ll. Fejezet

Taemin lassan behúzott a konyhába, majd lehuppant az egyik székre. Én eközben az egyik szekrényhez léptem, elővettem egy serpenyőt, majd kedvesem felé fordultam.
-Szalonna tükörtojással?-kérdeztem. Meg sem vártam a választ, mert volt egy olyan érzésem, hogy beleegyezik. Kivettem a hűtőszekrényből a tojást és a szalonnát.

Amíg kedvesem a hozzávalókat készítette elő, én egy kicsit rendet raktam a konyhában. Szépen megterítettem kettőnkre. Ezután beálltam hozzá segíteni. Nem beszéltünk közben, csak össze-össze mosolyogtunk, apró puszikat loptunk a másiktól. Majd mikor kész lett a reggeli, ami már igazán elmehetett ebédnek is, tálaltunk. - Hmm...- ízlelgettem a falatot.- Ez nagyon finom lett Bummie!- vigyorogtam.

Miközben ,,reggelinket'' fogyasztottuk, Taemin újra azzal a cuki mosollyal ajándékozott meg, mint amilyet már korábban villantott. Elhatároztam, hogy most erős leszek. Tekintetemeta tányérra szegeztem, nem is néztem másfelé. Mikor megettem, felnéztem. Minnie-kém arca mintha szomorú lett volna. Felkuncogtam, majd odamentem hozzá, és rengeteg apró csókot hintettem forró ajkaira.

Nem figyelt rám. És ez rosszul esett. Bosszúból mikor megpuszilt egyszer ráharaptam az ajkára.

-Áúúúú!-visítottam fel, és elpattantam mellőle. Lebiggyesztettem megharapott alsó ajkamat, és vizsgálgatni kezdtem, már amennyire láttam. Sokáig néztem, mire megpillantottam szerelmem egyik fognyomát, mely picit vérzett. Szomorúan odatrappoltam Taemin-hez, az ölébe huppantam, és követelőzni kezdtem.

-Gyógypuszit kérek ide!-mutogattam neki a pontot.

Elmosolyodtam gyerekességén, majd nem csak egy gyógypuszit adtam neki, hanem sokat. Majd egy utolsónak pedig egy szenvedélyes csókot.

- Ne haragudj szerelmem.- hajtottam le a fejemet a vállára.

Mosolyogva végigsimítottam arcán, majd felálltam öléből, és a szobánkba rohantam papírért és tollért. Visszafutottam, azonban Ő már nem volt sehol. Tudtam, hogy valahová elbújt, ezért én is beszálltam a játékba. Idegesen kezdtem forogni tengelyem körül, majd mikor meggyőződtem róla, hogy nem látom, sírást kezdtem színlelni.

Kibummie hangja ütötte meg a fülemet a gardróbban. Szoktunk bújócskát játszani. Nem értettem, hogy mi a baja. Csak hangos zokogást hallottam. Nagyon megijedtem. Azonnal kirontottam a ruhaszekrényből és a hang irányába szaladtam. A konyha közepén a földre kuporodva találtam rá. Fejét a térdeire hajtotta, testét a sírás rázta.

- Mi a baj szerelmem? Mi történt?- guggoltam le mellé. Aggódva kémleltem reszkető alakját. Hátát simogattam.

- Nézz rám!- szólítottam meg finoman- Mi a baj?

Testem remegett, de már más miatt. Felnéztem Minnie-re, és kipukkadt belőlem a nevetés, amint megláttam ijedt arcocskáját.

-Nyúúú, olyan aranyos vagy, amikor megijedsz, Édesem!-néztem rá mosolyogva. Felemeltem kezemet, és magamhoz húztam, hogy megcsókoljam.

- Hé!- toltam el magamtól durcásan.

- Most komolyan szórakoztál velem?!- háborodtam fel.

- Ez nem volt szép dolog! Nagyon megijedtem!- ezzel felálltam és a nappaliba mentem. Durcisan, karbatett kezekkel ültem le a kanapéra. Csúnya dolog volt így átverni. Én tényleg nagyon megijedtem.

Szegény Minnie-re ráhoztam a frászt. Mikor mérgesen rám szólt, rádöbbentem, mekkora disznó voltam vele. Pár pillanatig tágra nyílt szemekkel néztem a semmi egy láthatatlan pontját, majd utánarohantam. A kanapén ült. Letérdeltem elé és két kezemet térdeire tettem, miközben ide-oda dülöngéltem, hogy elkapjam tekintetét.-

-Sajnálom, Minnie! Kérlek... Édesem! Légyszi!...-kérleltem. Mérges tekintete miatt elsírtam magamat, de most igazából.

A fene belé... Nem akartam megsiratni... A szerencséje az, hogy nem bírom a sírást. Nem szeretem, ha valaki szomorú. Főleg ha miattam.

- Na. Ne sírj. Sajnálom- emeltem fel magam mellé a kanapéra és megöleltem- De most mire volt jó ez az egész? Aish...- sóhajtottam miközben szorosan öleltem és simogattam.

-Nem... tu-tudom...-hüppögtem- Csak veled... a-akarok lenni. Hidd el...-motyogtam, majd beleültem ölébe, és szorosan hozzábújtam. Apró csókot nyomtam állára, majd arcomat nyakába fúrtam, és ott sírdogáltam tovább, miközben különféle negatív jelzőket mondtam magamra

- Hagyd már abba!- csíptem bele a fenekébe.- Ha még egyszer magadat szidod, akkor esküszöm itt hagylak!- fenyegettem meg mosolyogva. Nem tudtam, hogy mi lehet a baja, amitől ennyire kiborult. Azért mert együtt akart velem lenni, sosem sírt még.- Nyugodj meg.- pusziltam meg könnyektől elázott pofiját.

Mikor azt mondta, hogy itt hagy, még jobban kiborultam. Lassan szegény Minnie csurom víz volt, de én nem bírtam abbahagyni a sírást. Lebiggyesztettem alsó ajkamat, és kiskutyaszemmel néztem rá.-Itt akarsz h-hagyni... engem... egyedül?-kérdeztem, majd kimásztam öléből, és a kanapé legtávolabbi sarkába ültem. Felhúztam lábaimat, átkaroltam térdeimet és úgy sírtam tovább.

- Hát ha tovább szidod magad akkor igen. De kérlek ne legyél ilyen.- csúsztam hozzá közelebb. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet a baja így hirtelen. Mint akinek megjött, vagy terhes... - Mi a baj Életem?- pusziltam meg ismét puha és könnyektől sós arcocskáját.- Ha már egyszer nem mentem ma suliba akkor élvezzük ki a napot. Jó?- mosolyogtam rá kedvesen. Nem tudtam, hogy mit tehetnék, vagy mivel vigasztalhatnám meg, addig legalábbis biztos nem, míg meg nem mondja, hogy mivel van problémája. - Mosolyoooogj!!- kezdtem el cirógatni majd lassan csikizni

Hosszú ujjai oldalamon futkároztak, azonban most nem találták meg a csikis pontot. Nagyot sóhajtva felálltam, majd bevánszorogtam a fürdőszobába.

Hagytam, hogy hadd frissítse fel magát. A fürdő ajtaja előtt álltam és vártam, hogy kijöjjön. Mikor végzett nyílott az ajtó, ám csak lazán elment mellettem. Sóhajtottam és egy szót sem szólva követtem.

Felmentem a szobánkba, és végigterültem az ágyon. Éreztem, ahogy a kis Minnie befekszik mellém.

Felé fordultam. Épp meg akartam csókolni, mikor láttam, hogy elaludt. Sóhajtottam, majd lementem a nappaliba, és végigfeküdtem a kanapén.

Semmit sem akartam erőltetni, így csak feküdtem mellette. De lassan elnyomott az álom. Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor felkeltem már javában délután volt. Viszont mellettem az ágy üres volt. Pedig én úgy aludtam el, hogy Kibum mellettem feküdt. - Furcsa.- motyogtam magamban, majd lementem.

A lépcső halkan nyikorgott, ahogy Szerelmem lesétált.Akonyhában voltam de még így is hallottam, ahogy a nappaliba sétál. Némán osontam utána egy tállal, melyben az ebéd volt. Megvártam, hogy leüljön, majd csöndben mögé lopóztam. Tincsei szanaszét meredeztek. Bár arcát nem láttam, tudtam, hogy látszik rajta, hogy nemrég kelt. Elmosolyodtam. majd elényújtottam a tálat, és pálcikát. a kedvenc ételét, rament főztem neki.

Leültem a kanapéra, tiszta kómás voltam. Még homályosan láttam magam előtt az asztalt. Majd hirtelen a szemem előtt egy tál rámen lebegett.- Halucinálok?- kerekedtek ki a szemeim. Megfogtam a tálat.- De ez igazi.- kommentáltam az eseményeket. Majd a kezet kezdtem el tapogatni, amely előttem tartotta az ételt. egyre feljebb tapogattam, majd végül megfordultam és Kibum-mal találtam szembe magam.

Álmos tekintetét enyémbe fúrta. Égett bennem a vágy, hogy odasétáljak hozzá, és megcsókoljam. De nem tettem. Nagy jelenetet rendeztem előtte és szégyelltem magamat emiatt. Inkább odamentem hozzá, megkerültem a kanapét, és leültem a földre a lábaihoz. Kicsi Minnie-m visszafordult, és lemászott hozzám, pontosabban bele az ölembe.

- Köszönöm.- mosolyogtam majd megpusziltam. Elkezdtem enni a kései ebédet. - Ááá!- tartottam felé a pálcikával egy falatot.

Elmosolyodtam.Úgy látszik, nem zavarja a nemrég történt, igencsak kínos kirohanásom. Óvatosan bekaptam a falatot, melyet felém tartott. Kezdtem volna összerágni, mikor Minnie odahajolt hozzám, és megcsókolt.

Finoman mozgattam ajkaimat párnain. Igaz nem csak az érzelmektől, a ramentől is forró volt a csókunk. - Szeretlek.- suttogtam ajkaira, majd hagytam had nyelje le a falatot, ami még a szájában maradt.

-Én is! És ugye nem haragszol?-kérdeztem. Ahogy belenéztem szemébe, megláttam tükörképemet. Vörös, kisírt szemek, sápadt arc, és igencsak kócos haj. Csodálom, hogy a kis Taemin még nem hagyott itt sikítozva. Mélyet sóhajtottam, majd szorosan magamhoz öleltem szerelmemet.

- Ugyan miért haragudnék?- kuncogtam majd letettem a háta mögé az asztalra a rament.- Mindenkinek vannak rossz napjai.- pusziltam bele a nyakába.- De most, hogy már jobban vagy. Mert ugye jobban vagy?- toltam el egy kicsit magamtól, hogy lássam arcát.- Eldönthetnénk mit csinálunk a mai nap hátralévő részében.
Elnevettem magam, majd alsó ajkamat beharapva rávigyorogtam.
-Mit szólnál ahhoz, ha...-mondtam. Tudtam-legalábbis reméltem-,hogy kedvesem megérti a rövid kis célzást.

- Ha lemennénk a boltba csokiért?- kérdeztem vissza csillogó szemekkel. Szegény olyan csalódott képet vágott.- Vagy van itthon? Mert ha igen... Szóval akkor...- nem fejeztem be a mondatot csak arcához hajoltam és megcsókoltam. Csók közben még mindig az ölében ültem. Reméltem, hogy nem zsibbadt el nagyon a lába a súlyomtól. Finoman mozgatni kezdtem a csípőmet ölében.

-Mit csinálsz?-morogtam bele csókunkba, mert igencsak zavart az, hogy ide-oda csúszkál csípőm tájékán.

- Nem tetszik?- álltam le azonnal a tevékenységemmel.
-Az előbb még csoki kellett. Most akkor mit akarsz, Édes?-kérdeztem morogva, de már a mondat elején elmosolyodtam.
- Ne haragudj- biggyesztettem le számat.- Csoki is kell és Te is- vallottam be őszintén.
-Én itt vagyok, de csokit honnan varázsoljak elő Tündérkém?!- kérdeztem. Tudtam, hogy ezt a becenevet kimondottan rühelli, de most nem hagyhattam ki. Vigyorogva vártam kedvesem reakcióját.
- Ne. Hívj. Így!- tagoltam kimérten.- Nem tudom CICUS! Oldd meg!- hecceltem én is. Ő azt nem szereti ha cicusnak szólítóm. Ha harc, hát legyen harc!

Bevágtam a durcát. Persze csak mű volt, de mindig én vagyok az, aki legelőször ellágyul. Most nem szeretném, ha így lenne. Mikor megéreztem, hogy egyhamar nem fogja beadni a derekát, bementem a konyhába elővettem egy nagy doboz Nutellát és egy kanalat. Egyet. Tudtam, hogy Taemin nagyon szereti a Nutellát is, ezért kimentem a nappaliba, felbontottam az édességet, és ott előtte kezdtem enni, csak hogy most én legyek az, aki tovább bírja.

Mikor kijött a konyhából rá sem néztem. Ám orromat valami édes és mennyei illat támadta meg. Akaratlanul is szimatolni kezdtem, mint egy kiskutya. Orrom Kibum felé, és a kezében szorongatott nagy bödön Nutella felé vezérelt. - Hmmm...- szagoltam bele a levegőbe szinte már az üveg szájából. Nagyon nem úgy nézett ki, hogy adni fog belőle. Csak lecsücsültem a térdei elé a szőnyegre és nagy szemekkel néztem fel rá. Ez volt az ostromom első lépcsőfoka.
Ott térdelt előttem. Eltalálta a leggyengébb pontomat, de még nem adtam fel.
-Nem hagyom, hogy elhízz! Úgyhogy nem adok!-mondtam, majd csücsörítettem, miközben egy hatalmas kanálnyit merítettem ki. Igaz, hogy a fele a képemre ment, de nem baj.

- Oh, hirtelen mennyire érdekel a súlyom.- kuncogtam fel.- Én meg nem hagyhatom, hogy azt a szép kis pofidat a Nutella bepiszkítsa.- felálltam, a térdeire tenyereltem és lassan elkezdtem lenyalogatni szája széléről az ottmaradt édességet. Nagyon megilletődött. - Hmmm.... Életem két legjobb dolga. Te és a csoki.- nyaltam meg a szám szélét.- Ez mennyei.- vigyorogtam sejtelmesen.

Már puhul, de még nem az igazi. Elkaptam fejemet, és hogy biztosan ne érjen fel, felálltam  a kisasztalra. Az asztal annyira pici, hogy csak egy ember fér el rajta, így tuti, hogy az eddiginél jobban fog könyörögni.

-Nem kapsz bebebe~~~~-szívtam tovább a vérét.

- Aish Kibum! Nem hiszlek el!- morogtam.- Csak egy kicsiiit! Lééégysziii!!- rángattam a pólóját.-Eleresztesz!-csattantam föl.-Taemiiiiiin!-sipítottam. Lemásztam az asztalról, a kezébe nyomtam az édességet, és betrappoltam a fürdőszobába. Csupa Nutella volt az arcom, muszáj volt lemosni.Kuncogva merítettem el a kanalat az édességben majd egy hatalmas adagot betoltam. Alig bírtam lenyelni de büszke voltam magamra, hogy sikerült megszereznem. Mire leküszködtem a Nutellát letettem az asztalra az üveget, majd Kibum után siettem. - Haragszol?- kérdeztem az ajtóban állva.

Nem válaszoltam. Mikor letöröltem arcomról a vizet, elővettem néhány cuccot és borotválkozni kezdtem, mert már igencsak szükséges volt. Na meg időhúzás. Szegény Minnie ott toporgott az ajtóban. Nem bírtam tovább. Felnevettem. Emiatt viszont a borotvahab belement a számba. Prüszkölni és öklendezni kezdtem.

- Jól vagy?- rohantam oda hozzá.- Most mondjam azt, hogy a fagyi visszanyal?- öleltem meg hátulról, mikor már kicsit megnyugodott és a tükörből néztem a szemébe.
Megfordultam karjaiban.
-Szeretlek!-suttogtam, majd puszit nyomtam forró ajkaira.
Az hagyján, hogy megcsókolt. Annak nagyon tudtam örülni. Annak viszont cseppet sem, hogy borotvahabos lettem. Finoman elváltam ajkaitól. - Nah én is megborotválkozom.- kuncogtam.
-Így jártál!-vágtam rá, majd visszafordultam, és folytattam a borotválkozást.-Tündérke! Örülnék, ha egy ici-picit hátrébb csúsznál, mert így nem tudok másra figyelni, csak rád! A végén még nagy figyelmemben megnézem, hogy milyen a torkomban a vér!- utaltam arra, hogy a nagy közelség miatt a figyelmem értelmetlen gondolatokra fog irányulni.
- Miket beszélsz?- ijedtem meg. Igazából csak a legrosszabb szót hallottam meg.- Mi vérzik?- azonnal elkezdtem vizsgálgatni.
-Nyugi! Semmi nem vérzik, csak nem tudok koncentrálni-mosolyodtam el. Gyorsan befejeztem, majd magamhoz húztam szerelmemet, és lágy csókokat hintettem ajkaira.
- Szeretlek.- suttogtam egy-egy csók között. Szorosan magamhoz öleltem. Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.
-Hamár itt vagyok, lezuhanyzom...-mondtam, és tekintetemmel szuggeráltam, hogy jöjjön Ő is. Remélhetőleg értette. Hátat fordítottam neki, odamentem a kádhoz és engedni kezdtem a vizet. Közben lekaptam a pólómat is.
- Jö-jöhetek én is?- kérdeztem kicsit félve. Ha jól emlékszem még nem fürödtünk együtt. Szerettem volna kipróbálni.
Kicsit elfordítottam a fejemet, hogy lássa arcomat, majd mosolyogva bólintottam. Rátámaszkodtam a kád szélére, majd lehajoltam, hogy megnézzem a víz hőmérsékletét. Kellemes volt, de egy picit melegítettem rajta, nehogy kihűljön, miközben fürdünk.
Fölé hajoltam és meztelen vállait puszilgattam, néha-néha a csobogó vízre, vagy kedvesem szép szemeibe pillantottam. Kibum oldalát lágyan kezdtem el cirógatni.
Felsóhajtottam, majd jó sok tusfürdőt engedtem a vízbe. Mikor már rengeteg hab volt, levetkőztem és beültem a vízbe. Elsőre kicsit meleg volt, de meg lehetett szokni.
Hang nélkül követtem Bummie példáját. Levettem minden ruhámat, amit az ajtó melletti szennyesbe dobtam, majd Kibum-mal szemben elmerültem a habokban. Kellemesen meleg volt a víz. Nem tudom miért de rámtört a vigyoroghatnék. Talán egy kicsit zavarban lehettem. Elkezdtem játszani a habbal.
Szerelmem ajkain édes kis mosoly bújkált, miközben a habba rajzolt mintákat.
-Mit csinálsz Tündérkém?-kérdeztem mosolyogva, miközben egy picikét szekáltam. Tudtam, hogy nem szereti,de meg nem tudom mondani, hogy miért bántom ezzel mindig. Vigyorogva becsúsztam a kád közepére, majd az ölembe húztam Őt.
-Minnie-m...-súgtam fülébe.
- Cicusom!- kuncogtam, majd megpusziltam.- Akarlak...- suttogtam.
Felnevettem, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira. Közben végighúztam ujjaimat gerince mentén.

- Ah...- sóhajtottam a csókba. Még közelebb férkőztem hozzá. Kezeimmel teste minden szegletét bejártam ám legnemesebb részén megállapodtam. Félig merev. Szép munka, ha már ennyivel fel tudtam izgatni valamennyire. Hmm... Vagy talán sok csúnya dologra gondol. Huncut Bummie. Gondolataimra elmosolyodtam.
-Min mosolyogsz, Életem?-kérdeztem. Közben megfogtam Minnie csuklóit, és mindkét karját nyakam köré fontam. -Hjajj, Te! Várj egy picit!-motyogtam, miközben nyakát csókolgattam, harapdáltam.

Fejemet kicsit oldalra döntöttem, hogy könnyen hozzám férhessen. Kezeimmel nyakát és gerince vonalát, a vállait cirógattam. Nem mondom, engem is jól felhúzott a látvágya. És háth... Elmélkedtem is arról, hogy miket fog velem művelni. Ölemet az Ő öléhez dörgöltem ütemesen. Mellkasaink is szorosan egymáson siklottak. - Szeretlekh...- suttogtam a fülébe és ráharaptam.

Felnyögtem.-Minnie... Khérlekh!-mondtam, majd hátradőltem, mert már nem bírtam tovább kedvesem hangjait és simogatásait.
Megint valami rosszat csináltam? Teljesen elbizonytalanodtam.Azért mégis kölebb csúsztam hozzá. Egész testemmel a kád falának nyomtam és vadul csókoltam eper színű, formás ajkait.

Beletúrtam Taemin hajába, és a lehető legjobban próbáltam magamhoz húzni.

-Kínzol engem, Te kis báránybőrbe bújt farkas! Imádlak-motyogtam szájába. Egyik kezemet, mely nem hajában túrkált, combjára fektettem, és lassan simogatni kezdtem.

- Én épp úgy kínozlak, mint Te engem.- kuncogtam majd folytattam ajkai ostromát. Először finom kis puszikat adtam rájuk, majd igyekeztem nyelvemmel is befurakodni. Lehet, hogy az ágyban Ő a domináns de a csókokat általában én uralom. - Gyönyörű vagy Szerelmem.- mondtam csillogó cica szemeibe miután végignéztem testén. Imádom azt a puha, porcelán bőrét, az arcát, a combjait. Hm... Mindenét. Kezemmel feje mellett támaszkodtam meg a kád szélén. Lábaimat átvetettem combjain és a térdemmel támaszkodtam meg mellettük. Teljesen alhasamhoz ért most már egész merevedése.

Nem bírtam tovább. Megragadtam fenekét, és magamhoz húztam. Elváltam telt ajkaitól, és mellbimbóit kezdtem csókolgatni, szívogatni. Közben mindkét kezem férfiasságára vándorolt, és simogatni kezdtem.

- Ah... Bummie... Hmm...- lihegtem fülébe. Hirtelen annyi helyről megrohamozott. Azt sem tudtam mi folyik körülöttem, csak hogy az a valami naaagyon jó. Fejemet hátrahajtva élveztem ügyeskedését. Éreztem, hogy nekem is kellene tennem valamit. De még nem tudtam semmit sem tenni. Egyszerűen teljesen magával ragadott az érzés és a látvány.

Hangja megőrjített. Amennyire a szűk kád engedte, óvatosan magam alá fordítottam, nehogy beleérjen feje a vízbe. A helyzetváltoztatás közben se hagytam abba kényeztetését.

-Khedvesem!-nyöszörögtem.-Nem bírom tovább-lihegtem.

- Én sem!- nyögtem. Kezeimet nyaka köré fontam és óvatosan lehúztam magamhoz egy csókra. Csípőmmel löktem egyet, hogy tudja mindenre készen állok ha Ő velem van. Kezeimet nyakáról hátán át a fenekére vezettem. Finoman masszírozni kezdtem popsiját.

Lágyan beleharaptam nyakába, majd egy váratlan pillanatban ráültem. Még sose csináltuk ebben a felállásban, de egyszer mindent ki kell próbálni. Mikor megéreztem magamban, boldogan felnyüszítettem.
- Ah!- kiáltottam fel. Én igazán nem tudtam, hogy mi történik velem. Annyira hirtelen ért. Ezidáig még nem volt ez az opció, hogy én Őt... Szóval... Nem sok időm volt a filózásra. Lassan elkezdett mozogni az ölemben. - Lassíts!- fogtam meg a derekát kétoldalt.- Szét fogsz szakadni.- motyogtam. Tudom jól, hogy milyen. Szemeim előtt vékony fátyol hullott alá. A jó érzés, a meglepettség, hála és hasonló érzelmek kavarogtak bennem. Ez az együttlét nagyon különleges számunkra. Már az elején éreztem.
Kicsit fájt, de nem érdekelt. Ki akartam kicsit zökkenteni a megszokásból, erre lefogott.

-Rosszul csinálom?-riadtam meg. Nagyon féltem attól, hogy esetleg fájdalmat okozok Neki, emiatt hirtelen megálltam a mozgásban. Félve kezdtem arcát fürlészni, hátha egy apró rezdülés választ ad.

- Ü-üm.- ráztam meg a fejem. Csodálatos érzés volt, ahogy körbeölelt a forrósága. Teljesen megőrjített. Férfiasságom lüktetni kezdett, szinte éreztem, hogy testem minden csepp vére odaáramlik. Ha rajtam múlott volna csak már rég elélveztem volna. De nem akartam nélküle elmenni. - Csak féltelek. Nem akarom, hogy fájjon.- cirógattam meg az oldalát.- Mozoghatsz Cicus.- vigyorogtam.

-Tündérke, lecsaplak!-morogtam, majd mozogni kezdtem.

- Naaaa~- daloltam nyögve- Most miérth?- vigyorogtam. Iszonyatosan szorított és forró volt. Sosem éreztem még ilyen jót. Ahogy mozgott a kádban a víz úgy csapkodta hullámaival a falat. Kezemet a víz alatt férfiasságára vezettem és csuklómat finoman mozgattam rajta. Gyönyörű teste megfeszült felettem. Hamvas bőrén folytak lefelé a kövér vízcseppek. Ennél izgatóbb és gyönyörűbb dolgot még sosem láttam. Azt hiszem megint szerelmes lettem belé.
Megfeszültem, majd gyorsabb tempóra kapcsoltam, miközben szerelmem nevét nyögtem.
-Minnieh... Ahh..-nyögdécseltem. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig, ezért lassítottam, hogy jobban ki tudjuk élvezni.
- Jól... Csinálom?-kérdeztem bizonytalanul.

- Ahhh!- nyögtem fel egy nagyot.- De... Mégh... Mennyireeehh!!- orbitális méretű orgazmus kerített a hatalmába. A levegő tüdőmben rekedt, jobb kezemmel teljesen rászorítottam Bummie merevedésére, bal kezemmel pedig a kád szélét markoltam. Vérem jobbra-balra fel-le liftezett a testemben. Mindenem lüktetett. Végül megremegtem és forró magom Kibum-ba engedtem.

Mikor megszorított felszisszentem, de nem a fájdalomtól. Testem megfeszült, fejemet hátrahajtottam, és egy halk sikkantás kíséretében én is elélveztem kedvesem hasára. Percekig így maradtam és ziháltam, majd rádőltem Minnire és belemarkoltam a hajába, miközben egy hooosszú csókkal ajándékoztam meg.

Hasamról hamar lemosta élvezetét a hullámzó víz. Még mindig a hatása alatt voltam. - Te... Mióta... Tudod... Máskor... Szeretném... Lehet.... Nagyon jó...- lihegtem a csókba teljesen összefüggéstelenül. Egy értelmes dolog nem jutott eszembe, csak az, hogy nagyon tetszett ez és máskor is szívesen bennelennék.

Lemerevedtem. -Mi vaaan?-kérdeztem.- Ja és kezdem megszeretni ezt a Cicus becenevet, Tündérke...- mormoltam, majd egy apró csókot nyomtam ajkaira.

- Cicuskám.- simogattam hátát.- Le kellene feküdnünk.- húztam a szám.

Rávillantottam egy híres mosolyomat.

-Hmm... Milyen értelemben?-kérdeztem fél szemöldökömet felhúzva.

-Bummie. Komolyan mondom, hogy feküdjünk le. Aludni. Nekem holnap muszáj lesz bemennem a suliba. Már nem nagyon halaszthatok. Meg pótolnom is kell.- sóhajtottam. Nem szívesen mondtam ezt de ez volt a helyes. Ezt kellett tennünk. Pedig életem minden pillanatát legszívesebben vele tölteném...

-Ajjj...-szomorodtam el.-De ugye a fürdést azért befejezzük?-kérdeztem reménykedve.

- Persze Cica.- csókoltam meg. Finoman leemeltem magamról, melybe mindketten belenyögtünk és gyengéden mosni kezdtem a hátát a tusfürdős habbal. - Olyan gyönyörű vagy.- suttogtam. Tökéletes bőre teljesen elvarázsolt. Képtelen voltam betellni vele. És ez a csoda az enyém. Hihetetlen.

-Szívem?-suttogtam, miközben én a lábát mostam.-Meddig szándékozol még tanulni? Mert szerintem már elég okos vagy, meg minden, és akkor többet lehetnél velem...-motyogtam.

- Hahaha!- kacagtam fel.- Imádlak.- pusziltam nyakába.- De be szeretném fejezni az egyetemet. Még egy év minimum.- sóhajtottam. És még a mesterképzést, a gyakorlatot bele sem számoltam. Sőt! Mi lesz ha munkába állok?

Brr...-borzongtam meg látványosan.-Belegondolni is szörnyű! Majd én dolgozom, Te meg itthon kipihened az egyetemi éveket! Jó lesz?-vigyorogtam rá, miközen rettenetesen gerekes tervemet ismertettem.

- Legyek háztartásbeli?- kuncogtam.- Annyira aranyos vagy ilyenkor Cicuskám.- vigyorogtam.- Még megfontolom. De tudod, hogy a másik szerelmemet is imádom és képtelen vagyok nélküle élni...- húztam a szám.

-Tudom~. Amúgy akkor Te mormon vagy?-néztem rá cukin pislogva.

-Mormon? Ha úgy vesszük, igen. Elméletben igen. Csak Te és a tánc vagytok nekem.- mosolyogtam vissza.- De majd egyszer táncolok csak neked.- kacsintottam.

-Ajánlom is!-mondtam, majd megajándékoztam egy csókkal. Na jó, inkább sok csókkal.-De nagyon vigyázz, mert szavadon foglak, Édesem!-nevettem föl.
- Értettem. És nem felejtem.- mosolyogtam.- Gyere, menjünk, feküdjünk le!
Kikászálódtam a kádból, majd kiszedtem egy szekrényből kettő törülközőt, és az egyiket a derekam köré csavartam.
-Minnie-m, Te menj fel, én addig megírom az igazolásodat, rendben?-kérdeztem.
Én is kiszálltam az kádból és magamra terítettem a törölközőt. - Most komolyan képes vagy igazolást írni?- vigyorogtam.
-Megígértem, Tündérkém!-nevettem föl, majd egy puszit nyomtam arcára, és kimentem a konyhába, ahol a papírt hagytam. Ott a lap fölé hajolva rágcsáltam a tollat, és elgondolkoztam a mai napon. Gyorsan eltelt.
Felsiettem a szobánkba és szépen megágyaztam. Magamra kaptam egy fekete alsógatyát, a törölközőt félredobtam. Ledobtam magam az ágy tetejére és kiterülve vártam Bummie-t. Kíváncsi voltam, milyen igazolást fog írni. Reménykedtem benne, hogy nem valami baromságot ír bele. Amilyen őrült, kinézem belőle. De így szeretem.
Miután végeztem az elfogadható igazolással, felmentem a szobánkba. Minnie aranyosan terpeszkedett, és nem tudtam kibírni azt, hogy mellé ne másszak, és meg nem csikizzem. Odamentem hozzá, de előtte felvettem egy alsót. Leültem mellé, majd végigsimítottam oldalán. Utána újra, de a végén már csikiztem.
- Na! Naaa! Naaaa~! Hyuung!!!- kiabáltam a kezei közt. Irtó csikis vagyok. - Hééé!!- vihogtam. Már a könnyeim is kifolytak. - Ha-Hagyd abbaaa!!- már szinte az egész ágyneműt lerúgtam a földre.
Boldogan felnevettem.
-Nem szívesen hagyom abba, ugye tudod?-nevettem tovább, majd felvettem a lerúgott ágyneműket, és bebújtam mellé.
-Te! Irtóra imádlak, ugye tudod, Bogárkám?-mondtam, és egy újabb képtelen becenevet aggattam rá.
- Hjaaaj...- sóhajtottam fel, majd elmosolyodtam.- Én is imádlak Cicuskám.- én maradok a régi, tökéletesen hozzáillő becenevénél. Teljesen hozzá simultam testéhez és adtam az arcára egy puszit. - Jó éjt, Szerelmem. Aludjunk.
-Jó éjt, Drágám, álmodj szépeket! Vagy engem... Bár én szép vagyok...-tettem az agyamat, majd lágyan megcsókoltam.
- Ch... Javíthatatlan.- kuncogtam majd karjaiban lassan elaludtam.
Kicsit még hallgattam Taemin szuszogását, majd én is az Álmok mezejére léptem.