbálni?
- Aish... Hááát...- húztam a szám.- Jó de akkor délután.
- Rendben. Akkor a kistáncban.- így hívjuk a gyakorló tánctermet.
- Ne haragudj még egyszer. Szia.
- Szia.- nyomtam ki unottan. Kibum-ra néztem és láttam rajta, hogy hallotta.
-Ki volt az?-érdeklődtem mosolyogva, azonban Minnie egy nem-akarod-Te-azt-tudni pillantást vetett rám.

- Nah. Jól laktál? Finom volt?- adtam puszikat az arcára.
-Uhh... Pukkaddásig tele vagyok!-mondtam kuncogva, majd a következő puszijába belemozdultam, így egy apró csók lett.

- Szeretlek.- kuncogtam.- Pihenj egy kicsit, jó?- simogattam meg arcát.- Nemsokára úgyis jön az orvos megvizsgálni.
-Rendben...-sóhajtottam fel, majd csillogó tekintettel néztem rá.
-De csak akkor, ha befekszel mellém!-vigyorogtam. Iszonyatosan hiányzik az, hogy velem aludjon.
- El fogunk férni?- méregettem az ágyat.
-Max. rám fekszel. Uhh... Annak örülnék a legjobban!-néztem rá vágyakozva.
- Cicaa!!!- vigyorogtam.- Én is nagyon szeretném... De még nem lehet. Nah ide dőlök melléd, rendben?- pusziltam meg.

Oldalamra fordultam, és kicsúsztam az ágy szélére, hogy elférjen.
Befeküdtem mellé, vele szemben.
- Kényelmes? Nem fáj sehol?- megrázta a fejét mire elmosolyodtam és megpusziltam. - Akkor jó éjt.