Kibum szörnyülködve olvasta a sorokat.
- Muti. Ezt hol írja?- bújtam oda hozzá és együtt olvastuk.
-Nagyon félek attól, hogy rájönnek, hogy mi.... Tudod, és rád szállnak...-motyogtam. Telefonom őrült csilingelésbe kezdett.
-Kibum-vettem fel. Jinki hívott.
-MI A FRANCÉRT ADTÁL RIPORTOT?-ordította. Eltartottam fülemtől a mobilt.
- TUDOMÁSOD VAN RÓLA, HOGY MIT ÍRT RÓLAD AZ AZ ÚJSÁGÍRÓ?!- tisztán hallottam Jinki kirohanását.
- Hello Jinki!- szóltam bele a telefonba.
- Szia Taemin. Te engedted ezt neki?
- Mit? Dehogyis! De nem is mondott ilyeneket én biztos vagyok benne.- igyekeztem védeni Bummie-t, ahogy csak tudtam.- Ez a pasas már máskor is hazudozott róla...
- Aish... Rendben. Nyugodjunk meg.- javasolta az idősebb.- Ne csináljatok semmit. Majd én elintézem valahogy. Rendben?
-Neeee! Ki akarom tépkedni a hajszálait! És meg akarom ölniiii!-nyafogtam.
-POFA BE!-ordított fel újra Jinki. Lassan már a sírás fojtogatott.
-Re.. Rendben, hy-hyung!-szipogtam.
- Jó! Nyugodjatok le mind a ketten!- szóltam rájuk.
- Én nyugodt vagyok.- mondta Jinki.
- Veszem észre...
- Ch... Mindegy. Én csak arra kérlek titeket, hogy ne csináljatok semmit. Majd én elintézem.
- Rendben Jinki. Köszönjük.
-Sz-szia..-motyogtam szomorúan, és letettem. Szemeimbe már gyülekeztek a könnycseppek. Utálom, ha lekiabálják a fejemet.
- Jaj ne sírj már!- öleltem magamhoz gyengéden.- Csak aggódik miattad. De hidd el el fogja intézni. És majd bocsánatot fog kérni, amiért így beszélt.- suttogtam biztatóan.- Csak ne sírj.- pusziltam meg a feje búbját.
-Jó, de akkor iiis!-pityeregtem, majd magamhoz szorítottam Taemin-t, és egy lágy csókot nyomtam puha ajkaira.
Könnyektől ázott puha arcocskája hozzáért az enyémekhez. Nem szerettem így látni. Csók közben letöröltem arcát a kezemmel.
- Ne sírj, Cica. Nem szabad. Mivel vidítsalak fel?- mosolyogtam rá miközben homlokunkat összeérintettem.
-Hazamegyünk?-kérdeztem reménykedve. Apró puszikat nyomtam telt ajkaira.
- Könnyebbet kérj, Drágám.- csókoltam meg.- Deee nemsokára kapsz járógipszet!- mosolyogtam biztatóan. Hátha ez egy kicsit feldobja.- És a kezedről is leveszik ezt a brutál nagy gipszet. Könnyebben fogsz majd tudni mozogni.
Fáradtan mosolyogtam rá. Nem nagyon vigasztalt, de próbálkozott.
-De mi van akkor, ha rosszul fog összeforrni? Mer akkor meg kell műteni! Nem akarok műtéteeeet!-sivítottam olyan magas hangon, hogy lassan már csak a denevérekkel tudtam volna beszélgetni.
- Jaj ne parázd túl, Kibum! Ez butaság. Az orvos is megmondta, hogy minden rendben van. Nem kell ilyeneken feleslegesen aggódni!- pusziltam meg.
-Jó, de nagyon félek. Gyere, feküdj be mellém légyszi!-kérleltem bociszemekkel, majd csókot nyomtam orra hegyére.
- De elférünk?- hevesen bólogatott.- Csak a doki meg ne lásson... És ne dobjon ki.- nevettem miközben befészkelődtem mellé.
-Nyem érdekel most a doki, oki?-néztem rá vigyorogva. Megszólalt valamelyikünk telefonja. Hamar rájöttem, hogy nem az enyém.
-Felvehetem?
Értetlenül néztem rá. Nem lett volna bajom azzal ha Ő veszi fel. De nem akkor mikor Jonghyun hív. Egyébként is az a barom miért keres?
- Ha akarod...- tartottam felé a kijelzőt, hogy lássa kivel lesz dolga.
Kezembe vettem a készüléket, majd felvettem.
-Lee Taemin titkársága, miben segíthetek?-kérdeztem géphangon.
-Öhm... Szia... Kibum?...-szólt bele bizonytalanul Jonghyun.
-Igen. Én vagyok az. Maga a megtestesült Lucifer. Na mindegy. Mizu?-kérdeztem nyugodtan, azonban belül tomboltam.
-Tehát Taemin nem mondta el?-kérdezte. Elkerekedett szemekkel néztem Minnie-re.
-Mit nem mondott el?-kérdeztem, szavaimat kedvesemnek intézve.
-Öhm... Izé... Hoooogy lesz egy fellépéééés, és lehet, hooogy... Izé.... Ő is szerepelni fooooog...-mondta, szavait hosszan elnyújtva.
Jesszus... Ezek miről beszélnek? Nagyot nyeltem. Ha most elmondja neki... Én kinyírom.
- Add ide.- vettem ki Kibum kezéből a mobilt.
- Mit akarsz?- szóltam Jonghyun-nak.
- Csak annyit, hogy lesz egy fellépés jövő héten. Eunhyuk mondta, hogy lenne egy duettünk. Gyakorolnunk kell rá. Lehetőleg minél hamarabb és többet. Suli után betanítja nekünk.
- Remek...
- Nem is örülsz?
- Nem.
- Kár. Én nagyon boldog vagyok.- hallottam a hangján, hogy nevet.- Nem ajánlom, hogy visszamond. Az egyetemi bizottság és az egyik legismertebb tánciskola elnökei is ott lesznek.
- Most zsarolsz?
- Lehet.
- Na jó. Velem ne szórakozz. Szia.
- Vá-vá-várj csak! Add vissza egy kicsit Kibum-ot. Beszélnem kell még vele.
- Nincs mit beszélj vele. Szia.- csaptam le.
- Paraszt...- morogtam.
-Na? Mi volt? És ugye elmehetek majd megnézni Téged, Tündérkém?-néztem rá nevemhez illően, kiscicásan.
- Persze Cicám. Feltéve hogy én is fellépek...- semmi kedvem sem volt ezek után Jonghyun-nal bármit is együtt csinálni.
-Ezt hogy érted, drágám?-néztem rá csodálkozva. A tánc az élete, és ez egy fontos fellépés!
- Áh felejtsd el, Kicsim.- csókoltam meg.- Nem vagy éhes?
-Nincs étvágyam-néztem rá.
- Rendben. Mit szeretnél? Mit csináljunk?
-Uhh... Nem is tudom... Talán bemutathatná Kevinnie a csaját-vigyorogtam rá perverzen, majd telefonomért nyúltam.
- Gonosz vagy.- nevettem. Miután Kibum beszélt Kevin-nel vártuk az érkezését. Azt mondta, fél óra.
- Kíváncsi vagyok nagyon Minki-re. Meg, hogy hogyan mutatnak egymás mellett. Na meg, volt-e már valami köztük...- vigyorogtam Bummie-ra perverzen.
-Hehehe-kuncogtam. -Hiányzol!-néztem rá kedvesen.
- Te is nekem.- csókoltam meg.- De már nem kell sokat kibírnunk.- suttogtam ajkaira majd megint megcsókoltam.
-Uhh...-motyogtam csókjaink közben. Beletúrtam Taemin hajába, és édes ajkaira tapadtam. Lágyan megnyaltam alsó ajkát, bejutást kérve.
Szétnyitottam ajkaim és beengedtem forró, nedves nyelvét számba. Hevesen masszírozta, simogatta nyelvével az enyémet. Ajkait gyengéden haraptam. Nagyon kívántam...
- Khm...- köhögött valaki az ajtóból. Nem váltunk el egymás ajkaitól de az ajtó felé néztünk. Kevin és a barátja.
Felmutattam mutatóujjamat, jelezve, hogy egy perc. Elszakadtam Minnie ajkaitól, utána egy cuppanós, igen nyálas puszit adtam Neki.
-Szijjasztoook! Anyám, Minki! Rohadt jó a hajad!-tátott szájjal csodáltam Kevin párjának a haját. A fiú tincseihez nyúlt.
-Köszi!-vigyorgott rám.
-ÚÚÚÚ! Van kedved szerepelni a a legújabb kollekcióm bemutatásánál?-tértem rögtön a lényegre.
- Há-hát ha szabad...- pirult el a srác.
- Persze, hogy szabad.- mosolyogtam rá.- Már minket is bepalizott magának Kevin-nel.- kacagtam, mire Bummie megcsapta karom.
- De jó lenne. Egy kis "családi" divat show...- csillogtak Kev szemei.
- Hát ha így folytatja az emberek begyűjtését. Már csak azon csodálkozom, hogy Woohyun-nak nem tervezett semmit. Vagy a szomszédban Minho-nak!- nevettem.
-Chö...-mérgelődtem, picit szomorúan.-Ha nem akartok, akkor ne szerepeljetek!-morogtam.
-Naaaa, Dívaaa!-simogatta meg karomat Kevin.
-Jól vaaaan. Amúgy Minki! Kedvenc színek?-néztem rá.
- Rózsaszín.- mosolygott aranyosan.- És talán a bordó. Júj, meg a pasztell barack sárga.
- Neked minden jól áll.- bókolt neki Kevin majd megpuszilta az arcát. Milyen édesek!
-Nyaaaaj-vigyorogtam rájuk. -Kevinniem! Te már ismered a dörgést. Idehozod a cuccaimat?-néztem rá cukin pislogva.
-Persze!-mondta, és odaadta a füzetet ceruzákkal.
-Minki, Te gyere ide mellém!-paskoltam meg a helyet az ágy szélén. Minnie-vel szemben.
Rendesen szót fogadva ült le az ágyra velem szembe Minki. Olyan kis szégyenlősen nézegetett jobbra-balra. Kevin hozott magának egy széket és Ő is leült mellénk. Mindenki Kibum-ot figyelte munka közben.
-Lámpalázam van!-motyogtam vörösen, majd nekiálltam. Minki-nek Kevin-hez hasonló ruhát terveztem, más színekben. Rózsaszínű farmernacit kapott. Fölsője sőtétebb rózsaszínű lett, majdnem bordó, ing. Derekára hófehér pulcsit kötöttem. Cipője piszkosfehér tornacsuka volt. Ezután magát a személyt rajzoltam le. Minki halvány sminket kapott, ajkait vörösre színeztem. Ezután haját alkottam.
-A hajszínen még változtathatunk, ha nem tetszik, de maradhatsz szöszi is-suttogtam, majd folytattam. Tincseit lilára színeztem. Puhának tűnő frizurájába rózsaszínű velencei maszkot biggyesztettem, melynek szélei aranyba mentek át, és ugyanolyan színű fonalak és csillámpor díszítette.
- E-ez csodálatos...- suttogta meghatódva Minki.
- Ugye megmondtam, hogy Kibum érti a dolgát.- fogta meg a kezét Kev.
-Nyajj, a végén még elpirulooook-trilláztam mosolyogva.
-Akkor a hajszínnel mi legyen?-kérdeztem.
-Öhm... Kevin, Te mit gondolsz?-nézett szégyenlősen Minki a párjára.
- Én szeretlek így, szöszin... Deee... Kipróbálhatnánk a lilát is.- mosolygott Kevin.
- Rendben. Akkor lila.- forult Minki Kibumhoz.
-Hehe! Várjunk csak! Minniee!! Megígérted, hogy elmész Jinki-vel fodrászhoz! Akkor mehetne Veled Minkikém is!-néztem ré megdöbbenve.
- Persze. Gyere csak. Legalább addig is ismerkedünk.- mosolyogtam rá kedvesen.
- Rendben.
-Hehe! Na, felhívom Jinki-t, és mehettek! Amúgy is, kíváncsi vagyok Rád vörösként.
- Hát arra én is.- nevettem.
Igazából mire a bemutatóig eljutunk, még hússzor be kell festetni a hajunkat. De nem bánom. Hadd foglalkozzon csak ezzel. Addig is elfelejti, hogy kórházban van.
-Na!-motyogtam, és felhívtam hyungomat.
-Szijaa Jinkiiii!-sikkantottam.
-Tartozol nekem, Key!-morgott, azonban halkan kuncogott.
-Tudom. Most kétszer is adósod leszek. Elvinnéd Minnie-t, és Minki-t fodrászhoz? Utólag majd perkálok!-ígérgettem.
-Okés. Öhm... Tíz perc múlva ott vagyok, majd küldd le őket a kórház elé. Pussz!-búcsúzott el.
Kibum szinte úgy zavart ki minket a kórházból. Nagyon izgatott volt. A lelkünkre kötötte, hogy ha végeztünk, menjünk be hozzá.
Mikor lementünk a parkolóba Jinki már ott várt minket. Gyorsan bemutattam neki Minki-t, majd el is indultunk. Kibum-mal SMS-ben tartottuk a kapcsolatot.
-Nem baj, hogy Minki haját átfestetem?-néztem rá Kevin-re.
-Dehogy! Amúgy is, érdekel lilával...-kuncogott.
-Amúgy meddig jutottatok?-érdeklődtem.
-Öhm... Izé... Khm...-kereste a szavakat. Arcát elöntötte a pír. Felnevettem, majd vázlatfüzetemhez nyúltam, mert egy újabb ötletem támadt. Egy jégkék, földig érő bársonyruhát terveztem. Aljától fehér minták indultak, és a mell alatti övnél lassan elhalványultak. Szív alakú dekoltázsa volt, mely alatt egy aranyszínű selyemszalag volt. Az öv vége a ruha uszályáig nyúlt. A bársonycsoda ujjai hosszúak, a karhoz simulóak voltak, azonban csuklónál lágyan kiszélesedtek. A modellnek kontyba volt fogva a haja, melyet apró szalagok, és üvegből készült virágok tartottak a helyén. Sminke ugyanúgy kék volt, ajkai rózsaszínűek lettek.
-Na. Lefotózzuk, és elküldjük a srácoknak?-kérdeztem mosolyogva. Kevin tátott szájjal nyúlt telefonjáért.
Épp a fodrászszékben ücsörögtem, fejemen a festékkel, mikor SMSem érkezett. Minki-t és festette a fodrász.
Kevin üzent.
- Hyung!- böktem.oldalba a mellettem ülő, magazint olvasó Jinki-t.- Ezt nézd!- mutattam neki oda a képet.
- Wow...- maradt szó szerint tátva a szája- E-ez... Csodálatos...
- Minki!- futottam oda hozzá. Neki is megmutattam. Hasonó reakciót kapott.
"Ügyes vagy Életem! :3 Mindenki szájtátva csodálja! ☺ :* "- írtam neki az üzenetet.
-Ügyes vagy életem; szmájli, mindenki szájtátva csodálja, szmájli, csókos szmájli-olvasta fel Kevin az SMS-t. Felkacagtam.
-Jó ez a szín, vagy más legyen? Mert a vörösön a fehér jobban látszik, azonban a kékkel kicsit Jégkirálynő hatású... Ezt írd meg Nekik, légyszi-kértem kicsit idegesen Kevin-t.
-Nyugi, Díva! Szerintem csodaszép! Tökéletes! És...-kezdte, de félbeszakítottam.
-És ha velencei selyem lenne az egész ruha? Akkor légiesebbnek tűnik... Kevin! Én még sose voltam ennyire... Ahj....-túrtam hajamba. Kócos tincseimben megakadtak ujjaim.
Miután megszárította a fodrász a hajamat végre kezdett kirajzolódni a hajam új színe.
- Mit csinált maga barom?- jött oda Jinki.- Ez magának bordó? Vörös?- kiabált felháborodva.
- Igen. Miért?- szárította tovább a hajam a pasas.
A tükörbe néztem és egyből megvilágosodtam, hogy mi a vita tárgya.
- Ez répapiros!- kiáltottam fel.
Minki a másik székből kuncogva figyelte a hármónk veszekedését.
Ehhez a fodrászhoz sem jövök soha...
- Én bordót akarok! Most!- hisztiztem.
Ránéztem Kevin karórájára.
-Ennyi idő alatt késznek kell lennie valamelyiküknek, nem?-dünnyögtem.
-Ja. Hívom Jinki-t-értett egyet, majd tárcsázott. Telefonja halkan búgott, amíg hyung fel nem vette.
-Halo?-szólt bele Jinki.
-Szia hyung, itt Kevin. Na, mi van?
- Figyelj... Az van, hogy még maradnunk kell...- mondta Jinki a telefonba.
- Kivel beszélsz?- kérdeztem.
- Kevin.- suttogta nekem.
- Add ide.- vettem ki a mobilt a kezéből.
- Szia Hyung. Répa letteeeem!- "sírtam" a telefonba.- Most egy újabb adag festék van a fejemen de ha ez nem lesz bordó akkor kopasz leszek!- fenyegettem mindenkit.
-Répaaa?-nyújtotta el a szó végét csodálkozva Kevin.
-Add csak ide!-néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Szia Minnie, itt Díva. Tudnád adni a fodrászt? Asszem nagy bajok lesznek itt...-morogtam. Kitekerem a fodrász nyakát! Taemin sötétet akar, akkor teljesítse is!
- Szia Szívem.- üdvözöltem Kibum-ot.- Már nem kell lebaszni... Jinki-től és tőlem is megkapta. Most átfestett. De ha ez sem lesz jó...- sóhajtottam.- Mindegy... Minki-nek azt hiszem jó lett a haja, most szárítja.
-Rendben van. De ha nem lesz jó, akkor küldöm Kevinnie-t, hogy Lucifer parancsára megnézze, meddig lehet nyakat tekerni a bizonyos pattanás után is...-fújtattam mérgesen.
-Hééééj! Engem hagyj ki ebből!-nyígott Kev.
-Ch...-forgattam meg szemeimet.
- Rendben Kicsim. Hiányzol.- pusziltam bele a telefonba. Mindjárt kiderül, hogy kell-e gyilkolni.- kuncogtam.- Szeretlek. Amint végeztünk; megyünk..- Most mennem kell
